BH 2002.10.399 A gondozásra irányuló szerződésre az általános szabályok az irányadóak, és a felek közötti kapcsolat megromlása esetén a szerződés módosításának nincs akadálya [Ptk. 207. § (1) bek., 241. §, 589. § (1) bek.].

Az alperes az 1992. április 27-én kötött, gondozási szerződésnek nevezett megállapodásban vállalta a felperes teljes ellátását, élelmezését, betegsége esetén ápolását, gyógyíttatását, halála esetén illő eltemettetését. Vállalta továbbá a felperes házas ingatlana lakóépületének állagmegóvását és kertjének rendben tartását. A felperes a gondozás ellenében az alperes tulajdonába adta a budapesti házas ingatlanát. Megállapodtak abban, hogy a felperes a gondozás természetbeni teljesítésére még nem tart igényt, ezért az alperes a szerződés aláírásával egyidejűleg 200 000 forintot átadott a felperesnek; és bevezettette az ingatlanba a gázt. Megállapodtak abban, hogy a felperes fizikai állapotának romlása vagy betegsége esetén az alperes azonnal köteles a természetbeni teljesítésre. A felek a gondozás havi értékét 5000 forintban, az ingatlan forgalmi értékét 2 000 000 forintban állapították meg. A szerződés alapján az alperes tulajdonjogát és a felperes haszonélvezeti jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

A felperes az 1996. szeptemberében indított keresetében a szerződés megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a szerződésben foglaltakat nem teljesítette, emiatt a kapcsolatuk annyira megromlott, hogy tőle a szerződés fenntartása már nem várható el.

Az alperes tagadta, hogy a szerződést megszegte. Álláspontja szerint a felperest a vele azonos vallási közösségbe tartozó személyek befolyásolták, ezért szakította meg vele a kapcsolatot. A felperes magatartása miatt nem képes a teljesítésre, de vállalta, hogy a szerződés életjáradéki szerződéssé való átalakítása esetén életjáradékot fizet a felperes részére.

A bíróság jogerős ítéletével a szerződés megszüntetésére nem látott okot, de arra figyelemmel, hogy a felperes gondozásra nem szorul, úgy látta, hogy a szerződés célja életjáradéki szerződéssé való átváltoztatással még megvalósítható. Erre figyelemmel a szerződést módosította, és 1998. június 1-jétől havi 20 000 forint életjáradék megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy a felek a Ptk.-ban nem szabályozott gondozási szerződést kötöttek. Szerződési nyilatkozatuknak a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerinti értelmezése alapján úgy látta, hogy az alperesnek nem kellett fizetnie havonta 5000 forintot, ez csupán a gondozás eszmei havi értéke volt. Mindemellett a szerződés megkötésekor 200 000 forintot teljesített, és jelentős beruházási munkálatokat végzett a felperes ingatlanán.

A felperes az 1993. március 20-i levelében hivatkozott ugyan az alperes teljesítésének hiányára, de természetbeni ellátást ekkor sem kért, majd 1993. szeptember 14-én és 1994. október 7-én maga nyilatkozott úgy, hogy az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti. Ezt követően a felperes maga vonta meg az alperestől az ingatlan kulcsát, így elzárta őt a természetbeni teljesítés lehetőségétől. A rendelkezésre álló bizonyítékok az alperes szerződésszegését nem igazolják, és az sem állapítható meg, hogy a felek kapcsolata az alperes hibájára visszavezethetően szűnt volna meg. A bíróság mindezekre figyelemmel a szerződést a Ptk. 589. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával módosította.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a gondozási szerződés közbenső ítélettel való megszüntetését a felperes kérte. A jogszabálysértést az ítélet megalapozatlanságában jelölte meg. Álláspontja szerint bizonyította a perben, hogy az alperes szerződésszegésére figyelemmel romlott meg a kapcsolatuk, s mert gondozást az alperestől nem várhat, de a megromlott kapcsolat miatt el sem fogad, ezért a szerződés megszüntetése indokolt. Abból a tényből pedig, hogy a bírósági tárgyalásra szépen felöltözve, ápoltan jelent meg, orvos szakértői bizonyítás nélkül nem lehet arra következtetni, hogy képes a mindennapi tevékenységek ellátására. Idős korából és érzékenységéből adódóan arra van szüksége, hogy olyan gondozója legyen, akiben megbízik, és aki nemcsak fizikai, hanem lelki támaszt is tud nyújtani a számára.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.