A Székesfehérvári Törvényszék Mf.20815/2016/4. számú határozata írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 254. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Ébner Vilmos, Kaló Zsuzsanna, Kollár Zoltán

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Mf.20.815/2016/4. szám

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmában Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (fél címe, ügyintéző: jogtanácsos neve) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,- a dr. Hovánszki Arnold Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe ügyintéző: dr. Hovánszki Arnold ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.89/2016/4. számú ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700,- (tizenkétezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 24.000,- (huszonnégyezer) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye további fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a felperes támadta fellebbezéssel, annak megváltoztatását, keresete teljesítését kérte. Az elsőfokú ítéletet azért tartotta jogszabálysértőnek, mert az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabály téves alkalmazásával vonta le azt a következtetést, hogy az írásbeli figyelmeztetés nem hátrányos jogkövetkezmény. Nézete szerint ezt egyértelműen cáfolja, L. S. S. HR vezető más perben tett nyilatkozata, amelyben elismerte, hogy az írásbeli figyelmeztetés befolyásolja a teljesítményértékelést, a plusz anyagi ösztönzőket, a bónusz kifizetését és a bérelemelést. Az írásbeli figyelmeztetés a perbeli esetben is hátrányos következménnyel járt, mert amiatt 2013-ban nem részesült bónuszkifizetésben, 2014-ben pedig elesett a béremeléstől, s az azonnali hatályú felmondásnál is súlyosbító körülményként értékelték a figyelmeztetést. Hangsúlyozta, az írásbeli figyelmeztetés azért is hátrányos jogkövetkezmény, mert nem a dolgozó orientálása, a megfelelő munkavégzésre való ösztönzése a célja, hanem egy olyan önállósult és intézményesült szankció, amely fegyelmszegések esetén kerül alkalmazásra, és automatikusan kedvezőtlen jogkövetkezményt von maga után.

A terhére rótt kötelezettségszegéssel összefüggésben pedig előadta, hogy kellően bizonyított, az üzemi étkezést szabálytalanul igénybe vevők szankcionálását illetően az alperes gyakorlata nem volt egységes, ezért is alkottak erről szabályzatot, amit a munkavégzés alóli felmentése idején nem adtak át a részére, s szabadsága alatt nem érzékelte munkaügyi státuszának megváltozását. Fenntartotta, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, az elsőfokú bíróság ugyanis nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy V. P. írásbeli figyelmeztetése nem az alperesnél kötelezően alkalmazandó nyilvántartási rendszerben jött létre, és nem informatikai szakkérdés, hanem tény, azon nem lelhetők fel a létrehozás idejére, a létrehozó személyére vonatkozó adatok, és nem is az érintett dolgozó nevére szólt. Fenntartotta, az írásbeli figyelmeztetés utólag azért keletkezett, hogy a felperessel kapcsolatos visszaélést elfedjék, amit alátámaszt az is, hogy V. P. esetében az írásbeli figyelmeztetés, mint szankció alkalmazásának egyetlen feltétele sem állt fenn, hiszen nevezett vétlen volt abban, hogy kétszer vette igénybe az étkezést.

Változatlanul hivatkozott arra, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta jogát, mert a munkáltató a felperes munkaviszonyának megszüntetésével érte el a szakszervezet felbomlását, és az írásbeli figyelmeztetésben már beígért azonnali hatályú felmondással szüntette meg a munkaviszonyt, mert így kívánta kizárni helyreállításának a lehetőségét. Szerinte az alperesi intézkedésből egyértelműen kikristályosodott azon szándék, hogy a felperes jogos érdekeinek érvényesítését kívánta csorbítani.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, azzal érvelt, hogy az írásbeli figyelmeztetés nem hátrányos jogkövetkezmény, hiszen az írásbeli figyelmeztetés önmagában még nem determinálja a teljesítésértékelést, a jutalmazást, kivéve, ha a dolgozó egy naptári évben belül kettő vagy több írásbeli figyelmeztetésben részesül. A teljesítésértékelésnél, a bónuszkifizetésnél pedig a munkáltató okszerűen veszi figyelembe az írásbeli figyelmeztetéseket. A bónusz nem prémium, hanem jutalom, s a bírói gyakorlatnak is megfelel, ha az azonnali hatályú felmondásnál súlyosbító körülményként értékelik a figyelmeztetéseket. A felperes terhére rótt kötelezettségszegés körében előadta, hogy az étkezési szabályzat a perbeli eseményeket követően került bevezetésre, így abból a felperes az írásbeli figyelmeztetés előtt nem kaphatott, nézete szerint, egyébként is annak van döntő jelentősége, hogy a felperes magatartása kirívó volt. A hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos érvekre pedig akként reagált, hogy ellentmondásos a felperes V. P. figyelmeztetésével kapcsolatos álláspontja, hiszen a perben őt hozta fel példaként arra, hogy magatartását nem szankcionálták, ezzel szemben jogorvoslati kérelmében már arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem is kaphatott volna írásbeli figyelmeztetést. Hivatkozott arra is, a felperes és V. P. vétsége nem hasonlítható össze, egyrészt mert nem ugyanaznap étkeztek, másrészt V. P. nem többszörösen szegett szabályt, s nem szabadsága, hanem munkavégzése idején étkezett szabálytalanul. A rendeltetésellenes joggyakorlás körében fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját.