A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.89/2016/4. számú határozata. Bíró: Karászi Gábor

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

6.M.89/2016/4.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Őriné Dr. Gracza Zsuzsa jogtanácsos) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a Dr. Hovánszki Arnold Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve(címe) alperes ellen egyéb tárgyban indított munkaügyi perében 2016. június 3. napján 13.05 órakor megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és nyilvánosan kihirdette az alábbi

í t é l e t e t :

a 2013. július 5-ei alperesi munkáltatói intézkedés írásbeli figyelmeztetés része ellen, annak hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 63 500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint perköltséget, valamint az államnak – külön felhívásra – 25 000 (huszonötezer) forint illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Székesfehérvári Törvényszékhez címzett, de jelen bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ában, illetve a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére vonatkozik, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, ha a felek a fellebbezési határidő lejárta előtt azt közösen kérik, illetve ha a másodfokú bíróság megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

I n d o k o l á s :

A felperes módosított keresetében a vele szemben alkalmazott 2013. július 5-ei keltezésű, általa július 8-án kézhez vett munkáltatói írásbeli figyelmeztetés jogellenességének és megalapozatlanságának megállapítását, s az alperes annak visszavonására kötelezését kérte.

Hangsúlyozta, hogy a megelőző 4 éves – 2009. augusztus 5-én kezdődő – időszakban, amikor a munkavégzés alól fel volt mentve, jogosult volt az üzemi étkezés igénybevételére, ám ezzel kapcsolatban soha nem merült fel gond.

Ténybelileg nem vitatta, hogy a közvetlenül a munkavégzés alóli felmentés 2013. június 26-án történt megszüntetését követően – a július 3-áig, ismételt munkába állása napjáig tartó időintervallumon belül – igénybe vett 5 munkanap szabadsága folyamán is többször, háromszor bent étkezett a munkahelyen.

Kifejtette, hogy az alperesnél az üzemi étkezésre vonatkozóan szabályzat nincs. Elismerte ugyanakkor, hogy a szokás alapján valóban nem jár üzemi ebéd a szabadság időtartama alatt; ezzel összefüggésben előadta, hogy amennyiben a nyilvántartásból kiderül, hogy olyan munkavállaló étkezett, aki szabadságon volt, úgy az illetőt felhívják a HR osztályra, és nyilatkozatot íratnak vele alá arról, hogy jogosulatlanul vette igénybe az üzemi étkezést, amely nyilatkozatban a dolgozó egyúttal a hozzájárulását adja ahhoz is, hogy a munkáltató a munkabéréből az étkezés költségét levonhatja. Ezen, alperesnél érvényesülő szokás létére vonatkozó előadását azonban a későbbiek során visszavonta, hangsúlyozva, nem tudja, hogyan kerülhetett az ezt tartalmazó mondat a keresetlevelébe (6.M.303/2013/16. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldalának 8. bekezdése). Ezt követően pedig már annak tényét is kétségbe vonta, hogy az alperesnél tiltva lett volna a szabadság időtartama alatti üzemi étkezés (6.M.303/2013/17. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldalának 12. bekezdése).

Sérelmezte, hogy vele, a felperessel szemben azonban a fentiektől eltérően az alperes rögtön írásbeli figyelmeztetéssel élt, s ezt az intézkedést a kérése ellenére sem volt hajlandó visszavonni.

Mindezt akként értékelte, hogy az alperesnél bosszúhadjárat indult ellene szakszervezeti érdekképviseleti munkája miatt, ezért kapott ő – egyedüliként a 2 400 fős dolgozói létszámmal működő munkáltatónál – írásbeli figyelmeztetést már első alkalommal. Az intézkedést arra hivatkozással is nehezményezte, hogy azt a személyi kartonjában elhelyezi a munkáltató, és a későbbi munkaviszony megszüntetés indokolásához fel fogja használni. A per későbbi szakaszában pedig ezzel összefüggésben hivatkozott azon – a bíróság által hivatalból ismert – tényre, hogy munkaviszonyát az alperes a 2014. július 21-én kelt azonnali hatályú felmondással megszüntette, amely írásbeli jognyilatkozat indokolása szerint az alperes a munkaviszony megszüntetés során nyomatékosító körülményként értékelte a korábbi írásbeli figyelmeztetéseket.

Emiatt alperesi joggal való visszaélésre is hivatkozott, amelyet abban látott megnyilvánulni, hogy az alperes az írásbeli figyelmeztetéssel készítette elő azonnali hatályú felmondást.

Egyébként is vitatta, hogy az alperes jogszerűen alkalmazná az írásbeli figyelmeztetést; álláspontja ugyanis az volt, hogy az ilyen intézkedés az Mt. 56. §-a szerinti hátrányos jogkövetkezményt jelent részére, ám erre az alperest sem hatályos kollektív szerződés, sem a felek közötti munkaszerződés nem jogosítja fel. Az írásbeli figyelmeztetést azért tartotta hátrányos jogkövetkezménynek, mert az mint szankció jelenik meg és a dolgozó jogosultságaira és kötelezettségeire közvetlenül kihat, konkrét jogkövetkezménnyel jár: a személyi anyagba helyezve automatikusan befolyásolja a teljesítményértékelést, közvetve pedig az egyéb juttatások – például bónusz – és kedvezmények biztosítását.

Rámutatott, hogy ugyanazon a napon, amikor ő, nem igazán érzékelve, hogy státusza megváltozott – hiszen nincsen igazán nagy különbség a munkavégzés alóli felmentés, illetve a szabadság ideje alatti bent étkezés között – igénybe vette ezt a lehetőséget, az egyik, hozzá hasonlóan szintén a szabadságát töltő unit manager ugyancsak megebédelt, ám ez a munkavállaló is csak a jogosulatlan étkezés miatti, az étkezés ellenértékének levonásához hozzájárulást megadó nyilatkozatot volt kénytelen megtenni.

A fentiek alapján ezen – másfél hónap alatt immár a második – írásbeli figyelmeztetés alkalmazását az egyenlő bánásmód követelményének megsértéseként értékelte, mivel álláspontja az volt, hogy őt az alperes érdekképviseleti szervhez való tartozása miatt szigorúbb elbírálás alá vonta, mint az üzemi étkezés szabályait megsértő nem szakszervezeti tag (tisztségviselő) munkavállalókat. Megítélése szerint az alperes a konkrét eset miatt vele szemben eltúlzott jogkövetkezményt alkalmazott.

További kifogásként megfogalmazta, hogy jóllehet a kialakult gyakorlat értelmében jellemzően a közvetlen felettes adja az írásbeli figyelmeztetést, esetében ez nem így volt, mivel az intézkedést ... HR team manager bocsátotta ki.

Panaszolta azt is, hogy esetében az úgynevezett Fekete Könyvben, vagyis a munkavállalói kézikönyvben, annak 19. részében lefektetett eljárási rendet sem tartották be.

A 2015. február 4-ei tárgyaláson keresetét kiterjesztette a 2013. július 5-ei munkáltatói intézkedés fizetési felszólítás részére is, amelyet illetően kérte, hogy amennyiben a bíróság az írásbeli figyelmeztetést hatályon kívül helyezi, akkor a fizetési felszólítással is tegyen ugyanígy, mégpedig az annak tárgyát képező teljes, 2 420 forintos összeg erejéig.