A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.902/2007/84. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 93. §, 100. §, 152. §] Bírók: Barabás László, Farkas Ottó Miklósné, Varga Péter Pál

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1.M.902/2007/84.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Payrich Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek a Dr. Bokrossy Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában indított munkaügyi perében a 2013. június 24. napján 13 órakor megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és nyilvánosan kihirdette az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek bruttó 6 203 333 (hatmillió-kettőszázháromezer-háromszázharminchárom) forintot; a II. rendű felperesnek bruttó 2 151 964 (kettőmillió-egyszázötvenegyezer-kilencszázhatvannégy) forintot.

A részítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Székesfehérvári Törvényszékhez címzett, de jelen bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha az a teljesítési határidővel kapcsolatos, a részítélet indokolása ellen irányul, vagy a felek a fellebbezési határidő lejárta előtt azt közösen kérik.

I n d o k o l á s :

A felperesek a munkaviszonyuk megszüntetése jogszerűtlenségének megállapítása és az ahhoz fűződő anyagi igényeik, valamint a jogviszonyból származó egyéb követeléseik érvényesítése végett terjesztették elő keresetlevelüket a munkaügyi bírósághoz.

A bíróság a 12. sz. közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg az I. r., valamint a II. r. felperes munkaviszonyát, ezért e munkaviszonyok a közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnnek meg.

A Fejér Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 3.Mf.20.675/2009/6. sz., 2009. szeptember 16. napján meghozott jogerős közbenső ítéletével az I. fokú közbenső ítéletet helybenhagyta.

A munkaügyi bíróság a továbbiakban a jogviszony jogellenes megszüntetésére alapított felperesi anyagi igények, valamint a munkaviszonnyal összefüggő egyéb követelések megalapozottságát vizsgálta, vizsgálja.

A felperesek kereseti kérelmüket a 2010. október 20-ai keltezésű (30. sz. alatt iktatott) beadványukban pontosították, illetve összegezték (I. r. felperes kereseti kérelme: 48-55. oldal; II. r. felperes kereseti kérelme: 55-64. oldal).

A felperesek a jogviszony megszüntetése jogellenességének jogkövetkezményeként egyebek mellett végkielégítés címén kérték az alperes marasztalását. Az I. r. felperes e címen 28 heti járandóságának kiegyenlítését követelte napi bruttó 244 883 forint átlagkeresettel számolva, mindösszesen bruttó 34 283 692 forint összegben; míg a II. r. felperes 16 heti járandósága ellenértékeként napi bruttó 269 817 forint átlagkereset alapulvételével mindösszesen bruttó 21 585 365 forint összegben.

Mindkét felperes igényt tartott a felmentési időre (Mt. 93. §) járó átlagkereset kiegyenlítésére is. E címen támasztott követelését az I. r. felperes (28 nap figyelembevételével) bruttó 6 856 838 forintban, a II. r. felperes (18 nap alapulvételével) bruttó 4 856 707 forintban határozta meg. A felperesi érvelés szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként megjelölt, az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 100. §-a rendelkezéseire alapított követeléseik alaposak, azok mértékét illetően az alperes társaságnál a tárgyidőszakban hatályos kollektív szerződés irányadó szabályaira hivatkoztak.

A felperesi érvelés szerint a fenti járandóságok alapját képező átlagkereset meghatározásánál valamennyi, a 2006. október 1. és 2007. szeptember 30. között teljesített, a munka ellentételezését szolgáló juttatást figyelembe kell venni. E kérdést illetően azt hangsúlyozták, hogy az egyes bérelemek számításba vételénél nem lehet a KSH sajátos, alapvetően statisztikai szempontú nomenklatúrájára szorítkozni, adott esetben a kifizetések bérjegyzékeken jelölt jogcímével szemben azok tényleges rendeltetését kell vizsgálni. Mint megjegyezték, munkabérként kell figyelembe venni a költségtérítésként adott juttatást, ha annak valódi rendeltetése a munka díjazása. Úgy vélték, a repülőjegy-térítés, illetve az adóköteles napidíj és utazási költségtérítés összege az átlagkereset meghatározása körében nem hagyható figyelmen kívül ezen kifizetések tényleges rendeltetésére tekintettel. Megítélésük szerint az ezen bérelemek figyelembevételével az I. r. felperes esetében meghatározható bruttó 229 721 forint napi átlagkereset a 2008. január 1-jétől megvalósult 6,6%-os bérfejlesztéssel bruttó 244 883 forint, a II. r. felperes tekintetében a 2008. évben végrehajtott 4,2%-os béremeléssel bruttó 269 817 forint összegben állapítható meg (30. sz. beadvány 34., 42. oldal). Egyezően akként vélekedtek, hogy a jogviszony jogellenes megszüntetésére alapított igényeik számításának bázisául ezen összegek szolgáltatnak.

Az alperes a végkielégítés, valamint felmentési időre járó átlagkereset címén támasztott, azaz a régi Mt. 100. §-a rendelkezéseire alapított jogkövetkezmények szerint megjelölt igényeket jogalapjában nem tette vitássá, azokat azonban összegszerűségében - a bruttó átlagkereset véleménye szerint helytelen számítása miatt - megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint a munka díjazását jelentő bérelemek azok, amelyek az átlagkereset meghatározásánál jelentőséggel bírnak. A rendeltetését tekintetve kifejezetten költségtérítés jellegű kifizetések, azok bérjegyzékben történt megjelölésétől függetlenül, az Mt. 152. §-a szerinti átlagkereset-kalkulációnál figyelembe nem vehetők. E körben a KSH munkabér elemeinek számbavételéről szóló módszertani kategóriáit tartotta irányadónak. A repülőjegy-megváltás átlagkereset részeként történő figyelembevételének nézete szerint nincs semmiféle alapja, az e címen teljesített juttatás ugyanis - mint kifejtette - egyértelműen a dolgozók utazásával felmerülő költségeket volt hivatott fedezni. Utalt arra, hogy e kifizetésre a korábban biztosított charterjárat megszüntetését követően, az előre kalkulált hétvégi utazások száma és a légitársaság tarifarendszere figyelembevételével meghatározott összegben tarthattak igényt dolgozói. Szerinte e kifizetés egyértelmű költségjellegét tanúsítja az a körülmény is, hogy amennyiben a munkavállalók valamely hétvégén nem utaztak haza, úgy a kint tartózkodással felmerülő hétvégi költségeiket ezen kifizetés terhére kellett megoldaniuk.

Az alperes megjegyezte továbbá, hogy az ún. "mobilitás+nehéz körülmények" címen teljesített kifizetést maga is az átlagkereset számításának körébe vonta, az annak bruttósításával jelentkező különbözet azonban ugyanitt nézete szerint nem számolható el, lévén, a felperes a járulékplafont elérte.