A Szegedi Ítélőtábla Bf.83/2014/11. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Sefta Márta

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.83/2014/11.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2014. május 14. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T

A testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék 2013. október 17. napján kihirdetett 7.B.875/2012/33. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A szabadságvesztés tartamát 7 (hét) év 6 (hat) hónapra s ú l y o s í t j a .

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának dátum szerinti megjelölését mellőzi.

A vádlott által 2012. április 29. napjától 2014. május 14. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be a kiszabott szabadságvesztésbe.

A vádlott az elsőfokú eljárásban felmerült helyesen 488.472,- (négyszáznyolcvannyolcezer-négyszázhetvenkettő) forint bűnügyi költséget köteles megfizetni az államnak.

Egyebekben az első fokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 16.000,- (tizenhatezer) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlottat testi sértés bűntette (Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés II. fordulat), kifosztás bűntette (Btk. 366. § (1) bekezdés b) pont), garázdaság bűntette (Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés e) pont) miatt - halmazati büntetésül - 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, egyben annak időpontját dátumszerűen is megjelölte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, valamint a bűnjelekről. Kötelezte a vádlottat 483.652,- forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor:

- fellebbezett az ügyész a vádlott terhére a fő- és mellékbüntetés tartamának súlyosítása érdekében,

- a vádlott a büntetés enyhítése,

- míg a védő a kifosztás bűntette vonatkozásában felmentés, egyebekben pedig enyhítés érdekében.

A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva a tényállás és a bűnösségi körülmények kiegészítése és helyesbítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát súlyosítsa, egyebekben azt hagyja helyben. Utalt az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértéseire is.

Az ítélőtábla az ügyész fellebbezését ítélte döntő részben alaposnak.

***

A másodfokú bíróság osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját, megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az ügyben 2013. március 12. napján tartott tárgyaláson nem nyilatkoztatta a vádlottat arra vonatkozóan, hogy a vádat megértette-e. A Be. 288. § (3) bekezdése értelmében a tanács elnökének feladata annak tisztázása, hogy a vádlott a vádat megértette-e, nemleges válasz esetén a vádat a tanács elnökének meg kell magyaráznia.

Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az ügyben 2013. március 19. napján tartott tárgyaláson (1. sz. szakértő neve) és (2. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértők meghallgatását megelőzően a Be. 110. § (1) bekezdésében foglalt szabály ellenére nem tisztázta, hogy velük szemben fennáll-e kizáró ok. Ugyanakkor megállapítható, hogy az ügyben nem merült fel adat a szakértőkkel szemben kizáró ok fennállására, így ez az eljárási szabálysértés nem érinti a szakértők meghallgatásáról készült jegyzőkönyv bizonyítékkénti értékelését (Bírósági Határozatok 2006. évi 279. számú jogeset).

A fenti eljárási szabálysértések azonban az ügy érdemére kihatással nem voltak, így az ítélőtábla csak azok megállapítására szorítkozott.

Bf.I.83/2014/11.

Az elsőfokú bíróság a fentieken túlmenően a bizonyítási eljárást az eljárási szabályok betartásával folytatta le és a bizonyítékok mérlegelésével döntően megalapozott tényállást állapított meg.

A másodfokú bíróság az iratok egybehangzó adatai, valamint a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján, figyelemmel a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára, a tényállást az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette:

A vádlott előéleteként felhívott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje - helyesen - 2012. február 14. napján telt le.

Az első fokú ítélet 8. oldal utolsó előtti bekezdését akként helyesbíti, hogy az 1. sz. tanú és a 2. sz. tanú nem 2012. április 30. napján, hanem később szereztek arról tudomást a Facebook bejegyzésekből, hogy a sértett meghalt, tekintettel arra, hogy a sértett halála 2012. május 3. napján következett be.

Az első fokú ítélet 10. oldal 6. bekezdését akként helyesbíti, hogy a koponyacsont törés volt közvetett életveszélyes sérülés.

A vádlott a bűncselekmények elkövetését megbánta.

A fentieken túl az első fokú ítélet két helyen értelemzavaró elírást tartalmaz, ezért az ítélőtábla azokat az alábbiak szerint kijavította:

Az első fokú ítélet 13. oldal utolsó bekezdésének 6. sora helyesen: "őt visszahúzta a pulóverénél fogva és akkor kézzel orron ütötte".