BH 2005.5.167 I. Az elkövető tudattartalmát érintő, - jogi fogalmak formájában megjelenő - következtetések a jogi értékelés körébe tartoznak, miután nem ténymegállapítások; a másodfokú eljárásban a megalapozatlanság kiküszöbölése kapcsán megfogalmazott kötöttségek nélkül módosíthatók [Be. 352. § (1) bek. a) és b) pont].

II. Ha a sértett életének kioltására az idegen dolog megtartása végett alkalmazott erőszak után, térben és időben elkülöníthető módon, e cselekmény büntetőjogi következményeinek az elkerülése céljából kerül sor: nem nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett emberölés bűntette, hanem rablás bűntettével halmazatban aljas indokból elkövetett emberölés bűntette megállapításának van helye [Btk. 12. § (1) bek., Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. c) pont, Btk. 321. § (2) bek.].

III. A bűnsegéd büntetőjogi felelőssége megállapításának nem feltétele, hogy már előzetesen is szándékerősítő hatást fejtsen ki; elegendő, ha a bűncselekmény megvalósítása közben biztosítja támogatásáról az elkövetőt [Btk. 21. § (2) bek., Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. c) pont, Btk. 321. § (2) bek.].

A megyei bíróság K. N. I. r. vádlottat rablás bűntette és aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt 17 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra, míg O. Gy. II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett lopás vétsége miatt 4 hónapi fogházbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint K. N. I. r. vádlott a 2000. év első felében - ismeretlen körülmények között - egy kulcskészlethez jutott, amely H. J. sértett házának bejárati ajtaját és a padlásfeljáróját nyitotta. Ezt kihasználva az I. r. vádlott a sértett távollétében a házba több alkalommal is bement, és onnan bort vitt el. Így történt ez a 2000. évi november hó 1. napján is: K. N. I. r. vádlott a sértett mozgását kifigyelve O. Gy. II. r. vádlottnak javasolta, hogy az őrizetlenül hagyott házba menjenek át borért.

O. Gy. II. r. vádlott ebbe bele is egyezett, ezen túl azonban közöttük egyéb tartalmú előzetes megállapodás nem született.

A sértett házába kizárólag az I. r. vádlott ment be, a II. r. vádlott az épület előtt maradt. Miután az I. r. vádlott a bor - kétliteres kólásüvegbe történő - átfejtésével végzett, az ajtókat bezárta, és a II. r. vádlottal együtt hazaindultak.

Ekkor szólt rájuk a váratlanul hazaérkező sértett azzal, hogy "Kihívom a rendőrséget, mit loptok!" Az I. r. vádlott erre felkapott egy karót és azzal - közepesnél nem nagyobb erővel - a bejárati ajtó közelében tartózkodó sértettet a tarkóján megütötte. A vérző sérülést okozó ütéstől a 85 esztendős, gyenge fizikumú sértett néhány lépés megtétele után összeesett. Ezt követően a vádlottak az eszméletlen sértettet előbb a lakásának bejárati ajtajához, majd a konyhába vitték, oly módon, hogy a sértett lábait - K. N. I. r. vádlott felhívására - O. Gy. II. r. vádlott fogta. Az I. r. vádlott a cementpadlózatra fektetett sértett feje mögé térdelt és őt egy zsineggel megfojtotta. Mindezt a II. r. vádlott a konyhában, vagy annak nyitott ajtajában tartózkodva nézte végig.

Ezután a vádlottak hazamentek, s az elvitt - hozzávetőlegesen 2-300 forint értékű - bort közösen elfogyasztották.

H. J. sértett a bántalmazása, illetve a házba történő bevitele során több sérülést is elszenvedett; ezek egyenként és összességükben is nyolc napon belül gyógyultak volna. Halálát a kétoldali fejverőerek leszorítása miatt bekövetkezett agybénulás okozta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - mindkét vádlott terhére - a vádiratban foglaltakkal egyező, a cselekmény egységesen nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett emberölés bűntetteként történő minősítése és súlyosbítás végett, míg az I. r. vádlott és védője, valamint a II. r. vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és - a vád szerinti minősítés mellett - K. N. I. r. vádlottal szemben életfogytig tartó szabadságvesztés-, míg O. Gy. II. r. vádlott vonatkozásában hosszabb tartamú fegyházbüntetés, valamint közügyektől eltiltás kiszabására és kényszergyógyítás elrendelésére tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában írtak folytán - az iratok tartalma, továbbá ténybeli következtetés alapján kiegészítette, illetve helyesbítette. Mellőzte a II. r. vádlott tudattartalmára vonatkozó megállapításokat, így azt, hogy a sértett karóval történő bántalmazásakor, illetve megfojtásakor bátorító, szándékerősítő magatartást nem fejtett ki, illetve azt, hogy a társa ölési szándékáról nem tudott.

Az ekként helyesbített tényállást a másodfokú bíróság mentesnek találta a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlottak védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítást a perrendi szabályok, valamint a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatások maradéktalan betartásával, rendkívüli alapossággal és körültekintéssel folytatta le. Ténymegállapításairól meggyőző érveléssel adott számot, e körben az indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett.

Helyesen tulajdonított az elsőfokú bíróság meghatározó jelentőséget a II. r. vádlott vallomásának és nem tévedett, amikor - az 1973. évi I. törvény 60. § (1) bekezdésére figyelemmel - e bizonyíték nyomozás során történt beszerzésének a törvényességét is vizsgálta. A hatósági tanúk alkalmazásának a lehetőségére történő figyelmeztetés elmaradása, továbbá a kihallgatási jegyzőkönyv e tanúkkal való utólagos aláíratása folytán ugyanis a II. r. vádlott nyomozás során tett vallomásai közül mindössze három vallomását lehetett figyelembe venni, a többi - a Be. 78. (4) bekezdésében írtak alapján - bizonyítékként nem volt értékelhető.

A törvényesen beszerzett vallomások hitelességét az elsőfokú bíróság részletekbe menően tisztázta. Így igazságügyi elmeorvos szakértő bevonásával mindenekelőtt azt, hogy az értelmi fogyatékosság enyhe fokában szenvedő O. Gy. II. r. vádlott előadásának az élményszerűségével szemben kételyek nem fogalmazhatóak meg, éppen ellenkezőleg, annak egyes részleteit más bizonyítékok is alátámasztották.

Vallomásának a sértett bántalmazására vonatkozó része az orvos-szakértői megállapításokkal összhangban állott, ahogyan a textilszálak kölcsönös kereszteződését kimutató vizsgálati eredménnyel az, hogy az eszméletét vesztett sértettet ketten fogták meg: K. N. I. r. vádlott a fejénél, O. Gy. II. r. vádlott pedig a lábánál.

Helytállóan járt tehát el az elsőfokú bíróság, amikor tényállását O. Gy. II. r. vádlott - egyéb bizonyítékokkal alátámasztott és az eljárási törvény rendelkezéseinek a megtartásával beszerzett - vallomásaira alapította. Különösen a helyszínelésen előadottakra, ennek során ugyanis olyan részletekről adott számot, amelyekről kizárólag a bűncselekmény elkövetése közben, illetve annak helyszínén szerezhetett tudomást.