A Kúria Pfv.20836/2013/11. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 629. §, 656. §, 677. §] Bírók: Gyöngyné dr. Kovács Gabriella, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

I. A végrendelet - és így az öröklési szerződés - tanújának aláírásával szemben a követelmény, hogy az a rá jellemző szokásos aláírása legyen. Emellett a tanú személyének az okiratból beazonosíthatónak kell lennie. II. Színlelt szerződés esetén a felek jogviszonyát a leplezett szerződés alapján kell megítélni. III. A kötelesrész iránti igény elbírálására csak határozott kereseti kérelem alapján kerülhet sor, megjelölve pontosan az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeket, valamint bizonyítékokat.

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság P.21429/2011., Szolnoki Törvényszék Pf.20168/2013/4., *Kúria Pfv.20836/2013/11.*

***********

Pfv.I.20.836/2013/11. szám

A Kúria a dr. Tóta Áron ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szigeti Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen a Szolnoki Városi Bíróság előtt 4.P.21.429/2011. számon öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt folyamatban volt perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében dr. F.F. beavatkozott - a Szolnoki Törvényszék 7.Pf.20.168/2013/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Szolnoki Törvényszék 7. Pf.20.168/2013/4. számú jogerős ítéletét - az elsőfokú ítélet perköltségviselésre vonatkozó rendelkezéseire is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú ítéletnek az öröklési szerződés érvénytelenségével kapcsolatos rendelkezését helybenhagyja;

az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával megállapítja, hogy a perbeli szám alatti ingatlanra vonatkozó szerződés mint adásvételi szerződés érvénytelen és ajándékozási szerződést leplez; ebben a körben mellőzi a földhivatal megkeresését.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.200.000 (Egymillió-kétszázezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá felhívásra az államnak 715.000 (Hétszáztizenötezer) forint le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy felhívásra fizessen meg az államnak 21.000 (Huszonegyezer) forint le nem rótt kereseti illetéket, továbbá 8 napon belül - leletezés terhe mellett - rójon le 330.000 (Háromszázharmincezer) forint le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és az alperes testvérek, édesapjuk az örökhagyó volt. Az örökhagyó és a felperes 2009-ig közelebbi kapcsolatban voltak. Eddig az időpontig a felperes az örökhagyót rendszeresen látogatta, gondoskodott róla, mindennapi életének részese volt. Ez a szoros kapcsolat azonban megszakadt, és 2009-tól az alperes került az örökhagyóval - és az örökhagyó testvéreivel (F.Iné és M.L.) - közelebbi kapcsolatba.

Az örökhagyó és F.Iné a közös tulajdonukban álló perbeli ingatlant az alperesnek kívánták ajándékozni azért, hogy ennek értékéből az alperes fedezni tudja gyermekei taníttatását. A felek végül nem ajándékozási, hanem adásvételi szerződést kötöttek 2010. április 29-én. A szerződés aláírásával elismerték, hogy az alperes a 8 millió forint összegű vételárat már előzőleg kifizette az örökhagyónak és F.Inének.

Az örökhagyó a fenti ingatlanon túl az alperesnek kívánta juttatni a másik lakását is. Ennek érdekében 2010. augusztus 3-án öröklési szerződést kötöttek, amelyben - az ingatlan tulajdonjoga fejében - az alperes az örökhagyó természetbeli tartását és majdani eltemettetését vállalta. A szerződést dr. F.F. ügyvéd szerkesztette, aki egyben - Sné.P.M. mellett - tanúként is aláírta.

Az örökhagyó 2010. október 2-án meghalt.

A felperes - egyéb, a felülvizsgálatban már nem vizsgált kereseti kérelmek mellett - kérte, hogy a bíróság állapítsa meg mindkét szerződés érvénytelenségét. Az öröklési szerződés érvénytelenségét azért kérte, mert a szerkesztésében közreműködő ügyvéd tanúkénti aláírása nem felel meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben (a továbbiakban: régi Ptk.) foglalt követelményeknek. Az adásvételi szerződés érvénytelenségét pedig azért állította, mert az ajándékozási szerződést leplez.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság - egyéb rendelkezések mellett - a felperes tulajdonába adta a perbeli ingatlan 1/4 tulajdoni hányadát törvényes öröklés jogcímén. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Indokolása szerint a bizonyítékok alapján megállapítható, hogy az adásvételi szerződés színlelt, ezért a tárgyát képező ingatlan 1/2 tulajdoni hányada az örökhagyó hagyatékába tartozik, amelynek folytán annak fele - tehát az ingatlan 1/4 tulajdoni hányada - a felperest illeti törvényes öröklés jogcímén.

Kifejtette továbbá, hogy az öröklési szerződés érvényes, mert megítélése szerint az ügyvéd aláírása olvasható és megfelel az ő egyedi aláírásának.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - részben és akként változtatta meg, hogy megállapította az öröklési szerződés érvénytelenségét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az öröklési szerződést szerkesztő ügyvéd aláírása olvasható. Ebből következő álláspontja szerint az olvashatatlan névaláírás alatti ügyvédi bélyegző nem alkalmas annak tanúsítására, hogy a szerződést az ügyvéd tanúi minőségében is aláírta. Hivatkozással a Kúria 3/2012. Polgári jogegységi határozatában (a továbbiakban: 3/2012. PJE) foglaltakra kifejtette, hogy ha az okiratot szerkesztő ügyvéd tanúkénti minőségben is aláírja a végintézkedést tartalmazó okiratot, akkor a két minőségben alkalmazott aláírásnak szerkezetileg is el kell különülnie egymástól. Álláspontja szerint a bírói gyakorlatnak az az aláírás felel meg, amikor az okiratot szerkesztő ügyvéd ezt a minőségét külön, az okirat elején vagy a végén feltünteti, és ha tanúként is aláírja az okiratot, akkor a másik tanú aláírásával egy vonalban, vagy egy helyen teszi meg.

Az adásvételi szerződés érvényességével kapcsolatban egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kellő indokát adta annak, hogy miért nem fogadta el egyes tanúk, így L.I. vagy N.O. vallomását. Egyetértett azzal: az alperes nem tudta bizonyítani, hogy L.I. 8 millió forintot adott át neki. Életszerűtlennek tartotta ugyanis, hogy az alperes - anyagi helyzetére figyelemmel - újabb kölcsönt tudott volna felvenni. Önmagában az alperes házastársának vallomása megítélése szerint nem szolgálhat alapul annak bizonyítására, hogy a vételár átadása megtörtént. A perben kihallgatott egyéb tanúk kapcsán rámutatott, hogy azok nem tekinthetők elfogultnak egyik fél irányába sem.