ÍH 2021.14 AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD SÉRELMÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA A MUNKAVISZONY JOGELLENES MEGSZÜNTETÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓAN

A dolgozó védett tulajdonsága (várandóssága) okozta keresőképtelensége miatt a munkaviszonyának megszüntetése, noha más munkavállalók esetében hasonló helyzetben erre nem került sor, a hátrányos megkülönböztetés, és az egyenlő bánásmód követelményét is sértette, s ez a sérelemdíj iránti igényt megalapozta [Ebktv. 8. § l) pontja, Ptk. 2:43. § c) pont, 2:52. § (1), (2), (3) bekezdés].

A másodfokú bíróság által irányadónak elfogadott tényállás:

A 2019. március 4. napján kelt munkaszerződés értelmében az alperes munkáltató munkaerő-kölcsönzés céljából, határozatlan időtartamra létesített munkaviszony keretében foglalkoztatta a felperes munkavállalót a szerződéskötés napjától kezdődően. A felek a munkaszerződésben három hónap próbaidőt kötöttek ki.

A felperes a munkavégzési kötelezettségét operátorként a T. Kft.-nél teljesítette. Ezen cég volt az egyedüli, amellyel az alperes munkaerő-kölcsönzésre irányuló szerződéses kapcsolatban állt.

A felperes 2019. április 17-én tájékoztatta a csoportvezetőjét, valamint az őt kölcsönző cég HR-osztályát a terhességéről, és az állapotára tekintettel kérte a napi 12 óra helyett a napi 8 órában történő foglalkoztatását. Figyelemmel arra, hogy a 8 órás munkavégzést az őt kölcsönző cég nem tudta biztosítani, így a felperes keresőképtelen állományba került. 2019 áprilisában a felperes az alperes dorogi irodáját is tájékoztatta a gyermekvárásról.

2019. május 30. napján a T. Kft. értesítette az alperest, hogy a felperes kölcsönzését ezen nappal megszüntetik, azonban keresőképessé válása esetén tovább foglalkoztatják.

2019. május 30-án az alperes szóban közölte a felperessel, hogy munkaviszonyát azonnali hatállyal megszünteti, amelyre tekintettel a lakhatását biztosító munkásszállót is el kell hagynia.

Az 2019. május 30. napján kelt, "munkaviszony megszüntetése próbaidő alatt" elnevezésű okirattal a felperes munkaviszonyát ezen időponttal azonnali hatállyal indokolás nélkül megszüntette. Az alperes a felmondást 2019. május 31. napján adta postára, azt a felperes unokatestvérének házastársa 2019. június 4. napján vette kézhez.

A felperes és akkori élettársa, B. I. 2019. május 31. napján az alperes munkásszállóját elhagyták. A lakhatásukat bérelt lakásban oldották meg, amelynek költségeit az élettárs által felvett, összesen 210 000 forint kölcsönből fedezték.

A felperes és B. I. kapcsolata 2019. júniusában megszakadt.

A felperesnek veszélyeztetett terhesként munkavállalásra lehetősége nem volt, önálló lakhatással, jövedelemmel nem rendelkezett. A várandóssága időtartama alatt a szükségleteiről - rendkívül szűkös körülmények között - a rokonai gondoskodtak.

A KEM Kormányhivatal Esztergomi Járási Hivatala által kiállított, 2019. július 31-től 2020. július 30-ig érvényes hatósági bizonyítvány alapján a felperes a jövedelmi-vagyoni viszonyaira tekintettel szociálisan rászorultnak minősült.

2019. november 29. napján megszületett a felperes gyermeke, aki után havi 28 500 forint gyermekgondozási segélyben részesült. A felperes a gyermek és saját lakhatását egy 20-25 m2-es bérelt, komfort nélküli, leromlott állapotú üzlethelyiségben tudta biztosítani. Az eltartásukról továbbra is a felperes rokonai gondoskodtak.

Figyelemmel arra, hogy felperes a szülés időpontjában nem volt biztosított, így sem csecsemőgondozási, sem gyermekgondozási díjra nem vált jogosulttá.

A perben beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény értelmében a munkaviszony próbaidő alatti megszüntetésével a felperes 2019. május 3-tól 2020. augusztus 5. napjáig összesen 1 064 484 forint nettó jövedelemtől esett el.

A felperes az elsődleges kereseti kérelmében a jogellenesen megszüntetett munkaviszonya helyreállítása mellett kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2019. május 3. és 2020. április 30. közti időszak vonatkozásában 847 995 forint megfizetésére, valamint a jogerős ítélet meghozataláig terjedő időre - a könyvszakértői vélemény 1. számú számítási módját alkalmazva - a munkaviszony megszüntetésének hiányában kalkulált havi ellátás összegének és a kézhez vett havi ellátás összegének nettó különbözetét alapulvéve számított kár megtérítésére.

A felperes másodlagos kereseti kérelemként - az eredeti munkakörébe történő visszahelyezés hiányában - 12 havi távolléti díj, azaz 2 511 168 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Mind az elsődleges, mind a másodlagos kereseti kérelme esetén igényt tartott a lakásbérlettel kapcsolatosan felmerült 210 000 forint költség megtérítésére, valamint 2 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére.

A felperes érvelése szerint az azonnali hatályú felmondást tartalmazó irat kézbesítése a részére szabályszerűen nem történt meg. Azt ugyanis a meghatalmazással nem rendelkező rokona vette át. A felmondással kapcsolatos iratokhoz 2019. június 11-én a próbaidő lejártát követően jutott hozzá.

A felmondás jogellenességét azzal indokolta, hogy az alperes a terhességéről tudva, annak időtartama alatt szüntette meg a munkaviszonyát éppen az állapotából eredő keresőképtelensége miatt.

Hivatkozott arra is, hogy az alperes a felperes személyiségi jogait és az egyenlő bánásmód elvét sértette meg azzal, hogy valójában a várandóssága miatti keresőképtelensége adott okot az azonnali hatályú felmondásra.

A munkaviszonyának jogellenes megszüntetése okozta, hogy veszélyeztetett terhességének ideje alatt semmiféle ellátásban nem részesült, ami miatt mind a lakhatása, mind a megélhetése teljesen bizonytalanná vált. Az egzisztenciális ellehetetlenülése miatt a gyermek megszületésére sem tudott megfelelően felkészülni. Mindez egy számára megalázó, méltatlan élethelyzetet eredményezett.

A személyiségi jogai sérültek azzal is, hogy a munkásszállót a fenti - mások által is ismert - körülmények között, egy nap alatt kellett elhagynia.

A munkaviszonya jogellenes megszüntetése következtében előálló anyagi gondok eredményezték élettársi kapcsolata megszűnését is.

A vagyoni kára körében kifejtette, hogy a munkaviszony megszüntetésének hiányában a betegállományra járó ellátásban részesülhetett volna, illetve a gyermek megszületését követően nem gyermekgondozási segélyre, hanem a nagyobb összegű gyermekgondozási díjra lett volna jogosult. Igényt tartott a volt élettársa által felvett kölcsönből bérleti díjként kifizetett 210 000 forint összeg megtérítésére is azt állítva, hogy ez a költség nála is kárként jelentkezett.

Az alperes elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérte figyelemmel arra, hogy a keresetlevél 2019. augusztus 2-i érkezése miatt a felperes a 30 napos perindítási határidőt elmulasztotta. Érdemben a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte.

Az ellenkérelme indokául hivatkozott a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontjára, amely lehetőséget ad a munkáltatónak, hogy a próbaidő alatt azonnali hatályú felmondással, indokolás nélkül szüntesse meg a munkaviszonyt. Ezen esetre az Mt. 65. § (3) bekezdésében meghatározott felmondási tilalmak nem vonatkoznak.