A Fővárosi Ítélőtábla Bf.298/2009/7. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 16. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Miszlayné dr. Lányi Éva, Nehrer Péter

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.298/2009/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2010. év szeptember hó 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 2009. évi szeptember hónap 21. napján kelt 21.B.4/2009/23. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott forgalmazói típusú cselekményét a Btk. 282/C. § (2) bekezdés 3. tétele és a (4) bekezdés II. tételébe ütköző visszaélés kábítószerrel bűntettének, a fogyasztási típusú cselekményét a Btk. 282/C. § (1) bekezdés 3. tétele és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő visszaélés kábítószerrel vétségének minősíti.

A főbüntetését 4 (négy) évi börtönbüntetésre enyhíti.

A vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzást mellőzi.

Az ORFK Gazdasági Ellátó Igazgatóság letéti számláján kezelt 930.000 (kilencszázharmincezer) forint, valamint a 239/2007. számú bűnjeljegyzék 1. tétele alatti 2.300 (kétezer-háromszáz) euro, a 2. tétel alatti 30 (harminc) kuvaiti dinár, 150 (százötven) szerb dinár, továbbá 9 (kilenc) román lej lefoglalását megszünteti és az előbbi fizetőeszközöket a vádlottnak rendeli kiadni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Pest Megyei Bíróság a 2009. év szeptember hó 21. napján kelt 21.B.4/2009/23. számú ítéletével a vádlottat visszaélés kábítószerrel bűntette (Btk. 282/A. § (1) és (3) bekezdés) valamint a visszaélés kábítószerrel vétsége (Btk. 282. § (1) és (5) bekezdés a./ pontja) miatt halmazati büntetésül 5 évi fegyházbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben rendelkezett az eljárás során lefoglalt és az ORFK Gazdasági Ellátó Igazgatóság letéti számláján kezelt 930.000,- forint, valamint a 239/2007. számú bűnjeljegyzék 1. tétele alatti 2300,- Euro, 2. tétel alatti 30 (harminc) kuvaiti dinár, 150 (százötven) szerb dinár, továbbá 9 (kilenc) román lej vagyonelkobzásáról.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2009. év november hó 6. napján kelt átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárás keretében tárgyalásra térjen át és a vagyonelkobzásként elrendelt fizetőeszközök eredetére vonatkozóan hallgassa meg tanúként tanú 1-et és vonja a bizonyítékok körébe tanú 2-nek a nyomozati eljárás során tett tanúvallomását. A bizonyítás felvételét követően a másodfokú bíróság egészítse ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a lefoglalt pénzeszközök eredetének megállapítására és arra vonatkozóan, hogy a Btk. 77/B. § (1) bekezdésének a./ pontjában írt törvényi előfeltétel nevezetesen, hogy ez az összeg a vádlott esetében az értékesítésre szánt kábítószer megszerzésére irányult, így ezáltal fennáll a vagyonelkobzás törvényi előfeltétele.

A fellebbezések alapján a másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdésében írt feladatkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyet kellően felderítette, a bizonyítékokat egyenként és összességében is megfelelően értékelte, eleget tett az indokolási kötelezettségének is és mindezek alapján az ügy lényegét tekintve megalapozott tényállást állapított meg.

A nyilvános ülésen a vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását megalapozatlannak találta, mert álláspontja szerint a tényállás nem rögzíti teljes egészében a történeti tényeket, nincs kellően felderítve, iratellenes és téves ténybeli következtetéseket tartalmaz, ezért a Be. 351. § (2) bekezdésének a./, b./, c./ és d./ pontjában írtak alapján megalapozatlan.

A megalapozatlanság körében elsőszámú kérdésként vetődött fel a vádlott kábítószer-függőségének megállapításával összefüggő tény. Az elsőfokú bíróság ugyanis e körben széleskörű bizonyítást folytatott le, melynek keretében meghallgatta 1., 2., 3., 4. és 5. számú igazságügyi szakértőket is az ügyben felmerült és a kábítószerfüggőség kérdésében egymással ellentmondó szakvélemények feloldása érdekében.

A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság megkereste az Egészségügyi Tudományos Tanács szerveként működő Szakértői Testületet is, akik a drogfüggőség kérdésében arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a két ellentmondó szakértői vélemény közül az eseti bizottság 1. és 2. számú szakértő véleményét tartja elfogadhatóbbnak.

Az eseti bizottság ezzel a megállapításával azt a véleményt erősítette meg, amelyet az elsőfokú bíróság is elfogadott, amelyet az első szakértői véleményében 1. és 2. számú szakértő véleményezett, mely szerint a vádlott nem kábítószerfüggő.

A védő álláspontja szerint a drogfüggőség kérdésének megállapítása során az elsőfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta a vádlott védekezését és azt a tényt, hogy évtizedek óta folyamatosan fogyaszt kábítószert és ez a szakértői vizsgálat 3., 4. és 5. számú szakértők szakvéleményében kifejezésre is jutott. A 21 éve tartó kábítószer, alkohol és nyugtató fogyasztás megvonási tünetei is jelentkeztek a vádlottnál, amelyek végül is pszichiátriai szövődményeket is okoztak, és a toxikus anyagok hatására organikus károsodást eredményeztek. A Bv. egészségügyi törzslap alapján a befogadását követően az is megállapítható volt, hogy az előzetes letartóztatása alatt nyugtató gyógyszereket kapott, ami nyilvánvalóan csökkentette a szemmel látható és érzékelhető elvonási tüneteket. E szakértői véleménnyel szemben 1. és 2. számú igazságügyi elmeorvosszakértők a véleményükben arra hivatkoztak, hogy a vádlott azért nem kábítószerfüggő, mert a drogfüggő személy jellemzője, hogy minden más egyéb aktivitását elhanyagolja illetve háttérbe szorítja a drogok beszerzésével szemben, ami a vádlott esetében nem következett be. A vádlott életvitelében egzisztenciális romlás nem állapítható meg, vállalkozása van, élettársi kapcsolatban él, a gyermekéről gondoskodik, az édesanyját ápolja, kábítószer fogyasztást megelőző kezelésre jár, amelyek mind azt igazolják, hogy a vádlott nem minősíthető kábítószerfüggőnek.

A vádlott védője a nyilvános ülésen részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság e körben nem derítette fel kellően a vádlott kábítószer-függőségének kérdését és téves ténybeli következtetésre jutott, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott nem kábítószerfüggő. A vádlott védője egyetértett a fellebbviteli főügyészség képviselőjének indítványával arra vonatkozóan, hogy a lefoglalt pénzeszközök eredetére nézve a tényállás hiányos, mert a bíróság nem hallgatta meg tanú 1-et és tanú 2. nyomozati eljárás során tett vallomását nem vonta a bizonyítékok körébe. A védő ezért csatlakozott az ügyészség azon indítványához, hogy a másodfokú bíróság térjen át tárgyalásra és hallgassa meg tanú 1-et, és rendeljen el bizonyítást az említett körben.