A Veszprémi Törvényszék Bf.199/2013/3. számú határozata zugírászat vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 35. §, 248. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 5. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 371. §] Bírók: Mészáros Mária, Solymosi István, Szimicsku Edit

A VESZPRÉMI TÖRVÉNYSZÉK, mint másodfokú bíróság

2. Bf. 199/2013/3. szám

A Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Veszprémben, 2013. év december hó 17. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

V É G Z É S T :

A zugírászat vétsége miatt DR. vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Veszprémi Járásbíróság 2013. év február hó 05. napján kihirdetett 10. B. 384/2012/12. számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki dr. vádlott neve vádlottat 1 rb. a Btk. 248. § (1) bekezdése szerinti zugírászat vétségében, ezért megrovásban részesítette és kötelezte a büntetőeljárás során felmerült 18.253,- Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette. A vádlott és védője felmentésre irányuló fellebbezést jelentettek be az ítélet ellen, amelyet a másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen változatlanul fenntartottak, és a védelem hivatkozott egyebek mellett arra is, hogy a vád tárgyává tett időszak vége (2007. október 31-e) és a terhelttel az alapos gyanú közlése (2012.január 26.) közötti időben nem történt olyan eljárási cselekmény, ami a büntethetőség elévülését félbeszakította volna.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával lefolytatott tárgyaláson a vád tárgyává tett cselekmény ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítást felvette.

A bizonyítékok okszerű értékelésével megalapozott történeti tényállást állapított meg.

Kizárólag a jogszabályi hivatkozást egészítette ki a másodfokú bíróság a felülbírált ítélet 3. oldal 2. bekezdésében akként, hogy a jogtanácsosi tevékenységet a törvényszék által vezetett jogtanácsosi névjegyzékbe bejegyzett személy folytathat az 1983. évi 3. tvr. 3. § (1) bekezdése értelmében, amint arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott is, a felülbírált ítélet 6. oldalán). Helyesbítette a másodfokú bíróság a felülbírált ítélet 6. oldalának 4. bekezdésében helyesen megállapítottakkal összhangban az ítélet 3. oldal 2. bekezdésében rögzítetteket akként, hogy a vádlott által elvégzett tevékenység az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 5. § (1) bekezdésének c.) pontja alapján minősül ügyvédi tevékenységnek.

A másodfokú bíróság a Be. 352. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét az itt kiegészített tényállás alapján bírálta felül.

Ezt alapul véve az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.

A felmentésre irányuló fellebbezéseket a másodfokú bíróság alaptalanoknak találta a következők miatt:

A védelem hivatkozott arra, hogy a vádlott a közbeszerzési eljárásokban szerzett tapasztalatát hasznosítva láttamozta a vádbeli szerződéseket,. amelyek elkészítésében nem közreműködött, ez a közbeszerzési tanácsadás pedig nem azonosítható a jogi tanácsadással. A vádlott maga nyilatkozott azonban úgy az elsőfokú bíróságon, hogy a nyomozati iratok 311. lapszámán fellelhető vállalkozási szerződés mögött - amelyet szintén aláírásával látott el - nem volt közbeszerzés.

Az pedig, hogy a vádlott által képviselt cég neve valamint a hivatal neve között létrejött megbízási szerződésben foglalt jogi tanácsadási feladatok elvégzése mire terjedt ki, azon mi értendő, tanú1 és tanú2 tanúk vallomása alapján állapítható meg, eszerint: " vádlott neve vizsgálja át jogilag a szerződést... ezt szignóval gondoltuk megvalósulni, hogy átvizsgálta jogilag alatt azt értem, szakmai tudását felhasználva" (6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 13. oldalán rögzítve), tanú2nak a 12. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 4. oldalán rögzített tanúvallomása szerint pedig "a szerződéseket szokta átnézni és jogi szempontból valamilyen szinten ha szükség volt javításában, javaslatokat tett, a társulási szabályzatok vagy együttműködési megállapodások jogi szempontból, törvényességi szempontból elkészítésében segítséget nyújtott".

A vádlott által végzett tevékenység pedig a másodfokú bíróság megítélése szerint is besorolható a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 1. §-ának (1) és (2) bekezdésében rögzített jogtanácsosi feladatok közé, amelyet kizárólag a törvényszék által vezetett jogtanácsosi névjegyzékbe bejegyzett személy (jogtanácsos) végezhet, illetve jogi tanácsadást az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. 5. § (1) bekezdés c.) pontja értelmében ügyvéd végezhet, amelynek ellenérték fejében történő rendszeres ellátására az 5. § (2) bekezdése értelmében kizárólag ügyvéd jogosult.

Ugyanezen törvény 13. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy ügyvédi tevékenységet az végezhet, aki a kamara tagja és az ügyvédi esküt letette. Azt azonban szintén helyesen állapította meg a bíróság, hogy a vádlott ügyvédi kamarai tagsággal a vádbeli időszakban már nem rendelkezett.