BH 2001.11.542 I. A követelés behajtására szakosodott gazdálkodó szervezetek a gazdasági életben ismert tevékenységet folytatnak. Az általuk pénzkövetelés behajtására kötött megbízási szerződés nem ütközik jogszabályba, így ez okból nem semmis [Ptk. 200. § (1) és (2) bek., 227. § (2) bek., 474. § (1) bek., 2000. évi CXVII. tv. 11. §].

II. A szerződés uzsorás jellegének megállapítása körében vizsgálandó szempontok [Ptk. 202. §, Pp. 164. §].

III. Az ún. blankettaszerződés érvénytelenségének megállapítása körében irányadó szempontok [Ptk. 209. § (3) bek.].

IV. A pénzkövetelés behajtására kötött megbízási szerződés megtámadása és a szerződés teljesítése körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 201. § (2) bek., 210. § (4) bek., 477. § (1) és (3) bek.].

Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 2 708 304 Ft megbízási díjat, ennek 1997. március 15. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatát és 460 000 Ft perköltséget. Az alperesnek a szerződés érvénytelenségének megállapítása, valamint 3 408 823 Ft megbízási díj visszafizetése és járulékai megfizetése iránt előterjesztett viszontkeresetét elutasította.

A megyei bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest 68 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság által elfogadott és kiegészített ítéleti tényállás szerint az 1996. november 21-én kötött megbízási szerződésben az alperes azzal bízta meg a felperest, hogy a perben nem álló P. F. Kft.-vel (utóbb rt.-vel) szemben fennálló 120 314 000 Ft szállítói tartozásból származó követelése behajtásában minden törvényes eszköz igénybevételével segédkezzen (1/F/1.). A megbízási díjat a felek a befolyt követelés 9%-ában + áfában állapították meg azzal, hogy ha az alperes a behajtási eljárás alatt a megbízást egyoldalúan felmondja vagy az adóssal a C. Cégszövetség - melynek az alperes is tagja volt - hozzájárulása nélkül külön megállapodást köt, a megbízási díjat az alperes az ekként befolyt összeg után is köteles megfizetni. Kikötötték, hogy a megbízás fennállása alatt az adóssal a kapcsolatot kizárólag a felperes tartja. A felperes közreműködésétől az alperes a maga által korábban végzett behajtásnál hatékonyabb behajtást, nagyobb összegű adósi teljesítéseket várt; azaz hogy az adós tartozása csökkenjen. A csökkenés kívánt mértékét a szerződésben a felek nem határozták meg.

Az alperes és az adós hosszabb időre visszatekintő üzleti kapcsolatban álltak egymással, az adós különböző csomagolóeszközöket rendelt rendszeresen az alperestől, a fizetései azonban rendszertelenek voltak. A csatolt számlaösszesítőkből megállapíthatóan 1996. augusztus 30-át követően egy alkalommal teljesített, ezáltal a tartozása egyre emelkedett.

Az adós a perbeli szerződéskötést követően - 1996. november 29-től - 1997. március 14-ig több részletben 81 277 508 Ft-ot utalt át az alperesnek, amelyből az új rendelés vételára 48 152 427 Ft-ot tett ki, a fennmaradó 33 125 081 Ft-ot pedig a megbízási szerződésben írt 120 314 000 Ft csökkentésére fordították. A befolyt és a korábbi tartozásra elszámolt összeg után az alperes több részletben összesen 3 408 823 Ft megbízási díjat utalt át a felperesnek. 1997. március 24-e és április 10-e között az adóstól további 56 092 788 Ft folyt be, ebből a korábbi tartozást 22 579 575 Ft csökkentette. Az alperes ugyanezen a napon 1997. április 10-én (5/F/4.) a megbízási szerződést arra hivatkozással mondta fel, hogy az abban behajtani vállalt tartozás csökkentése, annak üteme a számára nem kielégítő. A 22 579 575 Ft után a felperes részére a 2 708 304 Ft megbízási díjat nem fizette ki.

A felperes a keresetében a ki nem fizetett 2 708 304 Ft, annak kamatai és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet terjesztett elő a szerződés érvénytelenségének megállapítása és az általa kifizetett 3 408 823 Ft visszafizetése iránt. A viszontkeresetét a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére, a 227. §-ának (2) bekezdésére, a 202. §-ára, a 201. § (2) bekezdésére, a 209. § (1) és (3) bekezdésére, a 210. § (4) bekezdésére, valamint a 237. § (1) bekezdésére alapította.

A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak, az alperes viszontkeresetét alaptalannak találta.

A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy a felek között létrejött megbízási szerződés nem ütközik jogszabályba; nem irányul lehetetlen szolgáltatásra, az uzsorás jellege pedig nem bizonyított, ezért annak semmissége a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében, a 227. § (2) bekezdésében, valamint a 202. §-ában foglaltak alapján nem állapítható meg. A felperesnek a felhozott megtámadási okokra történt hivatkozása is alaptalan. A szerződés nem tekinthető a Ptk. 209. §-ában írt ún. blankettaszerződésnek, ezért az a Ptk. 209. §-ának (3) bekezdése szerint nem támadható meg. A felperes által csatolt kimutatás (4/F/4.) adatait alapul véve a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében írt megtámadási ok sem áll fenn, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága nem állapítható meg. A Ptk. 210. §-ának (4) bekezdésében írt megtévesztés pedig nem nyert bizonyítást. Elfogadta az elsőfokú bíróság megállapítását a vonatkozásban is, hogy a felperes a maga részéről a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesítette. A követelés behajtásában a csatolt levelezés anyaga szerint tevőlegesen részt vett. Nem fogadta el az alperes által hivatkozott, az 1997. április 10-én felvett emlékeztetőben írt megállapításokat, amelyben az adós ügyvezetője, G. J. úgy nyilatkozott, hogy a felperes semmilyen módon nem működött közre a követelés behajtásában. Az adósságállomány számszerű csökkenése is egyértelműen megállapítható volt (4/F/6.). A csökkenés ütemének az elvárt legkisebb mértékét a felek a szerződésben nem határozták meg, ezért annak megítéléséhez, hogy a felperes elvárható ütemben csökkentette-e a korábbi tartozást, szükség lett volna annak feltárására, hogy az adós korábbi teljesítéséből milyen időpontokban milyen összeget fordítottak a régebbi tartozások törlesztéseire, ezt azonban az alperes felhívás ellenére sem mutatta ki. Elfogadta az elsőfokú bíróság következtetését, amely szerint a felperes által kifejtett tevékenység, valamint az adós tartozásának csökkenése között okozati összefüggés áll fenn, ezért helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak az alperest a kereset szerinti megbízási díjban marasztaló, valamint az alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezését.

A jogerős másodfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes viszontkereset szerinti marasztalását kérte. Megismételte az elsőfokú eljárásban már kifejtett és a másodfokú eljárásban fenntartott, a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jogi álláspontját, továbbá azt az előadását, hogy a felperes a követelés behajtásában érdemi tevékenységet nem végzett, az adós adósságtörlesztése és a felperes tevékenysége között az okozati összefüggés nem állt fenn, így a felperes a saját szolgáltatásának hiányában akkor sem tarthatna igényt megbízási díjra, ha a megbízási szerződés érvényesen létrejött volna.