A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10801/2010/2. számú határozata prémium megfizetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 4. §, 5. §, 97. §] Bírók: Földényi Gyuláné, Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.II.10.801/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Koczkás János ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kardos Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen prémium kifizetése iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságon 1.M.174/2009. szám alatt megindított és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 4.Mf.21.995/2009/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. június 22-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.995/2009/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 1.M.174/2009/11. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint és 25.000 (huszonötezer) forint ÁFA együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 257.400 (kettőszázötvenhétezer-négyszáz) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

Az alperes m.-i fiókjának vezető munkakörét betöltő felperes keresetében 1.430.000 forint elmaradt prémium, és annak 2007. december 30-ától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy munkaviszonya 2007. december 30-án közös megegyezéssel megszűnt, és az erről szóló megállapodásban az alperes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 141. §-ára utalással kötelezettséget vállalt a munkabérének elszámolására és kifizetésére, annak azonban nem tett eleget, mivel a 2007. évre járó prémium kifizetéséről az utolsó munkában töltött napon nem gondoskodott, azt követően pedig az erre irányuló kérelmeit különböző indokokkal elutasította.

Az alperes ellenkérelmében azzal érvelt, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését tartalmazó megállapodásban a felperes a munkaviszonyból származó minden igényéről lemondott, holott a prémiumra való jogosultságáról tudott.

A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság az 1.M.174/2009/11. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.430.000 forintot és annak 2008. január 1-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatát.

A munkaügyi bíróság a jogvita elbírálásánál a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére hivatkozással abból indult ki, hogy a prémium - bár az Mt. erre vonatkozóan nem tartalmaz szabályozást - munkabér jellegű juttatás, amelynek célja a kitűzött gazdasági eredmény elérésére való ösztönzés, ezért a prémiumszabályzat kizáró feltételei csak akkor jogszerűek, ha a munkavállaló munkaviszonyból származó kötelezettségeinek teljesítésével függnek össze, és kellően konkrétak. Az alperesnél 2007. július 1-jétől a ... resort vezetői utasítással megalkotott Szabályzat volt irányadó, melynek 1.1.10. pontja a prémiumot akként definiálta, hogy az a munkabéren felüli olyan jutalom jellegű juttatás, amely a jelen Szabályzatban előírt feltételek teljesülése esetén az elbírált tervfeladatok teljesítésének jutalmazására a munkáltatói jogkör gyakorlója által adható. A Szabályzat 1.2. pontja határozta meg a prémiumra való jogosultság együttes feltételeit, így többek között azt, hogy a jogosultság megszerzéséhez a munkavállalónak a prémiumról való döntéshozatal időpontjában az alperesnél munkaviszonyban kell állnia.

A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a Prémiumszabályzatnak ez a kikötése az előzőekben foglaltakra figyelemmel, és a felperes esetében nem alkalmazható. A felek között 2007. december 27-én a munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan létrejött megállapodás értelmezése során pedig arra a következtetésre jutott, hogy ebben az időpontban a felperes az általa vezetett bankfiók eredményét még nem ismerhette, márpedig az Mt. 164. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem mondhat le, ezért a joglemondás a bérjellegű juttatásnak minősülő prémiumra nem vonatkozhatott. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes a 2007. évet szinte az utolsó napig végigdolgozta, és a m.-i bankfiók teljesítette az alperes által az adott évre megállapított tervet, ezért a munkaügyi bíróság a felperes igényét a jogalap tekintetében megalapozottnak találta. Az összegszerűséget a felperes 650.000/hó személyi alapbérét figyelembe véve a bankfiók 110 %-os teljesítményére figyelemmel a Szabályzat 1. számú mellékletének 4. pontjában foglaltak alapján annak 2,2-szeres összegben állapította meg.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.995/2009/5. számú ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatait okszerűen mérlegelve helyesen állapította meg a tényállást. Az abból levont jogkövetkeztetéssel is egyetértett, miszerint a prémium kifizetése csak a teljesítéssel függhet össze, továbbá a munkaviszony megszűnésének időpontjában a terv teljesítésére vonatkozó adatok még nem álltak rendelkezésre, ezért a felperes az adatok ismeretének hiányában az irányítása alá tartozó fiók által elért tervteljesítés függvényében őt megillető prémiumáról érvényesen le sem mondhatott.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, valamint a költségekben való marasztalását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalra utasítását kérte.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében fenntartotta azt az álláspontját, hogy a jutalom jellegű ösztönző juttatási rendszer szabályzatában a juttatás feltételeit egyoldalúan megállapíthatta, és e szerint az előírt feltételek teljesítése esetén az csupán adható volt, és munkáltatóként azt is szabadon dönthette el, hogy kifizetést csak a kiértékeléskor vele még munkaviszonyban álló munkavállalónak teljesít. Az eljárt bíróságok az ösztönző rendszer alkalmazott juttatását célprémiumként bírálták el, de álláspontja szerint a munkáltató ez esetben is meghatározhatja a kifizetés feltételeit, ezért a bíróságok a Prémiumszabályzat 1.1.8. pontját tévesen minősítették a bírói gyakorlattal ellentétesnek.

Ezen túlmenően a felperes 2007. december 27-én korengedményes nyugdíjba vonulása érdekében a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésében állapodott meg az alperessel, amely megállapodásban a felek kijelentették, hogy a továbbiakban a munkaviszonyból származó semmilyen igényt nem támasztanak egymással szemben. A megállapodás megkötésére a felperes érdekkörében felmerült okból került sor. A felperes tisztában volt az ösztönző juttatási rendszerrel, mint díjazása egyik lehetséges elemével, és azzal is, hogy az Mt. 97. § (2) bekezdése alapján a feleknek az utolsó munkában töltött napon egymással el kell számolniuk. Ebből következően a lemondása nem minősülhet bérről történő előzetes lemondásnak, jövőbeni igény érvényesítése céljából pedig nem is tett jogfenntartó jognyilatkozatot.