BH 2018.12.340 A nem megfelelő vizsgálati körülmények között elvégzett igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálat a mentális zavar megítélése szempontjából nem tekinthető aggálytalan szakvéleménynek [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 177. § (1) bek., 310. § (1)-(2) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:21. § (2)-(3) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes grafikusként és újságíróként dolgozott, 2012. évtől nyugdíjas, nyugdíjának összege havi 75 520 forint. A kizárólagos tulajdonában álló társasházi lakásban egyedül él, háztartását, saját magát ellátja. 2013 augusztusa óta a bevásárlásban, illetve a kisebb hivatalos ügyek intézésében egy közelben élő ismerős házaspár segíti.

[2] Az alperessel szemben két rendbeli zaklatás vétsége miatt büntetőeljárás indult. A nyomozás során beszerzett igazságügyi pszichiátriai vélemény szerint az alperes a cselekmények elkövetésekor elmezavarban szenvedett, amely képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményei felismerésére és a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására. Az ügyészség a nyomozást az alperes kóros elmeállapota miatt, büntethetőséget kizáró okból megszüntette.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében az alperes cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezését és a választójog gyakorlásából történő kizárását kérte.

[4] Keresetének ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy az alperes ellen zaklatás vétsége miatt folytatott büntetőeljárás során beszerzett szakértői vélemény szerint az alperes elmezavarban szenved, amely beszámítási képességét kizárja. Jogainak védelme cselekvőképességét nem érintő más módon nem biztosítható.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Tagadta a gondnokság alá helyezésének szükségességét, állította, hogy önállóan ellátja magát, ügyei vitelére képes.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest cselekvőképességet teljesen korlátozó gondokság alá helyezte, továbbá a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 13/A. § (2) bekezdése alapján kizárta a választójog gyakorlásából. A kötelező felülvizsgálat iránti eljárás megindítására az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 10 éves határidőt állapított meg.

[7] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján rá rótt bizonyítási kötelezettségének eleget tett: a jogvita elbírálására irányadó 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:21. § (2) és (3) bekezdéseiben rögzített feltételek fennállását bizonyította.

[8] Az elsőfokú bíróság - a büntetőeljárásban csatolt szakvélemény mellett - az alperes mentális zavarának megállapítására szakértői bizonyítást rendelt el, a beszerzett szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélte alapjául elfogadta. A szakértő (a büntetőeljárás igazságügyi pszichiátriai szakértői véleményével egyezően) megállapította, hogy az alperes deluzív paranoia és kezdődő szellemi hanyatlás miatt mentális zavarban szenved. Téveszmés gondolkodása egész személyiségét áthatja, meghatározza mindennapjait, a szűkebb és tágabb környezetéhez való viszonyulásait. Nem rendelkezik betegségbelátással, helyzetfelismerő képességének és realitásérzékelésének alacsony szintje szembetűnő. Kezeletlen pszichiátriai betegsége nem teszi alkalmassá arra, hogy az érdekeit megfelelően képviselje. Mentális zavara következtében az ügyei viteléhez és a választójog gyakorlásához szükséges belátási képessége tartósan és teljeskörűen hiányzik.

[9] A mentális zavar szakértő által megállapított ténye mellett az elsőfokú bíróság a cselekvőképesség jogi korlátozása körében értékelte az alperes személyes meghallgatásán közvetlenül tapasztaltakat is. Az alperes a köznapi ügyek körében feltett kérdésekre nagyobb részben ugyan megfelelő válaszokat adott, azonban a jogügyleti akaratnyilatkozatok kialakításához szükséges gondolkodási tematikája "üldöztetéses motívumrendszertől meghatározott", a beszámítási képesség körében érvényesülő adekvát akaratkialakítási képessége nem állapítható meg.

[10] A peradatok alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak ítélte, hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - a választójog tekintetében is - mentális zavara (deluzív paranoia, kezdődő szellemi hanyatlás) következtében teljes mértékben hiányzik.

[11] A mentális zavar megállapításán túlmenően az elsőfokú bíróság megkülönböztette a "köznapi nyilatkozatokat" és az adekvát jogi tényként figyelembe vehető akaratnyilatkozatokat. A perbeli bizonyítékok alapján az alperesnek adekvát akaratkialakítási képessége hiányzik, így nyilatkozatai - formálisan helyes megjelenésétől függetlenül - a teljes cselekvőképességét nem támasztják alá. Az alperesnek az állapota miatt szüksége van a gondnokság által biztosított kontrollra, hogy ne váljon teljesen kiszolgáltatottá.

[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[13] A másodfokú bíróság a tényállást és a bizonyítást kiegészítette. Beszerezte a háziorvos tájékoztatását, miszerint az alperesnek nem írt fel pszichiátriai gyógyszert, pszichiátriai vizsgálatát azonban több alkalommal - az együttműködés hiánya miatt - sikertelenül kezdeményezte. A háziorvos nem észlelt veszélyeztető állapotot, így az alperes akut beutalására nem került sor. Tanúként kihallgatta az alperest 2013 augusztusa óta a bevásárlásban, a lakásban felmerülő problémák megoldásában és az ügyintézésben segítő személyt és a fellebbezési tárgyaláson meghallgatta az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértőt, aki a szakvéleményében foglaltakat fenntartotta.

[14] A kiegészített bizonyítási eljárás adatai alapján a fellebbezést alaptalannak minősítette.

[15] A másodfokú bíróság rögzítette: a mentális zavar megállapítása orvos szakértői kérdés. A perben két szakvélemény (a büntetőeljárásban és a perben kirendelt) is rendelkezésre állt, amelyek egybehangzóan foglaltak állást az alperes betegségének fennállásában.

[16] A másodfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek a szakvéleménnyel szembeni kifogását, miszerint a szakértői vizsgálat nem tekinthető objektívnek, mivel az az alperes elővezetését követően, a bírósági tárgyaláson történt meg. A szakvélemény elkészültének kifogásolt körülményeit ugyanis az alperes maga idézte elő, az idézések ellenére a szakértői vizsgálaton nem jelent meg, illetve egyéb módon sem tette lehetővé a vizsgálat lefolytatását.

[17] A másodfokú bíróság az ügygondnok másik szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát elutasította, mert az újabb szakértői bizonyítás csak az alperes megjelenése és együttműködése esetén hozhat eredményt. Az alperes magatartását azonban a tárgyaláson tapasztaltak és a háziorvos tájékoztatása szerint is a közreműködés teljes hiánya jellemzi. A szakértő a meghallgatása során elmondta azt is, hogy amennyiben az alperes együttműködik vele, megjelenik a szakértői intézetben, ahol nyugodt körülmények között megtörténik a vizsgálata, nem zárható ki, hogy ez a szakvélemény módosítását eredményezi. Az alperes azonban - ennek ismeretében is - úgy nyilatkozott, hogy sem a perben eljárt, sem más szakértőnél nem kíván vizsgálat céljából megjelenni és az ügygondnokának nyilatkozatával szemben más szakértő kirendelését sem kérte.