A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35554/2009/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 272. §, 275. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 109. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kfv.V.35.554/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Schmidt János ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály Közép-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. augusztus 28. napján kelt 4.K.33.879/2008/6. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4.K.33.879/2008/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 /azaz ötvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 578.800 /azaz ötszázhetvennyolcezer-nyolcszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó /szja/ adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2008. január 24. napján kelt 1555079671 számú határozatával a felperest összesen: 9.813.413 Ft adókülönbözet, 4.906.706 Ft adóbírság, 4.035.823 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. május 19. napján kelt 2898790445 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság megállapította, hogy felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja.tv./ 4.§-ának /1/ bekezdése, 28.§-ának /1/ bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe.

Az alperes nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy a vizsgált időszakot megelőzően egy brit állampolgártól pénz kapott volna kölcsönbe, mivel hitelt érdemlő adatokkal nem igazolta a kölcsönügylet létrejöttét.

Az alperes a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes által 2004. évben a P.Kft-től 7.200.000 Ft-ért megvásárolt új gépkocsi vételárába beszámították a K.Bt. /a továbbiakban: Bt./ tulajdonában volt, a Kft-nek eladott használt gépkocsi 2.400.000 Ft vételárát. Az alperes jogszerűnek minősítette, hogy az elsőfokú hatóság a gépjármű megvásárlására 7.200.000 Ft-ot vett figyelembe, mivel a felperes hitelt érdemlően nem bizonyította, hogy a Bt. tulajdonában lévő gépkocsi értékesítéséből származó összeg őt illette, azt fedezetként felhasználhatta az új gépkocsija megvásárlásához.

A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának a megváltoztatását, másodlagosan az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, az ügyfél javára szolgáló tényeket nem tárta fel, téves ténybeli és jogi alapokon nyugvó határozatai jogsértők. Vitatta az alperes álláspontját a külföldi kölcsönnel, és a gépkocsivásárlás elszámolásával kapcsolatosan.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként, a kereseti kérelem keretei között azt állapította meg, hogy az adóhatározatok jogszerűek. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság jogszerűen alkalmazott becslést, és az alperes a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű értékelésével helytállóan döntött akként, hogy a felperes hitelt érdemlően a külföldi kölcsönügylet megtörténtét nem igazolta. Az elsőfokú bíróság a gépkocsi vásárlás elszámolása körében megállapította, miszerint nincs arra vonatkozó értékelhető adat, hogy a 2.400.000 Ft-hoz a felperes milyen jogcímen jutott, e pénz az eladott használt gépkocsi vételáraként az eladó gazdasági társaságot illette, a felperesnek a gépjármű forgalmazó céggel szemben nem volt követelése, így beszámítása sem lehetett, azaz felperesi kiadásként jogszerűen vett figyelembe az alperes 7.200.000 Ft-ot.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 275.§-ának /4/ bekezdése alkalmazásával az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A felperes felülvizsgálati kérelmét öt pontba foglalta össze, e pontokban ismertette az adóhatóság, az elsőfokú bíróság és a saját álláspontját a külföldi kölcsön és a gépkocsi vásárlás elszámolása körében, hivatkozott jogszabályként az Art. 97.§-ára, kifejezetten annak /5/ bekezdésére, 109.§-ára, tartalmában annak /3/ bekezdésére. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat, a gépkocsi vásárlás elszámolása körében előadta, hogy a Bt-nek tagi kölcsönt nyújtott, és tagi kölcsöne terhére vette vissza a 2.400.000 Ft-ot.