EH 2010.2157 Az Mt. 124/A. § (1) bekezdése konkrétan meghatározza azokat az eseteket, amikor vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzés rendelhető el. E törvényi korlátozás kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség.

Az Mt. 124. § (4) bekezdésben szabályozott munkaidőkeret alkalmazásából még önmagában nem következik, hogy vasárnapi napon rendes munkaidőben munkát végezhet a munkavállaló. Ez kizárólag a pihenőnapok 124. § (5)-(6) bekezdése szerinti összevont kiadása esetén volt lehetséges [Mt. 124. § (4)-(6) bekezdése, Mt. 124/A. § (1) bekezdés].

Az alperes felügyelősége 2007. április 22-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes kereskedelmi egységében.

A vizsgálat megállapította, hogy a felperes nyolc eladó munkakörű munkavállaló tekintetében megsértette az Mt. 124/A. § (1) bekezdésben foglaltakat. A felperes egy műszakos munkarendben, teljes munkaidőben, két hónapos munkaidőkeretben minden második héten hétfő-szerda-szombat-vasárnap, illetőleg kedd-csötörtök-péntek napokon történő munkavégzéssel 12 órás (vasárnap 8 órás) napi beosztásban foglalkoztatta a munkavállalókat. A munkavállalók 2007. január-április hónapokban személyenként 2-8 vasárnapon rendes munkaidőben végeztek munkát. Az alperes elsőfokú hatósága határozatában 300 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest, egyidejűleg kötelezte a szabálytalanság megszüntetésére, a vasárnapi foglalkoztatás körében a jogszabály rendelkezéseinek betartására.

A felperes fellebbezése folytán az alperes, mint másodfokú hatóság határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében elsődlegesen a közigazgatási határozat megváltoztatásával a munkaügyi bírság kiszabásának mellőzését, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az Mt. 124/A. § (1) bekezdésére utalva kifejtette, mivel a felperesi üzlet állati eledelt forgalmaz, rendeltetése folytán a munkáltató vasárnapi működése nem szükségszerű, nem is kialakult gyakorlat, továbbá az e tevékenységhez kötődő eladók sem tartoznak a jogszabály által meghatározott munkavállalói körbe, illetve munkakörökbe. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a pihenőnapokat összevontan adta ki, és arra sem, hogy a kollektív szerződés rendelkezése alapján járt el a munkarend meghatározásakor. Az Mt. konkrétan meghatározza azokat a munkarendeket, munkavégzési formákat, amelyek alkalmazása esetén megengedett a vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzés. A felperes által hivatkozott kereskedelmi gyakorlat, a megkötött bérleti szerződés, a vásárlói igényekhez és szokásokhoz történő alkalmazkodás sem önmagukban, sem együttesen nem eredményezhetik az alperesi határozatok megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.

A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet "megváltoztatását" és - tartalma szerint - a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát kérte.

Arra hivatkozott, hogy keresetében az Mt. 124. § (4) bekezdésének rendelkezésére alapozva fejtette ki, hogy lehetősége volt a rendes munkaidőben történő vasárnapi munkavégzésre. Ezzel szemben a bíróság az Mt. 124/A. §-ából indult ki, tehát jogi álláspontja cáfolatát az ítélet indokolása nem tartalmazza. Előadta, az Mt. 124/A. § a munkaidő, míg az Mt. 124. § a pihenőidő szempontjából szabályozza a per eldöntése szempontjából lényeges kérdést. Álláspontja szerint az Mt. 124. § (3) és (4) bekezdései az általánostól eltérő rendelkezést tartalmaznak, és kivételes esetben lehetőséget ad a jogalkotó arra, hogy a rendes munkaidő vasárnapra essen. A (3) és (4) bekezdés minden további feltétel vagy korlát nélkül ad lehetőséget a vasárnapi munkavégzésre.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az Mt. 124/A. § (1) bekezdése konkrétan meghatározza azokat az eseteket, amikor vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzés rendelhető el. Eszerint a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállaló esetében, továbbá a 124. § (5)-(6) bekezdésében meghatározott esetben rendelhető el. E törvényi korlátozás kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség.

A felperes által hivatkozott Mt. 124. § (4) bekezdésben szabályozott munkaidőkeret alkalmazásából még önmagában nem következik, hogy vasárnapi napon rendes munkaidőben munkát végezhet a munkavállaló. Ez kizárólag a pihenőnapok 124. § (5)-(6) bekezdése szerinti összevont kiadása esetén volt lehetséges, a felperes azonban a perben beismerte, hogy munkavállalói vonatkozásában a pihenőnapok összevonására nem került sor.

A felperes állati eledel forgalmazásával foglalkozik, ezért helytálló a munkaügyi bíróság azon következtetése is, hogy sem a felperes tevékenysége, sem a munkavállalók eladói munkaköre nem indokolta a vasárnapi napon rendes munkaidőben történő munkavégzés elrendelését.

Mindezek alapján a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperes szabályszegését és utasította el a keresetet. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Mfv. II. 10.545/2008.)