A Győri Ítélőtábla Mf.30045/2020/11. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (1) bek.] Bírók: Bartus Erika, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Mózsa Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék M.70054/2020/19., *Győri Ítélőtábla Mf.30045/2020/11.* (ÍH 2021.14), Kúria Mfv.10051/2021/11. (BH 2021.12.344)

***********

Győri Ítélőtábla

Mf.V.30.045/2020/11.

A Győri Ítélőtábla felperes (Helység2/3/7/8,) felperesnek dr. Ilosvai Gábor (Helység2/3/7/8, ) ügyvéd által képviselt Kft1. (cím1.) alperessel szemben munkaviszony jogellenes megszüntetése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék 2019. augusztus 5. napján kelt 52.M.70.054/2020/19. számú ítélete ellen az alperes által 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy az alperes által a felperesnek - 15 napon belül - fizetendő sérelemdíj összegét 1.000.000 (egymillió) forintra leszállítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90.410.- (kilencvenezer-négyszáztíz) forint első- és másodfokú perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön felhívásra - 202.220,- (kettőszázkettőezer-kettőszázhúsz) forint elsőfokú és 80.000 (nyolcvanezer) forint másodfokú eljárási illetéket.

A bíróság megállapítja, hogy 98.479 (kilencvennyolcezer-négyszázhetvenkilenc) forint elsőfokú és 120.000 (egyszázhúszezer) forint másodfokú fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára a törvényszék gazdasági hivatala felhívására 76.789 (hetvenhatezer-hétszáznyolcvankilenc) forint állam által előlegezett költséget, a fennmaradó 37.395 (harminchétezer-háromszázkilencvenöt) forint állam által előlegezett költség az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

[1] A másodfokú bíróság által irányadónak elfogadott tényállás:

[2] A 2019. március 4. napján kelt munkaszerződés értelmében az alperes munkáltató munkaerőkölcsönzés céljából, határozatlan időtartamra létesített munkaviszony keretében foglalkoztatta a felperes munkavállalót a szerződéskötés napjától kezdődően. A felek a munkaszerződésben három hónap próbaidőt kötöttek ki.

A felperes a munkavégzési kötelezettségét operátorként a Kft2.-nél teljesítette. Ezen cég volt az egyedüli, amellyel az alperes munkaerő- kölcsönzésre irányuló szerződéses kapcsolatban állt.

[3] A felperes 2019. április 17-én tájékoztatta a csoportvezetőjét, valamint az őt kölcsönző cég HR osztályát a terhességéről, és az állapotára tekintettel kérte a napi 12 óra helyett a napi 8 órában történő foglalkoztatását. Figyelemmel arra, hogy a 8 órás munkavégzést az őt kölcsönző cég nem tudta biztosítani, így a felperes keresőképtelen állományba került. 2019 áprilisában a felperes az alperes Helység6-i irodáját is tájékoztatta a gyermekvárásról.

[4] 2019. május 30. napján a Kft3. értesítette az alperest, hogy a felperes kölcsönzését ezen nappal megszüntetik, azonban keresőképessé válása esetén tovább foglalkoztatják.

2019. május 30-án az alperes szóban közölte a felperessel, hogy munkaviszonyát azonnali hatállyal megszünteti, amelyre tekintettel a lakhatását biztosító munkásszállót is el kell hagynia.

Az 2019. május 30. napján kelt, "munkaviszony megszüntetése próbaidő alatt" elnevezésű okirattal a felperes munkaviszonyát ezen időponttal azonnali hatállyal indokolás nélkül megszüntette. Az alperes a felmondást 2019. május 31. napján adta postára, azt a felperes unokatestvérének házastársa 2019. június 4. napján vette kézhez.

[5] A felperes és akkori élettársa, B.I 2019. május 31. napján az alperes munkásszállóját elhagyták. A lakhatásukat bérelt lakásban oldották meg, amelynek költségeit az élettárs által felvett, összesen 210.000,- forint kölcsönből fedezték.

A felperes és B.I kapcsolata 2019. júniusában megszakadt.

[6] A felperesnek veszélyeztetett terhesként munkavállalásra lehetősége nem volt, önálló lakhatással, jövedelemmel nem rendelkezett. A várandóssága időtartama alatt a szükségleteiről - rendkívül szűkös körülmények között - a rokonai gondoskodtak.

A KEM Kormányhivatal Helység2/3/7/8-i Járási Hivatala által kiállított 2019. július 31-től 2020. július 30-ig érvényes hatósági bizonyítvány alapján a felperes a jövedelmi-vagyoni viszonyaira tekintettel szociálisan rászorultnak minősült.

[7] 2019. november 29. napján megszületett a felperes gyermeke, aki után havi 28.500,- forint gyermekgondozási segélyben részesült. A felperes a gyermek és saját lakhatását egy 20-25 m2-es bérelt, komfort nélküli, leromlott állapotú üzlethelyiségben tudta biztosítani. Az eltartásukról továbbra is a felperes rokonai gondoskodtak.

Figyelemmel arra, hogy felperes a szülés időpontjában nem volt biztosított, így sem csecsemőgondozási, sem gyermekgondozási díjra nem vált jogosulttá.

A perben beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény értelmében a munkaviszony próbaidő alatti megszüntetésével a felperes 2019. május 3-tól 2020. augusztus 5. napjáig összesen 1.064.484,- forint nettó jövedelemtől esett el.

[8] A felperes kereseti kérelme és az alperes ellenkérelme

[9] A felperes az elsődleges kereseti kérelmében a jogellenesen megszüntetett munkaviszonya helyreállítása mellett kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2019. május 3. és 2020. április 30. közti időszak vonatkozásában 847.995,- forint megfizetésére, valamint a jogerős ítélet meghozataláig terjedő időre - a könyvszakértői vélemény 1. számú számítási módját alkalmazva - a munkaviszony megszüntetésének hiányában kalkulált havi ellátás összegének és a kézhezvett havi ellátás összegének nettó különbözetét alapulvéve számított kár megtérítésére.

A felperes másodlagos kereseti kérelemként - az eredeti munkakörébe történő visszahelyezés hiányában - 12 havi távolléti díj, azaz 2.511.168,- forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.