BH 2000.1.6 I. Megvalósítja a többrendbeli csalás bűntettét, aki vállalkozása bővítésére hivatkozással több személytől olyan kölcsönösszegeket vesz fel, amelyeknek a visszafizetésére irányuló szándéka már az összeg felvételekor is hiányzik, és ezek visszafizetésére objektív lehetősége nincs is [Btk. 318. § (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont, (5) bek. b) pont, (6) bek. b) pont].

II. A csalás megvalósulása szempontjából nincs jelentősége az arra való hivatkozásnak, hogy a csalás elkövetője a felvett kölcsönösszegeket meghaladó értékű ingatlantulajdonnal rendelkezik [Btk. 318. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1997. szeptember 2. napján kelt ítéletével a II. r. terheltet társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette; társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntette és 2 rb. társtettesként, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és 60.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. június 19. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A C. Betéti Társaság (a továbbiakban: bt.) 1990. augusztus 20. napján alakult, melynek korlátlanul felelős beltagja a II. r. terhelt volt, aki a társaság képviseletét is ellátta, a férje - az I. r. terhelt - pedig a bt. kültagjaként szerepelt. A II. r. terhelt és a férje 1992. és 1993. évben a bt. működésének költségeihez több személytől kölcsönöket vettek fel. Fedezetként a tulajdonukban nem lévő ingóságot, illetve ingatlant ajánlottak fel úgy, hogy - a korábbi nagy összegű tartozásaikra is tekintettel - a visszafizetés reális lehetősége a kölcsönfelvétel időpontjában sem állt fenn.

1. 1992. december 30-án az I. r. terhelt - azzal az ígérettel, hogy társként a vállalkozásba beveszi - F. A.-tól 500.000 forint kölcsönt vett fel. A kölcsönt a bt.-n belüli faipari termékek gyártásának beindításához kérte. A kölcsönszerződésben az I. r. terhelt kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsön összegét kamatokkal együtt 1993. december 31-ig F. A. sértettnek visszafizeti.

A szerződés előkészítésében a II. r. terhelt is részt vett, és a kölcsönszerződést tanúként aláírta. A sértettől átvett pénzt a II. r. terhelt és a férje közösen felélték, a kölcsön összegét F. A.-nak nem fizették vissza, őt a vállalkozásba nem vették be. A bűncselekménnyel okozott kár nem térült meg.

2. 1993. január 17-én a terheltek K. I. sértettel is kölcsönszerződést kötöttek 1.500.000 forintra vonatkozóan azzal a feltétellel, hogy a kölcsönösszeg kamatát 1993. június 17-ig, míg az 1.500.000 forint tőkét 1994. január 17-ig visszafizetik. A kölcsönösszeg átvételekor fedezetként K. I. sértettnek 323 gr arany ékszert adtak át, továbbá fedezetként különböző faipari gépeket is felajánlottak.

A kölcsön összegéből 18.200 forintot megfizettek. A sértett kérelmére lefolytatott végrehajtási eljárás során a végrehajtó az arany ékszereket a sértettnek átadta, így az okozott kárból 289.000 forint megtérült.

3. 1993. február 17. napján a terheltek ismét kölcsönszerződést kötöttek a 2. pontban szereplő K. I. sértettel. A kölcsönszerződés alapján a sértettől 264.000 forint kölcsönt vettek fel, egy hónapos fizetési határidővel.

1993. február 26-án a terheltek K. I. sértettel újabb kölcsönszerződést kötöttek, s e szerződés alapján további 286.000 forint összeget vettek át K. I.-tól ugyancsak egyhónapos visszafizetési határidővel. Miután a terheltek a két kölcsönszerződésben foglalt kötelezettségüknek nem tettek eleget, a korábbi kölcsöntartozást 1993. május 10. napján egy újabb szerződésbe foglalták, mely szerint a korábban felvett kölcsön összegét kamatokkal együtt K. I. sértettnek 1993. augusztus 10. napjáig visszafizetik, és a kölcsön fedezeteként faipari gépeket ajánlottak fel, továbbá vételi jogot biztosítottak az egyik társasházi ingatlanrészre.

A terheltek a sértettet nem tájékoztatták arról, hogy ez a társasházi tulajdonrész nem áll az ő tulajdonukban. E bűncselekménnyel okozott kárból 100.000 forint térült meg.

4. 1994. március 9. napján a terheltek T. I. sértettől 200.000 forintot vettek át, de az elismervény elnevezésű kölcsönszerződésbe az átvett kölcsön kamattal megnövelt összegét: 250.000 forintot foglalták bele.

A kölcsönszerződésben azt vállalták, hogy a felvett kölcsönt 1994. április 9. napjáig fizetik vissza. A kölcsönszerződést csak a II. r. terhelt írta alá. Az átvett kölcsönt a terheltek T. I. sértettnek nem fizették vissza, így a bűncselekménnyel okozott kár nem térült meg.

5. 1994. március 16-án a terheltek a már a 4. pont alatt jelzett T. I. sértettől az üzleti vállalkozásba történő befektetés címén 500.000 forintot vettek át azzal a kikötéssel, hogy azt egy hónapon belül visszafizetik. Az átvételi elismervényt a II. r. terhelt írta alá. A sértettől átvett pénzt azonban a terheltek a megjelölt vállalkozásba nem fektették bele. Az okozott kárból visszafizetéssel 89.000 forint térült meg.