BH 1995.1.5 I. Életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete helyett súlyos testi sértés bűntettének a kísérlete valósul meg, ha a vádlott a nagy pengehosszúságú késsel olyan kis erővel ad le szúrást a sértett mellére, amely ténylegesen 8 napon belül gyógyuló testi sérülést okozott [Btk. 16. §, 170. § (2) bek. és (5) bek. 1. ford.].

II. A garázdaság vétségét és a súlyos testi sértés bűntettének kísérletét bűnhalmazatban kell megállapítani, ha az említett két bűncselekmény mind a sértetteket érintően, mind pedig időbelileg, helybelileg és térbelileg elválva elkülönül, és nem alaki, hanem valóságos anyagi halmazatot alkot [Btk. 12. § (1) bek., 170. § (2) bek., 271. § (1) bek., BK 93. sz.].

III. Az ítélet megalapozatlanságát eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, ha a bíróság az ügyek egyesítése során nem szerzi be a próbára bocsátással korábban befejezett büntetőügy iratait, és így nem észleli, hogy időközben más bíróság a próbára bocsátást alkalmazó végzést már hatályon kívül helyezve a vádlott bűnösségét megállapította [Btk. 73. § (2) bek., Be. 250. § I. pont c) alpont, 374. § (2) bek. a) pont].

A megyei bíróság a vádlott vonatkozásában a városi bíróság jogerőre emelkedett, próbára bocsátást alkalmazó végzését hatályon kívül helyezte, és a vádlottat bűnösnek mondotta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérletében, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében és garázdaság vétségében. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlottat a városi bíróság 1992. október 29. napján jogerőre emelkedett végzésével társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. Ennek alapjául az szolgált, hogy a vádlott két társával 1991. február 19. napján elhatározta, hogy feltörnek egy hétvégi házat. A gépkocsival leparkoltak, majd a vádlott egy társával feszítővasakat és egy zseblámpát magukhoz véve kiszálltak a gépkocsiból, és az egyik hétvégi ház kerítésén átmásztak, az épülethez mentek, az épületben azonban megszólalt egy rádió, ettől a vádlottak megijedtek. Ezt követően a helyszínre érkezett a rendőrségi autó, és a rendőrjárőrök a vádlottat és két társát előállították.

A próbára bocsátás tartama alatt a vádlott és egy társa 1992. szeptember 14. napján este a szórakozóhelyen leültek egy asztalhoz, ahol vodkát ittak dzsússzal. Ugyanitt egy másik asztalnál ült a sértett ismerőseivel, sört fogyasztottak. A vádlott és a társa odamentek az asztalukhoz, a vádlott társa felszólította őket, hogy fizessenek nekik sört, a vádlott pedig a nála levő 18 cm pengehosszúságú pillangókést pörgette. K. T. sértett ezt megtagadta, majd a WC-re indult. A vádlott ekkor utánament, és amikor az hátra fordult, mellberúgta úgy, hogy a rúgás a szegycsontját érte. K. T. sértettnek azonban a vádlott rúgásától sérülése nem keletkezett.

A vádlott ezután olyan kijelentést tett, hogy "most ti jöttök köcsögök, elvágom a nyakad", odament az asztalnál ülő és kezeivel az asztalra támaszkodó Sz. M.-hez, és őt hátulról megközelítve, ülő helyzetében azt említett pillangókéssel kis erővel a mellkas bal oldalán a VIII-IX. borda között a hónalja elülső vonalában megszúrta. Sz. M. rövid idő múlva a ruhája alá nyúlt, észrevette, hogy nagyon vérzik, a helyszínt elhagyta orvoshoz, illetve a rendőrségre ment.

A vádlott szúrása következtében Sz. M. a mellkasa bal oldalán a VIII-IX. borda között, a hónalj elülső vonalában egy rendbeli, a mellüregen áthatoló, haránt irányú szúrt-metszett sérülést szenvedett. A szúrcsatorna hossza 2-3 cm között lehetett. Az eszköz megsértette a fali mellhártyalemezt, és a bal tüdőcsúcs körül ujjnyi széles, levegőgyülem alakult ki, ez azonban tüdőfunkció-károsodást nem okozott, mivel a levegőgyülem minimális volt, és a seblezárást követően spontán felszívódott. Az életveszély nem alakult ki, a sérülés tényleges gyógytartama 6-7 napra tehető.

Az elsőfokú bíróság az 1992. szeptember 14. napján történt eseményeket rögzítő tényállásrészt a hiánytalanul feltárt bizonyítékok alapos és okszerű értékelésével - indokolási kötelezettségének is eleget téve - helyesen állapította meg. A tényállás e körben mentes a Be. 239. §-a (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért a másodfokú eljárás során is irányadó volt.

I. Az elsőfokú bíróság azonban - az ítélet részleges megalapozatlanságát is eredményező - eljárási szabálysértést vétett, amikor nem szerezte be a városi bíróság próbára bocsátásával befejezett büntetőügy iratait, és ennek hiányában döntött a próbára bocsátást alkalmazó végzés hatályon kívül helyezéséről és a bűnösség kimondásáról.