A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40138/2019/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Ócsai Beatrix, Senyei György

Fővárosi Ítélőtábla

20.Gf.40.138/2019/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a ... ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - a ... (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2019. február 14. napján meghozott 5.G.../2016/51. számú ítélete ellen a felperes 52. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja;

mellőzi a kereseti kérelmet elutasító, továbbá a felperest alperes javára perköltség és az állam részére illeték megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezéseket;

megállapítja a felek 2007. október 4. napján ... számon megkötött szerződésének érvénytelenségét;

az iratokat a követelés összegére irányuló eljárás lefolytatása érdekében megküldi az elsőfokú bíróságnak;

megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felperes oldalán 200.000 (kétszázezer) forint, míg az alperes oldalán 100.000 (százezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló perköltség merült fel;

ezt meghaladóan a felperes fellebbezésével e másodfokú eljárás során felmerült fellebbezési illeték összegét 1.565.000 (egymillió-ötszázhatvanötezer) forintban állapítja meg.

Ezen közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesi jogelőd .... számú gépjármű lízingtevékenységre vonatkozó üzletszabályzatának X.1. pontja tisztességtelen, így érvénytelen, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 998.855 forint perköltséget fizessen meg, míg a Magyar Államnak külön felhívásra térítsen meg 1.173.550 forint eljárási illetéket.

Határozata indokolása szerint a felperes az alperessel 2007. október 4. napján személygépjármű pénzügyi lízing deviza alapú lízingszerződést kötött a .... váci telephelyén. A szerződés szerint a gépjármű bruttó vételárát 14.500.000 forintban határozták meg a felek, a felperes 2.900.000 forint első lízingdíjjal, majd 100 alkalommal 166.592 forint lízingdíj megfizetésével vállalta a szerződés teljesítését. Az alperes 2007. október 27-én kiállította a 11.600.000 forint fizetendő vételárról a

.... számú számlát és 2007. október 29-én közölte a lízingdíjakat, feltüntetésre kerültek az esedékességek, a tőketartozás, a napok száma, a tőke, a kamat és az adók.

A felperes 2014. április 5-én fizetett utoljára lízingdíjként 166.592 forintot, az alperes 2014. március 10-én kelt levelében a szerződést 2014. április 2. napjára felmondta arra hivatkozással, hogy a felperes többszöri fizetési felszólítása ellenére a lejárt fizetési kötelezettségét sem a szerződésben megjelölt határidőre, sem a figyelmeztető levélben megjelölt póthatáridőre nem teljesítette.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 217. §-a alapján annak megállapítását kérte, hogy a perbeli lízingszerződés az alakiságra vonatkozó szerződéses rendelkezések megsértése miatt semmis, jogkövetkezményként kérte a szerződésnek a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítását akként, hogy a felperes 2.944.418 forinttal tartozik az alperes részére, amelyre nézve 18 havi részletfizetést kért havi 166.592 forint megfizetésével. Kérte az alperest arra kötelezni, hogy az utolsó részlet megfizetését követően a felperes részére adja ki a személygépjármű törzskönyvét és olyan nyilatkozatot, hogy az utolsó részlet megfizetését követően a lízingtárgy tulajdonjoga a felperes javára a hatósági nyilvántartásba bejegyezhető legyen.

Másodlagos kereseti kérelmében a lízingszerződés 3. és 4. pontjai tisztességtelenségének megállapítását kérte a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése, 209/A. § (2) bekezdése, valamint a Hpt. 203. § (1), (6) és (7) bekezdése alapján. E szerződési pontok tekintetében kiemelte, hogy az alperes az árfolyamkockázat körében egyáltalán nem tájékoztatta őt. E kereseti kérelem körében kérte megállapítani, hogy az üzletszabályzat X.1. pontja tisztességtelen a 2/2011. PK vélemény 5/A. pontjában foglaltak alapján. A törzskönyv kiadása és az alperes Jogátruházó nyilatkozatának pótlása iránti kereseti kérelme jogalapját abban jelölte, hogy a lízingszerződés megkötésekor az alperes birtokába került a gépjármű törzskönyve, a forgalmi engedélybe pedig a felperes, mint üzemben tartó került bejegyzésre, míg az alperes tulajdonosként van feltüntetve. A csatolt és kiállított számla tartalmazza, hogy az egyedi lízingszerződésből eredő követelések megfizetéséig a lízingbeadó fenntartja a tulajdonjogát, az üzletszabályzat II.7. pontja is úgy rendelkezik, hogy amennyiben a lízingbevevő valamennyi kötelezettségét teljesítette, a lízingbeadó köteles az lízingtárgy törzskönyvét és a tulajdonjog átírásához szükséges nyilatkozatot kiadni.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az alakiság tekintetében előadta, hogy közte és a .... között együttműködési megállapodás jött létre, amely alapján az alperesi jogelőd felhatalmazta az autókereskedést arra, hogy a nevében és képviseletében kölcsönszerződést kössön. A képviselet tekintetében ... és ... nyilatkozatát csatolta. A kamat- és árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás körében előadta, hogy nem szükséges, hogy a kamatok, díjak, költségek mértéke százalékosan feltüntetésre kerüljön a szerződésekben tekintettel arra, hogy a perbeli lízingszerződés nem minősül fogyasztói kölcsönszerződésnek, így arra a Hpt. 212. §-a és 213. §-ai nem alkalmazhatóak. Utalt a Kúria 6/2013. PJE határozatában foglaltakra, valamint arra, hogy a felperes az üzletszabályzatban, mint általános szerződési feltételben foglaltakat kifejezetten elfogadta, az erre vonatkozó nyilatkozatát a lízingszerződés aláírásával megtette. Ugyancsak utalt a Kúria 2/2014. PJE határozat 3.1. pontjában foglaltakra és a kamat, valamint árfolyamkockázat tekintetében pedig az IH2015. 58. számú határozatában írtakra.

Az elsőfokú bíróság a keresetet kisebb részben alaposnak, túlnyomórészt alaptalannak találta.

A régi Ptk. 685. § e) pontjában, az 1996. évi CXII. törvény 213. §-ában, a 2-es számú melléklet III. pontjában, valamint az I.10. pontjában foglaltak alapján megállapította, hogy a felek közötti lízingszerződés fogyasztói szerződésnek minősül arra is figyelemmel, hogy a lízingdíjakat a felperes magánszemélyként fizette, azt a vállalkozása körében költségként nem számolta el és a befizetések csekken történtek. Utalt ezentúl arra is, hogy a Szegedi Járásbíróság a 17.P..../2006/5. számú áttételt elrendelő végzésével hasonló álláspontra helyezkedett, azaz alaposnak találta a felperes előadását arra vonatkozóan, hogy a lízingszerződés fogyasztói szerződésnek minősül, amely végzéssel szemben az alperes nem terjesztett elő fellebbezést.