A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21238/2018/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §, 84. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 10. §, 54. §, A Tanács 44/2001/EK rendelete (Brüsszel I. rendelet) 5. cikk, 6. cikk] Bírók: Fintha-Nagy Péter László, Hercsik Zita, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.238/2018/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kodela Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Kodela Viktor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek az Ohlendorf Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Ohlendorf Nóra ügyvéd) és a Hajdú Balázs Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Hajdú Balázs ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű és III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. szeptember 20. napján kelt 28.P.22.279/2017/26. számú ítélete ellen a felperes részéről 28. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az I., II. és III. rendű alperessel szemben a jóhírnév megsértésére alapított kereseti kérelmet elutasító rendelkezését helybenhagyja.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A felperes, valamint az I., II. és III. rendű alperesek fellebbezési költségét személyenként 500.000 (Ötszázezer) - 500.000 (Ötszázezer) forintban állapítja meg.

A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 40.927.423 forint, míg a II. rendű alperesnek 65.347.714 forint perköltséget.

Az ítéletének indokolásában ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. § (1) és (2) bekezdéseit, a 84. § (1)-(2) bekezdéseit, valamint a 339. § (1) bekezdését, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 1. § (1) és (2) bekezdéseit, a 2., 5., 86. és 88. §-ait, az osztrák Bundesgesetz gegen den unlauteren Wettbewerb (UWG) 1. § (1) és (3) bekezdéseit, a 2., 7., valamint 16. §-át, valamint az osztrák Allgeimenes bürgerliches Gesetzbuch (ABGB) 1330. § (1) és (2) bekezdéseit, valamint a Tanács 44/2001/EK rendeletét (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (régi Brüsszel I. rendelet).

Az I. rendű alperessel szemben előterjesztett személyhez fűződő jogi igények körében vizsgálta, hogy a nyilatkozatával megsértette-e a felperes üzleti jóhírét. Rögzítette, hogy alapvető vita a felek között az volt, hogy miképpen értelmezendő az állatkínzás mint kifejezés: kizárólag az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Állvtv.) hatálya alá tartozó cselekményeket jelenti-e, vagy pedig ennél tágabb fogalom. Az I. rendű alperes nem hatósági eljárásban használta az állatkínzás fogalmát a libák kényszertömésével kapcsolatban, hanem állatvédő szervezetként közzétett nyilatkozatában. Társadalmi vitát képez az, hogy a libák kényszertömése felesleges, szükségtelen szenvedést okoz-e az állatoknak. Az I. rendű alperes állatvédő szervezetként ebben a vitában foglalt állást, állatkínzásnak minősítve a jogszabályok által megengedett tevékenységet. Az I. rendű alperes az információs listáiban közölte, hogy a töméssel történő szárnyas hízlalást tekinti állatkínzásnak, éppen arra hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy nem tartja helyénvalónak a szárnyasok kényszertömését. Amennyiben helyénvaló volna a felperes azon állítása, miszerint minden fogalmat kizárólag a jogszabályban foglalt értelmező rendelkezés szerint lehetne meghatározni, úgy ellehetetlenülne az egyes fogalmakra vonatkozó társadalmi viták kibontakozása. A fogalom értelmezése körül kialakult társadalmi vitában a társadalmi konszenzus kialakulásáig nem lehet jogellenes a felperes értelmezésétől eltérő alternatív nézőpont. Hivatkozott arra is, hogy amennyiben helytálló lenne a felperesi érvelés, miszerint állatkínzásnak kizárólag a jogszabályban meghatározott tevékenységet lehetne minősíteni, úgy ez a közlemények olvasói számára is egyértelmű kellene, hogy legyen, és ők maguk is észlelhetnék, hogy téves az I. rendű alperes erre vonatkozó nyilatkozata. Mindezek alapján az I. rendű alperes 2009. augusztus 2-ai, 2011. március 16-ai, és 2011. november 28-ai nyilatkozatai miatt előterjesztett felperesi igényeket alaptalannak minősítette.

A 2009. augusztus 2. napján közzétett nyilatkozat a tolltépéssel kapcsolatos. Az élő állaton alkalmazott tolltépés a magyar jog szerint is jogellenes, mivel a mezőgazdasági állattartás során az állatok védelmére vonatkozó európai egyezmény állatkínzásnak minősíti azt. Ezt az Egyezményt az Európa Unió Tanácsa a 78/923/EGK határozatával implementálta az európai jogba, így Magyarországon is alkalmazandó. Az alperesek csatolták ... magánszakvéleményét, aki a felperes által forgalmazott húsáru szövetén talált sérülések alapján azt állapította meg, hogy azok a libák élete során keletkeztek és szakszerűtlen sebvarrás nyoma is látható a libacomb bőrszövetén. Mindezek alapján nem okszerűtlen az alperes azon állítása, miszerint a felperes telephelyén élő állaton végeznek tolltépést.

A ...-i közleményben írtak, miszerint a "felperes neve 2008-ban csak színlelte a hízott májiparból való kiszállást" vonatkozásában rögzítette, hogy a színlelés kifejezés a szövegkörnyezet alapján tényállítást, illetőleg következtetést is jelenthet. A felperes által csatolt igazolás szerint 2008. augusztus 28. napján beszüntette a hízott állatok vágását, de később, 2009. január 10. napján újraindította ezt a tevékenységét. A felperes magatartása mögötti szándék őszintesége csak ezen tényekből következtethető. A színlelés kifejezés ezért ebben a szövegkörnyezetben következtetésnek minősül, amely nem tekinthető okszerűtlennek. Társadalmi vita tárgyát képezheti, hogy a felperes ezen tevékenysége úgymond csak színlelés volt, vagy ténylegesen és őszintén igyekezett változtatni a termelési stratégiáján.

Az üzleti jóhírnév megsértése kizárólag azon nyilatkozatok vonatkozásában lehetne megállapítható, amelyek alkalmasak arra, hogy lerontsák a fogyasztókban, gazdasági szereplőkben, illetve a társadalom egyéb tagjaiban a felperesről kialakított képet. ... 2007. október 15. napján küldött levelét a felperes kapta meg, annak tartalmáról csak a felperes értesülhetett, az nem alkalmas üzleti jóhírnév megsértésére. Mindezek alapján az I. rendű alperessel szemben előterjesztett személyhez fűződő jogi igényekre vonatkozó keresetet elutasította.

Az I. rendű alperessel szemben előterjesztett Tpvt. 86. § (1) bekezdése e) pontjára alapított kártérítési igény vonatkozásában elsődlegesen megállapította, hogy az I. rendű alperes elévülési kifogása nem megalapozott, ugyanis az általa közzétett ún. fekete lista 2007. és a keresetlevél előterjesztése között különböző formákban folyamatosan elérhető volt. Az elévülési határidő a Tpvt. 88. § (2) bekezdése alapján csak a magatartása abbahagyásakor kezdődhet, ez pedig a keresetlevél benyújtásáig nem valósult meg. A Tpvt. személyi hatályát vizsgálva, hivatkozva BDT2016.3442. számon közzétett eseti döntés indokolására rögzítette, hogy az I. rendű alperes nem vállalkozás, jövedelemszerzési célzatot feltételező gazdasági tevékenységet nem végez, a tevékenységét nem a piacon fejti ki, nem a piaci folyamatokat közvetlenül befolyásoló piaci szereplő, ezért nem tartozik a Tpvt. 1. §-a szerinti személyi hatálya alá, így a Tpvt.-re alapított felperesi kereset nem megalapozott.