BH 2006.9.290 A bányászati jog a bányatelekhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, annak átengedésére irányuló kötelezettségvállalás - ellenkező megállapodás hiányában - nem csak az eladott ingatlanokra, hanem a bányatelekhez tartozó valamennyi ingatlanra vonatkozik [1993. évi XLVIII. tv. 23. §, 26. §; Ptk. 207. § (1) bek.].

A peres felek 1997. április 30-án határozott időre - 2002. május 1-jéig - szóló üzemeltetési, vagyonbérleti és opciós szerződést kötöttek egymással, mely szerint a felperes bérbe veszi és üzemelteti az alperes tulajdonában lévő és "t.-i üzeméhez tartozó" összesen 10 db, önálló helyrajzi számmal rendelkező ingatlant a hozzá tartozó gépekkel, berendezésekkel együtt az alperes átadja "a bérlemények körébe tartozó bányaingatlanokon" őt megillető bányászati jogosultságot és a felperes folytatja a bányászati tevékenységet, továbbá vételi jog illeti meg a felperest, 2002. május 1-jéig - 49 millió forint vételár megfizetése és a szerződésben rögzített feltételek bekövetkezte esetén - az ingatlanok és a gépek, berendezések tekintetében. Az alperes kérelme alapján a V.-i Bányakapitányság 1998. február 6-án meghozott - a felperesnek nem kézbesített - határozatával a perbeli T.-i Bányaüzem díszítő-mészkő bányatelkét három, - I/A., I/B. és I/C. - díszítő-mészkő bányatelekre osztotta. A felperes 1998. március 18-ai keltezéssel bejelentette, hogy él vételi jogával az 1997. április 30-ai szerződés alapján. Az alperes 1998. március 20-án kelt levelében - arra hivatkozva, hogy a felperes rekultivációs és környezetvédelmi munkák elmulasztásával szerződésszegést követett el - azonnali hatállyal felmondta az 1997. április 30-ai szerződést.

1998. március 26-án a peres felek és az I.-E. Bank Rt. - amelyet jelzálogjog illetett meg a perbeli ingatlanokon és ingóságokon - abban állapodtak meg, hogy a felperes mint vevő 72 millió forint vételár megfizetése mellett adásvételi szerződést köt az 1997. április 30-ai szerződés "mellékleteiben foglalt tartalommal", az alperes pedig vállalja, hogy "elkezdi a bányajog átadás előkészítését a végleges adásvételi szerződés megkötéséhez".

A peres felek 1998. április 28-án két megállapodást kötöttek.

- Megállapodtak abban, hogy az alperes a t.-i díszítőkő bányával kapcsolatos 465/1992., 1537-1/1997. és 1537-3/1997. számú határozatokban foglalt bányatelekre vonatkozó bányászati jogosultságát átadja a felperesnek és e megállapodásuk mellékletének tekintik az ugyanezen napon megkötött adásvételi szerződésüket.

- Adásvételi szerződést kötöttek arról, hogy a felperes megvásárolja az alperes tulajdonában lévő és a "t.-i üzemhez tartozó", az 1997. április 30-ai szerződésben is felsorolt tíz ingatlant az ahhoz tartozó gépekkel és berendezésekkel együtt, továbbá, hogy az alperes átruházza a felperesre a megjelölt tíz ingatlanhoz kapcsolódó bányászati jogosultságot is, összesen 72 millió forint + áfa vételár megfizetése mellett.

A V.-i Bányakapitányság 1998. május 19-én meghozott 10.501/1998. számú határozatában azzal járult hozzá a bányászati jog átruházásához, hogy a felperest - az alperes 1998. április 22-ei kérelmének megfelelően - az 1537­

1/1997. számú határozattal megállapított I/A. bányatelek és az 1537-3/1997. számú határozattal megállapított I/C. bányatelek vonatkozásában tekinti új jogosultnak.

A felperes keresetében olyan tartalmú szerződés létrehozását kérte a peres felek között az előszerződésnek minősülő 1998. március 26-ai megállapodás alapján, hogy az alperes átruházza a felperesre a T. I/B. díszítő­mészkő bányatelek bányászati jogosultságát (is) a felperesre, és ehhez kéri a V.-i Bányakapitányság hozzájárulását.

Az alperes arra hivatkozással, hogy a T. I/B. bányatelken 20 éve nem folyik bányászati tevékenység és az erre vonatkozó bányászati jogot - ahogy az a bányászati jogosultság átadásáról szóló 1998. április 28-ai megállapodásból is kitűnik - nem kívánta a felperesre átruházni, a kereset elutasítását kérte. Arra az esetre, ha a bíróság azt állapítaná meg, hogy a bányászati jogosultság átengedése kiterjedt a I/B. bányatelekre is, kifogás útján kívánta megtámadni az 1998. április 28-ai szerződést a feltűnően nagy értékaránytalanságot tartalmazó vételár meghatározása miatt.

Az elsőfokú bíróság 2005. március 9-én meghozott ítéletében helyt adott a felperes keresetének. Az elsőfokú ítélet indokolásában írtak szerint a bányászati jogosultság átadására vonatkozó 1998. április 28-ai megállapodás nem felelt meg maradéktalanul az előszerződésnek minősülő 1998. március 26-ai megállapodásban írtaknak, illetve a felek korábbi megállapodásaiból kitűnő szerződési akaratának. Figyelemmel arra, hogy az 1997. április 30-ai szerződés is a t.-i üzemhez tartozó bányaingatlanokon fennálló bányászati jogosultság korlátozás nélküli átadásáról szól, - amit a szerződéskötésekkel kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő személyek tanúvallomása is alátámasztott - az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az 1998. március 26-ai előszerződés a t.-i bányaüzemhez tartozó valamennyi vagyontárgyra és vagyoni értékű jogra kiterjedt. Ezért döntött a szerződés létrehozásáról a Ptk. 208. § (3) bekezdése alapján.

Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 2005. október 11-én meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság kellően feltárt tényállás alapján, téves jogkövetkeztetésre jutott. Egyetértett ugyan az elsőfokú bírósággal abban, hogy az 1997. április 30-ai szerződésben rögzített bányászati jogosultság alatt a még meg nem osztott bányatelekre vonatkozó bányászati jogosultságot kellett érteni, álláspontja szerint azonban ez a szerződés megszűnt az alperes felmondása folytán, az ezt követően megkötött szerződések pedig már nem a felperes vételi jogán alapultak. Az alperes kérte a bányatelek megosztását a Bányakapitányságtól, majd az 1998. március 26-ai előszerződésben már nem a korábbi szerződésekben írtak szerint vállalta a "bányajog átadás előkészítését", 1998. április 28-án pedig nem rendelkeztek a felek a T. I/B. díszítő-mészkő bányatelekre vonatkozó bányászati jogosultság átruházásáról. Mindez azt igazolja, hogy az alperes előszerződés-kötési szándéka nem terjedt ki a T. I/B. díszítő-mészkő bányatelekhez kapcsolódó bányászati jogosultság átruházására, így szerződéskötési kötelezettség elmulasztása hiányában a felperes keresete megalapozatlan.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy 1997. április 30-a után az alperes teljesen kivonult a t.-i üzem területéről. A bányatelek megosztása nemcsak jogszabályba ütközött, hanem szakmailag is indokolatlan volt, ugyanis a megosztással létrejött I/B. bányatelken húzódó felszíni közműrendszer miatt a három bányatelek csak együttesen képez egy használható egészet. Utalt arra, hogy az alperes olyan ingatlanra is kérte a felperes bányászati jogának bejegyzését, ami a Magyar Állam tulajdonában van (0151/1.), de nem kérte a I/B. bányatelek területére eső 018/2. hrsz. ingatlanra, holott annak tulajdonosa az adásvételi szerződés folytán a felperes.