BH 2021.12.344 Ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód elvébe ütközött, a sérelemdíj iránti igény megalapozott [A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § c) pont, 2:52. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2019. március 4-től állt az alperes alkalmazásában. Munkaszerződése szerint határozatan időre, munkaerő-kölcsönzés céljából történt foglalkoztatása 3 hónap próbaidő kikötése mellett. Munkavégzési kötelezettségét a T. kölcsönvevő cégnél teljesítette, amely az alperes egyetlen kölcsönvevő partnere volt.

[2] A felperes 2019. április 17-én tájékoztatta a felettesét, valamint a HR osztályt arról, hogy gyermeket vár, és kérte, hogy a kölcsönvevő T. gazdasági társaság a napi 12 óra helyett napi 8 órában foglalkoztassa. A kölcsönvevő ezt a kérést nem tudta teljesíteni, ezt követően pedig a felperes keresőképtelen állományba került.

[3] 2019. május 30-án a T. Kft. mint kölcsönvevő értesítette az alperest, hogy a felperes kölcsönzését 2019. május 30-cal szeretné megszüntetni. Az elektronikus levél tartalmazta, hogy amennyiben a felperes keresőképes lesz, akkor visszavárják. Az alperes dorogi irodájából 2019. május 30-án telefonon közölték felperessel, hogy a munkaviszonyát megszüntetik.

[4] Az alperes a 2019. május 30-án kelt "munkaviszonymegszüntetés próbaidő alatt" megnevezésű okirattal a jogviszonyt 2019. május 30. napján azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntette.

[5] A felperes és élettársa 2019. május 31-én az alperes munkásszállóját kénytelen volt elhagyni és lakást bérelni, 2019 júniusában azonban a közöttük lévő élettársi kapcsolat megszakadt. Ezt követően a felperes a bérelt lakásból kiköltözött, rokonok segítségére szorult.

[6] A Megyei Kormányhivatal Járási Hivatala által kiállított hatósági bizonyítvány alapján jövedelmi, vagyoni viszonyaira tekintettel a felperes szociálisan rászorultnak minősül. A hatósági bizonyítvány érvényességi ideje 2019. július 31-től 2020. július 30-ig szólt.

[7] 2019. november 29-én megszületett a felperes B. L. nevű kislánya. A Megyei Kormányhivatal Járási Hivatala határozata alapján a felperes gyermeke után havi 28 500 forint gyermekgondozási segélyben részesül.

[8] A felperes 2019. május 3-tól veszélyeztetett terhesként keresőképtelen állományba került, amennyiben munkaviszonya nem szűnik meg, szülési táppénzben részesülhetett volna. Figyelemmel arra, hogy a szülés időpontjában nem volt biztosított, nem vált jogosulttá csecsemőgondozási díjra, valamint annak lejártát követően gyermekgondozási díjra, alanyi jogon kapott csak gyermekgondozási segélyt. A felperes azáltal, hogy az alperes a munkaviszonyát próbaidő alatt megszüntette, 2019. május 3-tól 2020. augusztus 5-ig 1 064 484 forint nettó jövedelemhez nem jutott hozzá. A felperes 2020. május 14-ig lett volna jogosult csecsemőgondozási díjra, ezt követően pedig gyermekgondozási díjra. A gyermekgondozási díj havi összege az adott hónap naptári napjainak számától függ, annak nettó összege 3010 forint. Felperes biztosítási jogviszony hiányában gyermeke születésétől havi bruttó 28 500 forint, nettó 25 650 forint gyermekgondozási segélyben részesül.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[9] A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató a jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért annak helyreállítását igényelte. Másodlagosan 12 havi távolléti díj, azaz 2 511 168 forint megfizetését kérte. Mindkét esetben kártérítésként 210 000 forintot, sérelemdíj címén pedig 2 500 000 forintot követelt.

[11] További érvelése szerint a munkaviszonyát az alperes azért szüntette meg, mert állapotos volt. A munkáltató tudott arról, hogy a felperes gyermeket vár, ezt az információt az alperes d.-i irodájában a felperes maga közölte, és az orvos által kiállított keresőképtelenségről szóló igazolás is megjelölte a felperes várandósságát. Felperes álláspontja szerint az alperes az egyenlő bánásmód elvét megsértette, mert a munkaviszonyát a terhességére tekintettel szüntette meg.

[12] A felperes a jogellenes jogviszony-megszüntetés miatt bekövetkezett hátrányok tekintetében előadta, hogy a munkaviszony megszűnése miatt előálló anyagi gondok következtében egyre több vita alakult ki élettársa és közte, és körülbelül 2 hét elteltével a kapcsolatuk megszakadt. További hivatkozása szerint a jogellenes jogviszony-megszüntetésre tekintettel a munkásszállót azonnal el kellett hagyniuk, lakhatása megoldatlanná vált, megfelelően táplálkozni sem tudott.

[13] A szállással kapcsolatban felmerült 210 000 forint kártérítési igénye körében előadta, hogy a munkásszállót a jogviszony megszüntetést követően másnap el kellett hagyni, ezért olyan lakásmegoldást találtak csak, amelyhez családi segítséget kellett kérni, illetve Provident kölcsönt is vett fel akkori élettársa.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélet

[15] A törvényszék ítéletével az alperes próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásának jogellenességére tekintettel a felperes munkaviszonyát helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a részére 1 064 484 forint kártérítést, valamint 2 500 000 forint sérelemdíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[16] Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint az alperes azonnali hatályú felmondását a próbaidő lejárta után közölték a felperessel, ezért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 66. § (1) bekezdése alapján annak indokolást kellett volna tartalmaznia. Figyelemmel arra, hogy ennek az alperes nem tett eleget, intézkedése jogszabályba ütközött.

[17] A bíróság hivatkozott az Mt. 65. § (3) bekezdésre is, amely alapján a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a várandósság tartama alatt. Figyelemmel arra, hogy a felek között nem volt vitatott, miszerint a felmondás közlésekor felperes várandós volt, és erről az alperes tudott, a próbaidő lejártát követően közölt felmondás sértette az Mt. 65. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakat is.

[18] A fentiekre figyelemmel a bíróság a felperes munkaviszonyát helyreállította, ezért az Mt. 83. § (2) bekezdés rendelkezése alapján a munkaviszony helyreállítását követően keletkezett, a munkaviszonyban töltött időhöz kapcsolódó jogosultság tekintetében a munkaviszony megszüntetése és annak helyreállítása közötti időtartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

[19] A bíróság a felperes kártérítés iránti igénye összegszerűsége tekintetében - amely abból eredt, hogy a felperes biztosítási jogviszony hiányában táppénz, csecsemőgondozási díj, valamint gyermekgondozási díj ellátásokban nem részesülhetett - arra a következtetésre jutott, hogy a kára 1 064 484 forintot tesz ki, amelynek megfizetésére kötelezte az alperest.

[20] A bíróság az alperes törvényes képviselőjének nyilatkozatából megállapította, hogy a munkáltató a felperes terhességéből eredő hosszabb keresőképtelenségére tekintettel szüntette meg a munkaviszonyt. Az egyenlő bánásmód elvének megsértése szempontjából nem releváns, hogy a védett tulajdonság (jelen esetben felperes terhessége) és az elszenvedett joghátrány (felperes munkaviszonyának megszüntetése) közötti okozati összefüggés közvetlenül állt-e fenn, vagy közvetve. Felperes azért volt tartósan keresőképtelen, mert állapotos volt, a munkáltató pedig terhessége miatti tartós távolléte okán szüntette meg a jogviszonyt.