BH 2003.2.87 A munkakörök összevetésénél a végzendő munkák jellegét és a beosztási szintet kell vizsgálni a minőségi cserére alapított felmondás esetén [Mt. 89. § (2) bek.].

A felperes a keresetében az 1998. április 27-én kelt, létszámleépítéssel indokolt rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy az alperes fiókjánál az 1997. decemberi 155 fős létszámot 1998. áprilisban 137 főre, májusban 129 főre csökkentették, tehát a felmondás indoka a valóságnak megfelelt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest elmaradt munkabér, valamint kétszeres végkielégítés megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság megállapította, hogy a felmondást követően a fiókban a létszám emelkedett: 1998. júniusban 129 főről 136 főre, júliusban 137, majd augusztusban 139 főre. Ezért a másodfokú bíróság a létszámleépítés felmondási indok valóságát nem találta bizonyítottnak.

A Legfelsőbb Bíróság - az alperes felülvizsgálati kérelmét elbírálva - a végzésével hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az eljárt bíróságok nem vizsgálták ugyanis a felperes munkaviszonyának felmondását követően felvett új munkavállalók munkakörét, munkaköri feladatait. Ezért a létszámcsökkentési indok valóságának és okszerűségének elbírálása körében levont következtetés megalapozatlan volt.

A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletével ismét elutasította a felperes keresetét.

A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a felperes az alperes fiókjánál hitelszámla-kezelést végzett. A szervezeti felépítés változása folytán - a felperes által végzett munkát ellátó - Önkormányzati és Vállalkozói Számlavezető Önálló Csoportnál új munkavállalóként O. G.-t alkalmazták 1998. szeptember 15-étől. Ekkor nem kapott munkaköri leírást, csak utóbb, 1999. június 1-jén. A bíróság álláspontja szerint O. G. nem a felperes munkakörét látta el, mivel lakossági folyószámla-, devizaszámla-vezetéssel kapcsolatos munkát végzett, csupán néhol (pl. "ügyfelezés") van átfedés a két munkakör között.

Erre tekintettel a munkaügyi bíróság a felmondás indokát jogszerűnek minősítette.

A felperes fellebbezéssel élt. A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest 902 825 forint elmaradt munkabér, valamint 281 400 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság a tanúvallomások, a munkaköri leírások alapján azt állapította meg, hogy jóllehet az új munkavállaló O. G. nem vállalkozói hitelszámla-kezelést végzett, de a felperessel részben a szoros feladatokat látott el, ezért a két munkakör közötti érintettség fennáll. Erre figyelemmel a megyei bíróság szerint a létszámleépítés felmondási indok valósága nem állapítható meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

Vitatta az ítéletnek azt a következtetését, hogy a felperes és O. G. feladatai átfedést, érintkezést mutatnának. Hangsúlyozta, hogy az új munkavállaló hitelszámla-kezelést nem végzett, a vállalkozók, önkormányzati ügyfelek lakossági ügyei (folyószámla, devizaszámla) intézését látta el. Ezért az "ügyfelezés", a bankszámlakezelés a két munkakörben nem volt azonos.