A Fővárosi Ítélőtábla Bf.356/2014/5. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 349. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 588. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 37. §, 80. §, 164. §] Bírók: Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.356/2014/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év szeptember hó 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt az I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 23.B.124/2011/88. számú ítéletét az I. r. vádlott tekintetében megváltoztatja.

Az I. r. vádlott cselekményének helyes minősítése a Btk. 164. § (1) bekezdés és (8) bekezdés I. fordulata.

Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 3 (három) évre súlyosítja, és a vádlottat 3 (három) évre eltiltja a közügyek gyakorlásától.

A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 6.790 (hatezer-hétszázkilencven) forint bűnügyi költséget az I. r. vádlott viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Budapest Környéki Törvényszék a 2014. június 26. napján kelt 23.B.124/2011/88. számú ítéletével az I. r. vádlottat testi sértés bűntette (2012. évi C. törvény 164. § (1) és (8) bekezdés) miatt 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és megállapította, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés végrehajtása esetén legkorábban a büntetése kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Gulyás Mercédesz II. r. vádlottat testi sértés vétsége (2012. évi C. törvény 164. § (1) és (2) bekezdés) és garázdaság vétsége (2012. évi C. törvény 339. § (1) bekezdés) miatt halmazati büntetésül 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 1.000 forintban állapította meg, és az összesen 100.000 forint pénzbüntetés megfizetésére a II. r. vádlottnak 10 havi részletfizetést engedélyezett.

Rendelkezett a járulékos kérdések, így a bűnjelként lefoglalt tőr elkobzása és a felmerült bűnügyi költség viselése tekintetében is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére súlyosításért, az I. r. vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

Az elsőfokú ítélet - fellebbezés hiányában - a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 588. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.

Az ügyész fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az I. r. vádlott szúrása 40-50 cm távolságról a sértett hasa felé irányult, és helyesen fogadta el a szakértői vélemények azon megállapítását, mely szerint a szúrás ereje a közepesnél nagyobb volt, "az elhárításra, illetőleg a sértett ruházatára tekintettel még nagyobb is lehetett." Az erő nagyságára utal az is, hogy a kés éle teljes hosszában behatolt a sértett jobb lábszárába. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az I. r. vádlott szándéka a sértettnél az életveszélyes sérülés okozására mint lehetséges eredménye is kiterjedt és e tekintetben őt nem csak gondatlanság terheli. Abból, hogy az I. r. vádlott a szúrás után sem engedte el a kést, és azt csak a kezét többször a földhöz verve lehetett tőle elvenni, a kitartó szándékára lehet következtetni, amely további súlyosító körülmény.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő mértékben súlyosító körülményként, hogy a sértettnél az I. r. vádlott magatartása következtében 30%-os mértékű maradandó fogyatékosság alakult ki, és a sértett élsportolói karrierje a sérülés miatt befejeződött.

Kifogásolta a büntetlen előélet enyhítő körülményként történő értékelését a fiatal felnőttkor megállapítása mellett, továbbá azt, hogy az elsőfokú bíróság túl nagy jelentőséget tulajdonított az időmúlásnak, ugyanis az eljárás során az I. r. vádlott több alkalommal nem jelent meg a kirendelt szakértői vizsgálaton, és elfogatóparancsot is kibocsátottak ellene.

Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az I. r. vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés, valamint közügyektől eltiltás kiszabását indítványozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.865/2014. számú átiratában az ügy elbírálására nyilvános ülés kitűzését indítványozta azzal, hogy azon nem vesz részt.

A bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, az I. r. vádlott és védője fellebbezését pedig alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének és megalapozott tényállást állapított meg. Teljes körűen eleget tett az indokolási kötelezettségének és okszerűen vont következtetést az I. r. vádlott bűnösségére. Helyesen alkalmazta az elbíráláskori Btk.-t, és az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekmény minősítése is törvényes.

A megállapított bűnösségi körülményeket nem kifogásolta, azt azonban igen, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően azt a tényt, miszerint az I. r. vádlott a cselekményt a jogi minősítéshez megállapíthatónál jóval erősebb, kitartóbb egyenes szándékkal követte el, és erre tekintettel a kiszabott büntetés törvénysértően enyhe.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az I. r. vádlottal szemben börtönben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta azzal, hogy annak tartamát az ítélőtábla a középmértékes büntetéskiszabás elveihez igazítottan emelje fel. Ezen túlmenően a próbaidőre történt felfüggesztés mellőzését, mellékbüntetésként közügyektől eltiltás kiszabását, a bűncselekmény jogi minősítésének a Btk. 164. § (1) bekezdésére és (8) bekezdés I. fordulatára történő pontosítását, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A másodfokú nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője a bejelentett védelmi fellebbezést fenntartotta, és az I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.

Indokai szerint az elsőfokú bíróság helyesen értékelte az enyhítő és súlyosító körülményeket, az általa megállapított tényállás megalapozott. Az enyhítő körülmények értékelése az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenysége miatt eredményesen nem támadható. Megállapítható, hogy I. r. vádlott közrehatása csak az eljárás pár hónappal történő elhúzódását eredményezte, ezért az elsőfokú bíróság a jelentős időmúlást is helyesen értékelte enyhítő körülményként. Mindezek mellett hivatkozott arra, hogy az I. r. vádlott dolgozik és megfelelő körülmények között él.

Az ügyészi fellebbezés alapos, a vádlotti és védői fellebbezés alaptalan.

A Fővárosi Ítélőtábla a kétoldalú fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást - a Be. 349. § (1) bekezdése alapján - a fellebbezéssel érintett az I. r. vádlottra vonatkozó részében bírálta felül.

A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során a perrendi szabályokat betartotta.