BH 2012.11.255 I. Mindkét sértett életének kioltását kilátásba helyező fenyegető kijelentést közvetlenül követően ölésre alkalmas lőfegyverből a sértettekre irányozottan leadott több lövés akkor is alapot ad a több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítására, ha a cselekmény folytán csak az egyik sértett szenved halálos kimenetelű sérülést [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. f) pont; Btk. 16. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.829/2008/150., Fővárosi Ítélőtábla Bf.69/2010/36., Kúria Bfv.516/2011/6. (*BH 2012.11.255*)

***********

II. A súlyosítás tilalma nem zárja ki, hogy a másodfokú bíróság a tényállást a terhelt számára előnytelenül módosítsa, ez által - a büntetés érintetlenül hagyásával - a cselekményt súlyosabban minősítse [Be. 351. § (1) bek.].

Az F. Bíróság a másodfokon eljárt ítélőtábla ítélete folytán 2011. január 13-án jogerőre emelkedett ítéletével a III. rendű terheltet emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. f), h) pont], 11 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek. és (3) bek. a), c) pont, valamint (4) bek. b) pont], 1 rendbeli, a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként megvalósított rablás bűntette, 1 rendbeli, a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntette, 3 rendbeli társtettesként véghezvitt kifosztás bűntette [Btk. 322. § (1) bekezdés b) pont és (2) bekezdés b) pont], lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont], továbbá 3 rendbeli - egy esetben bűnsegédként elkövetett - közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bek. a), b), c) pont] és 1 rendbeli okirattal visszaélés vétsége [Btk. 277. § (1) bek.] miatt halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - 20 évi fegyházbüntetésre, valamint 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A tényállás a következőket tartalmazza:

A III. rendű terheltet a megyei bíróság a másodfokon 1994. szeptember 15-én jogerőre emelkedett ítéletével emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt 8 év börtönbüntetésre ítélte, amelyet az összbüntetésbe foglalást követően 2005. szeptember 30-án töltött ki.

A III. rendű terhelt három társával együtt elhatározta, hogy zálogházak sérelmére rablásokat követ el. Ebből a célból - álnevet használva - mobiltelefonokat vásároltak, lakásokat béreltek. A bűncselekmények helyszínét lopott gépkocsikkal közelítették meg, ezekre esetenként lopott rendszámot szereltek fel. A bűncselekmények elkövetése során gépfegyvert és maroklőfegyvereket használtak, s magukat igyekeztek álcázni is.

Ezen a módon a III. rendű terhelt és társai 2001. január 25-én, 2001. március 9-én, 2001. április 5-én, 2001. április 11-én, 2001. május 10-én, 2001. május 31-én, 2001. június 14-én, 2001. június 21-én, 2001. július 17-én, 2001. július 25-én, 2001. augusztus 14-én és 2001. augusztus 27-én zálogházak, 2001. május 9-én pedig a D. Rt. sérelmére hajtottak végre bűncselekményt. Az elsőként említett esetben a rablást különösen nagy, a többi cselekménynél jelentős értékre követték el. A 2001. június 14-i, a 2001. augusztus 14-i és a 2001. augusztus 27-i rablás alkalmával egy-egy zálogházi alkalmazott értékeit is eltulajdonították.

2000. augusztus 18-áról 19-ére virradó éjszaka a III. rendű terhelt B.-n egy diszkóban szórakozott. A III. rendű terhelt ennek során italra meghívott két lányt, akik ezt elutasították. Az erre felfigyelő és emiatt fellépő biztonsági őrök és a III. rendű terhelt között szóváltás, majd tettlegesség alakult ki. B. T. biztonsági őr több esetben megütötte a III. rendű terheltet. A biztonsági őrök felszólítására a III. rendű terhelt a szórakozóhelyet elhagyta, fél óra múlva azonban oda visszatért, s 10-15 méterre megközelítette a két biztonsági őrt, akik egy gépkocsinak támaszkodtak. A III. rendű terhelt a pólója alól elővett egy 7,62 mm-es Tokarev kaliberű, M57 típusú öntöltő pisztolyt, s azzal "most mindketten megdöglötök" kijelentést téve B. T. irányába lőtt, s megindult felé. Erre mindkét sértett a kocsik közé bújt. Itt B. T. felkapott egy követ, amelyet a III. rendű terhelt irányába dobott. A III. rendű terhelt ekkor a közeli híd felé indult, a két sértett pedig utána ment. A III. rendű terhelt azonban megfordult, karját kinyújtva két irányzott lövést adott le az egymás mögött futó sértettek felé. Az egyik lövés B. T. feje mellett elhaladva, a mögötte haladó Ba. T. sértettet a fejének jobb oldalán, a belső szemzúgnál találta el úgy, hogy a lövedék a bal fül mögött hagyta el a sértett fejét. A sértett a kórházban meghalt, mivel a sérülés olyan súlyos volt, hogy a halált az azonnali szakszerű orvosi segítség sem háríthatta el.

2001 januárjában H. G. személyi igazolványát, vezetői engedélyét és TB-kártyáját ismeretlen személy ellopta. Az igazolványokba a III. rendű terhelt fényképe került bele, s a terhelt 2001 szeptemberében ezzel az igazolvánnyal igazolta magát. Az igazolványokat és a TAJ-kártyát H. Sz. lakásában foglalták le 2001. október 27-én.

A III. rendű terhelt Sz. F. P. adatainak felhasználásával útlevelet kért és kapott 2001. október 11-én.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a III. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjára alapozva.

Sérelmezte, hogy a megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság a hatályon kívül helyező végzésben megadott szempontokat figyelmen kívül hagyta. Így nem öttagú tanácsban tárgyalta az ügyet, a teljes bizonyítási eljárást nem ismételte meg, hanem ehelyett iratismertetést tartott. Nem folytatta le a szükséges bizonyítást a telefonhasználatra, a terheltek kapcsolatrendszerére sem. A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján egészítette ki e vonatkozásban a tényállást, ám bizonyítás felvétele nélkül erre nem lett volna mód.

Számos esetben a bíróság a tanúkat hiányosan figyelmeztette az eljárási jogaikra, illetve H. M. tanú tekintetében a szó szerinti jegyzőkönyvezés elmaradt.

Az ítélet iratellenes megállapításokat is tartalmaz, s a bizonyítékok értékelése is következetlen volt.

A megismételt eljárásban a bíróság nem tisztázta a III. rendű terhelt védekezésében előadottakat, nem hallgatta ki azokat a személyeket sem, akiket H. M. a vallomásában megjelölt. A DNS tekintetében - a védői indítvány ellenére - nem került sor új szakértői vélemények beszerzésére, miként nem adott helyt a bíróság az együttes orvosi és fegyverszakértői vélemény beszerzésére irányuló indítványnak sem. Így nem lehetett tisztázni, hogy a sértettet ért lövés milyen irányú volt, és az szándékosnak tekinthető-e.

Az ügyben Sz. B., Cs. Zs., Sz. Zs., M. Sz., S. K. tanú és B. T. sértett aggályos vallomást tett, ám azokat a bíróság mégis terhelő bizonyítékként vette figyelembe.