A Legfelsőbb Bíróság Bhar.990/2011/7. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 104. §, 170. §, 226. §, 244. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 352. §, 397. §, 398. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Kiss Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.551/2008/49., Fővárosi Ítélőtábla Bf.95/2010/7., *Kúria Bhar.990/2011/7.* (EH 2011.2388)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bhar.II.990/2011/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2011. november 17. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az I.r. és II. vádlott és védőik által benyújtott fellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.95/2010/7. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a II.r. vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott tekintetében helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság a 2009. december 18. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 12.B.551/2008/49. számú ítéletében

az I.r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntette (Btk.170.§ (1), (2) bekezdés és (4) bekezdés II. fordulata) és bűnsegédként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége (Btk.226.§) miatt emelt vád alól, míg

a II.r. vádlottat az ellene bűnpártolás bűntette (Btk.244.§ (1) bek. b) pont, (3) bek. b) pont) miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az államra terhelte.

A mindkét vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2011. április 14. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdetett 3.Bf.95/2010/7. számú ítéletében a Fővárosi Bíróság ítéletét megváltoztatta: az I.r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett testi sértés bűntettében (Btk.170.§ (1), (2) bekezdés és (4) bekezdés II. fordulat) és bűnsegédként elkövetett bántalmazás hivatalos eljárásban vétségében (Btk.226.§) állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette;

a II.r. vádlott bűnösségét bűnpártolás bűntettében (Btk.244.§ (1) bekezdés, (3) bekezdés b) pontja) állapította meg, és ezért őt 1 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az eljárásban felmerült 1.174.723 forint bűnügyi költségből 150.000 forint megfizetésére az I.r. vádlottat, 300.000 forint megfizetésére a II.r. vádlottat kötelezte, míg a további 724.723 forint bűnügyi költséget az államra terhelt.

Helyesbítette az elsőfokú bíróság által tartott tárgyalási napok egyikének dátumát.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta.

A Fővárosi Ítélőtábla ítélete ellen az I.r. vádlott és védője, valamint a II.r. vádlott és védője is fellebbezést jelentett be, jogorvoslati kérelmeiket a későbbiekben írásban is részletesen megindokolva.

Az I.r. vádlott védője fellebbezése indokolásában sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a Be.352.§-ában foglaltak megsértésével állapított meg az elsőfokú bíróság által megállapítottal ellentétes tényállást. Kifogásolta a bűnsegédi bűnrészesség megállapítását, mivel semmi sem utal arra, hogy a vádlott tevékenysége a tettesekre szándékerősítőleg vagy a sértett védekezésére bénítólag hatott. Következményében eltúlzottan súlyosnak tartotta a vádlott előzetes mentesítésben részesítésének mellőzését, melyre irányuló indítványát az ügyészség képviselője csak a másodfokú nyilvános ülésen vonta vissza. A védő az írásba foglalt másodfokú ítélet kézbesítését követően fellebbezése indokolását kiegészítette, és ebben a másodfokú ítélet tényállásának a megalapozatlanságára hivatkozott, ennek mibenlétét részletezte. A védő elsődlegesen az I.r. vádlott felmentését, másodsorban az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. Ezen indítványai teljesítésének hiányában pedig enyhébb joghátrány alkalmazását és az I.r. vádlott előzetes mentesítésben részesítését kérte.

A II.r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában ugyancsak sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az eljárási szabályok megsértésével állapított meg az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítettől eltérő tényállást, utalt a másodfokú ítélet megalapozatlanságára és sérelmezte a II.r. vádlott előzetes mentesítésének mellőzését. A II.r. vádlott védője a másodfokú ítélet írásba foglalását követően fellebbezése indokolását ugyancsak kiegészítette. E kiegészítésben részletezte az eltérő tényállás megállapításával kapcsolatos kifogásait, és a másodfokú ítélet megalapozatlanságának mibenlétét. A védő a szolgálati szabályzat rendelkezéseit is elemezve vitatta azok megsértését, emellett a vádlott tudatállapotára hivatkozva vitatta a szándékosság és a célzatosság megállapíthatóságát. A védő álláspontja kifejtésekor nem értett egyet a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtett azzal az állásponttal, hogy a másodfokú bíróság által az eltérő tényállás megállapításával elkövetett eljárási szabálysértés nem hat ki a másodfokú ítélet megalapozottságára. Erre tekintettel a másodfokú bíróság helyesbítéseinek mellőzését és az elsőfokú bíróság törvényes mérlegelésével megállapított tényállás alapján a II.r. vádlott felmentését indítványozta. A II.r. vádlott bűnössége megállapítása esetére másodlagosan az eset összes körülményére figyelemmel a II.r. vádlott előzetes mentesítésben részesítését kérte.

A II.r. vádlott fellebbezése írásbeli indokolásában a cselekmény elkövetésének napja és az azt megelőző napok rendkívüli eseményeire hivatkozott, hangsúlyozta, hogy már 36 órája ébren volt, és szolgálatot teljesített, az ez alatt történtek nála extrém stresszhelyzetet alakítottak ki, ennek nyomatékos figyelembevételét, és a saját, valamint családja számára is a lehető legkedvezőbb döntés meghozatalát kérte.

A Legfőbb Ügyészség a BF.1942/2011/1. számú átiratában az I.r. és a II.r. vádlottak érdekében bejelentett fellebbezéseket joghatályosnak, ugyanakkor alaptalannak jelölte meg. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla a Be.352.§ (1) bekezdés b) pontjában írt eljárási szabály megsértésével állapított meg eltérő tényállást a vádlottak bűnösségének megállapítása végett, azonban az ily módon korrigált tényállást megalapozottnak tartotta. Erre tekintettel a másodfokú bíróság eljárási szabályszegése a harmadfokú eljárásban nem orvosolható, mivel a Be.399.§-a ebből az okból a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére nem ad lehetőséget. A másodfokú ítélet tényállásának megalapozottságára figyelemmel azt a harmadfokú bíróság nem változtathatja meg, a tényállásból pedig a vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű, és cselekményeik minősítése törvényes. A kiszabott büntetések a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre figyelemmel arányosak, a cselekmények jellege és az elkövetés módja mellett a vádlottak előzetes mentesítésére sincs alap. Minderre tekintettel a Legfőbb Ügyészség a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.