BH 1998.12.571 I. Ha az elkövető egyetlen elkövetési magatartása a hivatali visszaélés bűntettét és a szolgálatban kötelességszegés vétségét is megvalósítja: a két bűncselekmény látszólagos alaki halmazata folytán csak a súlyosabban büntetendő hivatali visszaélés bűntettének a megállapítása indokolt [Btk. 12. § (1) bek., 225. §, 348. §].

II. A közbizalmat súlyosan sértő és jelentős tárgyi súlyú hivatali bűncselekmény miatt általában nincs helye az enyhítő rendelkezés alkalmazásának [Btk. 83. §, 87. § (2) bek. e) pont, 225. §].

A katonai tanács az 1998. január 22-én kihirdetett ítéletével a rendőr főhadnagy vádlottat a szolgálatban kötelességszegés vétsége és hivatali visszaélés bűntette miatt 200 napi tétel - napi tételenként 200 forint - pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. A tényállás a következő.

A rendőr főhadnagy vádlottat 1997. június 20-án 8 órától bűnügyi készenléti szolgálatba osztották be a kerületi rendőrkapitányságon. Az illetékes elöljáró aznap 8 órától 20 óráig terjedő időre B. A. rendőr törzsőrmesterrel együtt az ügyeletes tiszti beosztás ellátásával is megbízta őt. 1997. június 20-án 8 óra körüli időben H. A. a barátjával, P. A.-val együtt bement a kerületi rendőrkapitányságra, hogy feljelentést tegyen, mert az éjszaka a személygépkocsiját ismeretlen tettesek eltulajdonították. A vádlott az irodájában hallgatta meg H. A. feljelentőt, tőle a személyi igazolványt és a gépjármű forgalmi engedélyét elkérte, majd a feljelentésről készült jegyzőkönyvet a hozzá beosztott B. E. rendőr zászlósnak lediktálta. Amikor a feljelentésről a jegyzőkönyv elkészült, a vádlott közölte H. A.-val, hogy a személygépkocsi megtalálásának nagyon kevés az esélye, és a gépkocsiból csak egy érték maradt, az pedig a forgalmi engedély. Felajánlotta H. A.-nak, hogy megveszi tőle az ellopott gépkocsi forgalmi engedélyét, és azt is közölte, hogy a forgalmi engedélynek a jelenlegi piaci értéke 80.000 forint. Ezután H. A. részére a vádlott három hét gondolkodási időt adott javaslatának megfontolására, és abban egyeztek meg, hogy a vádlottat H. A. keresni fogja. A négy példányban készült feljelentési jegyzőkönyv első oldalát a jobb alsó sarkában H. A. aláírta, a másik oldalát azonban sem a feljelentő, sem pedig a vádlott nem írta alá. A vádlott ezután a gépkocsi forgalmi engedélyét és a személyi igazolványt visszaadta, egyben közölte H. A.-val, hogy amíg az ajánlatán gondolkodik, addig az ügyben nem tesz intézkedést, majd ezt követően a jegyzőkönyv mind a négy példányát betette a lemezszekrényébe. A vádlott a megállapodásnak megfelelően az ügyben semmiféle intézkedést nem tett, az ellopott gépkocsi körözésének az elrendelése iránt nem intézkedett, a jegyzőkönyveket iktatásra nem adta le, és a feljelentés felvételéről az elöljárójának jelentést sem tett.

A feljelentést követően kb. 1,5-2 hét múlva H. A. a vádlottat a szolgálati helyén telefonon többször felhívta, és végül megegyeztek abban, hogy a vádlott az ellopott gépkocsi forgalmi engedélyét 80.000 forintért megveszi. 1997. július 10-én a délutáni órákban H. A. bevitte a rendőrkapitányságra a forgalmi engedélyt, és azt a vádlottnak az irodájában átadta, aki H. A.-nak ekkor az okmányért 80.000 forintot kifizetett. A rendőrkapitányságon ezután H. A.-tól a 80.000 forintot, a vádlottól pedig a forgalmi engedélyt és a lemezszekrényben tartott, négy példányban készült feljelentési jegyzőkönyvet lefoglalták.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért; a vádlott és a védő enyhítésért, valamint a mellékbüntetés mellőzése végett fellebbezett.

A katonai főügyész a súlyosításért bejelentett fellebbezést fenntartotta, és végrehajtandó szabadságvesztés főbüntetés kiszabására tett indítványt, a rendfokozatot érintő mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett.

A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat eredményeképpen megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást helyesen állapította meg. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítését illetően azonban tévedett.

Az ítéleti tényállás szerint a vádlott a sértett által bejelentett, eltulajdonított gépjármű körözésének az elrendelése iránt azért nem intézkedett, és a feljelentésről készített jegyzőkönyvet iktatásra azért nem adta le, mert 80.000 forintért meg akarta szerezni a jármű forgalmi engedélyét. A vádlott azért szegte meg tehát az ügyeleti szolgálatára vonatkozó rendelkezést, hogy ezáltal jogtalan előnyt szerezzen. A tényállásból kitűnően az ügyeleti szolgálat ellátásra előírt kötelem hivatali kötelezettségének teljesítésére vonatkozott, amelyet előnyért megszegett. A kötelességszegő magatartás tehát a hivatali kötelesség megszegését valósította meg.