BH 1991.9.349 Házastárs által kötött ügylet hatálytalanságának kérdései [Csjt. 27. § (1) bek., 30. §].

A felperes és a II. r. alperes együttélő házastársak. Az I. r. alperes az R. M. F. Kisszövetkezet (a továbbiakban Kisszövetkezet) alapítványa.

Az 1989. március 8-án felvett jegyzőkönyvben foglaltak szerint a Kisszövetkezet tagjai, így az ott mérnökként dolgozó II. r. alperes is vállalták, hogy az 1988. évi nettó osztalék összegében tagsági kölcsönt nyújtanak a Kisszövetkezetnek 1990. december 30-i visszafizetési határidővel.

A II. r. alperes 1989. május 30. napjával kilépett a szövetkezetből. Az előzetes megállapodásnak megfelelően akkor Írásbeli nyilatkozatot adott, amely szerint a Kisszövetkezet 1989. június 26-án átutal a részére a részarányos 1988. évi osztalékból 250 000 forintot, ő pedig felhatalmazza a Kisszövetkezetet, hogy a részére járó további 85 278 forint osztalékot három napon belül utalja át az Alapítvány (az I. r. alperes) javára. A Kisszövetkezet a 85 278 forintot átutalta az alapítvány számlájára azzal a megjegyzéssel, hogy "K. B. hozzájárulása megállapodás szerint".

A felperes a keresetében az I. r. alperes kötelezését kérte arra, fizessen meg a részére 85 278 forintot, annak törvényes mértékű kamataival együtt. Az utóbb perbevont II. r. alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. A kereset indokolása szerint a közérdekű juttatás ingyenes, nem pedig visszterhes szolgáltatás, ezért a II. r. alperes által felajánlott összeggel a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint csak közösen rendelkezhetett volna, egyetértésüknek a (2) bekezdés szerinti védelme nem áll fenn.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy közte és a felperes között nincs jogviszony, A felperesnek a II. r. alperessel szemben lehet igénye a házastársi közös vagyon szabályai szerint. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a Kisszövetkezet által neki fizetett összeg nem érte el a II. r. alperesnek fizetett összeg 50 %-át, így a juttatás összegével a II. r. alperes szabadon rendelkezhetett. Továbbá: a fizetés nem a II. r. alperes részéről történt, ugyanis a II. r. alperes "kártérítési jelleggel" lemondott a Kisszövetkezet javára a 85 278 forintról, és ezt utalta át a Kisszövetkezet az alapítványnak, az évi kötelezettsége keretében.

A II. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. Állítása szerint nyilatkozata egyáltalán nem arra irányult, hogy az alapítvány javára ingyenes szolgáltatást nyújtson.

Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 85 278 forint és járulékai - a felperes és a II. r. alperes között fennálló házastársi vagyonközösség javára való - megfizetésére, a II. r. alperest pedig ennek tűrésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a bíróság nem foglalkozhatott azzal a kérdéssel, hogy a II. r. alperes a nyilatkozata adásakor kényszerhelyzetben volt-e, mert a II. r. alperes ezt a nyilatkozatát perben nem támadta meg. A II. r. alperest megillető osztalék a házastársi vagyonközösség része volt, az alapítvány céljára történő juttatás pedig ingyenes jogügylet. A felperes hozzájárulására az I. r. alperes nem hivatkozott, ezért a juttatás érvénytelen.

A bíróság a Csjt. 30. §-a (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése és a 237. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet visszaállította. Az I. r. alperes a szerződés színleltségére nem hivatkozhat alaposan. A nyilatkozat ebben a perben nem támadható, mert az a II. r. alperes ós a perben nem álló Kisszövetkezet között jött létre, ezért a tárgyalás felfüggesztésére nincs lehetőség. A jövőben indítandó ilyen per eredményessége esetén az I. r. alperesnek perújításra lesz lehetősége.

Az ítélet ellen az I. r. alperes a kereset elutasítása végett fellebbezett.