A Pécsi Ítélőtábla Pf.20152/2010/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 474. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 74. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 24. §, 77. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Lábady Tamás, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.I.20.152/2010/8. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Martin Zoltán ügyvéd (7624 Pécs, Garay utca 32. fszt.4.) által képviselt I.rendű felperes neve (címe.) I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) II. rendű és III.rendű felperes neve (címe) III. rendű felpereseknek - a dr. Magyar Tivadar ügyvéd (5000 Szolnok, Szapáry utca 24.) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe a dr. Magyar Tivadar ügyvéd (5000 Szolnok, Szapáry utca 24.) által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) I. rendű és a dr. Hadházi Éva ügyvéd (7623 Pécs, Heim Pál utca 2.) által képviselt Alperesi beavatkozó (fél címe 1) II. rendű beavatkozó az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - a Baranya Megyei Bíróság 2010. február 17. napján kelt 11.P.21.278/2009/11. számú közbenső ítélete ellen az alperes által 13. sorszámon előterjesztett és 20. sorszámon indokolt, valamint az I. rendű beavatkozó által 14. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű beavatkozót, hogy fizessen meg az államnak - az APEH Dél-dunántúli Regionális Igazgatóságának Illetékfőosztálya felhívására - 36.000 (harminchatezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi az alperest és az I. rendű beavatkozót, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül személyenként 12.500-12.500 (tizenkettőezer-ötszáz - tizenkettőezer-ötszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek édesapja, néhai T. B. 1996. óta ismert, gyógyszerrel kezelt cukorbetegségben szenvedett. Néhai T. B. 2007. január 15-én agyi infarktus miatt a S.-i V. K.-ba került, ahol bal külbokáját megütötte, ezen a helyen felfekvéses fekély, decubitus kezdődött. 2007. január 22-én a beteget a P.-i T. Á. O. K. N.-i K.-ra szállították, a nyaki erek vizsgálata céljából. Itteni gyógykezelése során a beteg állapota javult, bal oldali bénult végtagjait tornáztatták, a folyosón járókerettel rövidebb távokat már meg tudott tenni. Cukorbetegségét gyógyszerrel kezelték, vércukorszintjét Merckformin és Glurenorm tabletták szedésével állították be. A p.-i k.-ról 2007. február 7-én vette át a beteget a Sz.-i V. K. N. O.-a rehabilitációs kezelés céljából. A felvételi státuszban rögzítették, hogy a beteg bal külbokája felett 40 mm-es átmérőjű nectorikus terület, széli részen hámhiányos decubitus látható és ugyancsak rögzítették, hogy több éve ismert cukorbeteg, amellyel kapcsolatban feljegyezték a P. alkalmazott gyógyszereket is. Néhai T. B. bal alsó bénult végtagját az alperes jogelődjénél 2007. február 9-én ún. rotációs vályúba helyezték, mert a térdben felhúzott állapotban történt bénulás a rehabilitációt gátolta. 2007. február 16-án észlelték, hogy a külbokán lévő decubituson kívül a bal sarkon újabb decubitus alakult ki, ekkor kezdték meg a decubitusok kezelését. 2007. február 7-től 2007. február 14-ig a néhai cukorbetegségét gyógyszerrel nem kezelték, ezalatt az idő alatt a beteg vércukorszintje jelentősen megemelkedett.

A decubitus necrotikus szélének kimetszését követően 2007. február 18-án, 19-én és 20-án isebészeti kontroll történt, majd a necrotikus szegély kiterjedtté válását követően 2007. február 20-án műtétet javasoltak. A műtét elvégzésére a neurorahabilitációs osztályon történő előkészítést követően a sebészeti osztályon 2007. február 22-én került sor, ekkor a sarok decubitus már III., a külboka decubitus pedig IV. fokozatúvá vált. A műtét során kiderült, hogy mélyen terjedő szeptikus folyamat zajlik, amely az ínhüvelyekbe, izületekbe terjed. Emiatt a necrectomia után fixateurt alkalmaztak, öblítő draint helyeztek be és antibiotikumos kezelést indítottak. Az alkalmazott terápia eredményre nem vezetett, ezért 2007. március 1-jén néhai T. B. részére a kialakult további szövetelhalásokra tekintettel csonkoló műtétet javasoltak. A beteg a bal láb megmentése érdekében a csonkoló műtétbe való beleegyezést megelőzően a T.i K.-ban hyperbar kezelésen vett részt, a kezelés azonban nem hozta meg a várt eredményt, ezért 2007. március 12-én a Sz.-i V. K.-ban T. B. bal lábát térd alatt csonkolták. 2007. március 20-tól a sebszélek necrotizálását, 2007. március 22-étől sebváladékot majd gennyesedést észleltek, a sebszélek korábban jelentkező necrozisa mélyült, ezért a betegnek a bal láb középső harmadi femorális csonkolását javasolták. Néhai T. B. a műtétet az alperes jogelődjénél nem fogadta el, a további kezelés érdekében a P.-i T. Á. O. K. I. számú Sebészeti Klinikájára távozott, ahol 2007. március 29. napján bal lábát a középső harmad femorális részén csonkolták. A posztoperatív szak eseménytelenül zajlott, a seb reakciómentesen gyógyult. Magas vércukor szintje miatt a beteget inzulinra állították át, majd 2007. április 6-án otthonába bocsátották.

A Sz. V. Ö.-nak Képviselő Testülete 2007. május 31. napján kelt okiratával 2007. június 30. napjával megszüntette a Sz.-i V. K. és R-tet, azzal, hogy feladatait 2007. július 1. napjától az I. rendű beavatkozó látja el. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 90.§-ának (3) bekezdése szerint a Sz. V. K. és R. jogutódja az alapító szerv, azaz az alperes.

Néhai T. B. felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes azzal, hogy az egészségügyi adatait tartalmazó kárigény bejelentését 2007. október 17-én továbbította az I. rendű beavatkozó vezetőjének, megsértette a magántitkát, kérte továbbá az alperes eltiltását is a további jogsértéstől. Kérte ezen túlmenően, hogy kötelezze a bíróság az alperest jogfenntartással 200.000 forint nem vagyoni és több tételből álló vagyoni kártérítés megfizetésére, valamint kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a felperes egészségügyi dokumentációja megismeréséhez és birtoklásához való, az Eü.tv. 24.§-a (3) bekezdésének c) pontjában szabályozott személyhez fűződő jogát.

2009. július 16-án T. B. elhunyt, az elsőfokú bíróság 11.P.21.436/2007/41/II. számú végzésével az eljárás félbeszakadását állapította meg, majd a 11.P.21.278/2009/2. számú végzésével megállapította azt is, hogy néhai T. B. felperes jogutódai a perben az I-II-III. rendű felperesek.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes kártérítő felelősséggel tartozik a felperesek édesapjának, néhai T. B.-nak 2007. február 7-től 2007. február 22-ig az alperesnél történt, a decubitusok, valamint a vércukor nem megfelelő gyógykezelésével, s ezen keresztül a bal alsó végtag amputációjával összefüggésben okozott károkért, amelyek a felpereseket egymás közt egyenlő arányban illetik meg.