A Fővárosi Ítélőtábla Bf.292/2010/16. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 372. §] Bírók: Hildenbrand Róbert, Lassó Gábor, Révész Tamásné

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. év július hó 7. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2010. év április hó 29. napján kelt 8.B.1471/2008/8. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott bűnös emberölés bűntettének kísérletében (Btk.166.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés i./ pont).

A bíróság a vádlottat ezért 2 (kettő) évi börtönbüntetésre ítéli.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti.

A vádlott köteles az elsőfokú eljárásban felmerült 818.589,- (Nyolcszáztizennyolcezer-ötszáznyolcvankilenc) Ft bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott köteles a másodfokú eljárásban felmerült 9.000,- (Kilencezer) Ft bűnügyi költséget az állam javára megfizetni.

Indokolás:

A Fővárosi Bíróság 2010. év április hó 29. napján kihirdetett 8.B.1471/2008/8. számú ítéletével a vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete (Btk.166.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés i./ pont) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és a bűnjeljegyzék 1-17. tételszámai alatt kezelt bűnjelek megsemmisítéséről, míg az iratokhoz csatolt, a helyszíni szemlén készült videofelvételt tartalmazó videokazettát, az elmeorvos-szakértői véleményt tartalmazó CD lemezt, és a mentőkhöz intézett hívás hanganyagát rögzítő floppy lemezt az iratok mellékleteként rendelte kezelni. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 818.589 Ft bűnügyi költséget az Állam viseli.

Az ekként kihirdetett ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF. 520/2010/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, az ítélet megalapozatlansága miatt és hatályon kívül helyezés érdekében. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárását, a szükséges és lehetséges körben a bizonyítékokat beszerezte, azonban azokat nem teljeskörűen értékelte. Az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. § (2) bekezdés b) és d) pontjai szerint megalapozatlan, ugyanis a tényállást hiányosan állapította meg, illetve meghatározott tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett megfelelően eleget, miáltal megsértette a Be. 373. § (1) bekezdésének III/a. pontját. A részleteket illetően az ügyészi átirat kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság bár a vádlott elé tárta a nyomozás során tett vallomását (2010. április hó 6. tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldala) mégsem vonta értékelési körébe a vádlott nyilatkozatait. Így a nyomozati iratok 585. oldalán az utolsó előtti bekezdésben a vádlott olyan nyilatkozatot tett, mely szerint novemberben és decemberben a menstruációja teljesen elmaradt, és ebből karácsony környékén már biztos volt abban, hogy terhes. Januárban már érezte azt is, hogy mozog a baba, mert sűrűn megkeményedett a hasa, a melle is feszült, időnként fájt is és előtej is folyt belőle, ezért betéteket is rakott a melltartójába. A gyanúsított vallomásának 587. oldalán első bekezdésében pedig olyan tartalmú vallomás tett, hogy arra gondolt, hazamegy Nagyatádra és ott megy el orvoshoz és ott fog szülni. A gyereket szándékában állt rendesen megszülni és felnevelni, ezért fel is mondott a munkahelyén januárban. A hivatkozott nyomozati vallomás 587. oldalának utolsó előtti bekezdésében pedig úgy nyilatkozott, hogy a vádbeli cselekményt közvetlenül megelőzően görcsös fájdalmai jelentkeztek, amelyeket korában nem érzett és amiből arra következtetett, hogy szülni fog, vagy hogy elmegy a baba, ugyanis nem tudta pontosan, hogy hányadik hónapos terhes. A fenti nyilatkozatait részben alátámasztották a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv adatai is, mely szerint a vádlott szobájában vérgyanús szennyeződést tartalmazó ruhadarabokat, lepedőt találtak, valamint több melltartót, amelyben intim betét volt szabva, ezek szinte odaragadtak a melltartóhoz az előtej miatt. A nyomozati vallomásának későbbi oldalain, így az 589. oldal 5. bekezdésében a vádlott akként nyilatkozott, hogy sem a környezetében, sem a kiérkező mentősöknek nem mondta el, hogy mi történik vele, hogy éppen szül, továbbá arról is vallott, hogy abban bízott, az egyik mentős látta a babát a WC-ben, de erről külön nem szólt a mentősöknek. Sem a mentősöktől, sem a kórházban nem érdeklődött senkitől, hogy mi lett a baba sorsa. Az ügyészi álláspont szerint a vádlottnak a fent idézett gyanúsítotti vallomásait a bíróság csak részben vagy egyáltalán nem értékelte, holott e vallomások, összevetve azon tényekkel, mely szerint a vádlott titkolta terhességét és a megszületett gyermeket meg sem nézte, a kiérkező mentősöket nem tájékoztatta arról, hogy gyermeket szült, nem győződött meg arról, hogy a gyermek életképes-e, segítségnyújtásra szorul-e, más ténybeli következtetések levonására nyújtottak volna lehetőséget, illetve a megállapított tényekből azt a következtetést kellett volna az elsőfokú bíróságnak levonnia, hogy a vádlott szándéka - ha csak eshetőlegesen is - a megszületett gyermek megölésére irányult. Eshetőlegesen követi el az emberölést az, aki magatartásának következményeit nem kívánja ugyan, de a következményekbe belenyugszik. Az a tény, hogy a megszületett gyermek WC-be került és utána semmiféle gondozást nem kapott, a vádlott eltitkoló magatartása miatt az eshetőleges szándék megállapítását teszi szükségessé. Az elsőfokú bíróság azon érvelése természetesen helytálló - a szakértői vélemények figyelembe vétele alapján - hogy a gyermek halva született, de éppen ezért lehet a vádlott terhére az alkalmatlan tárgyon elkövetett emberölés bűntettének a kísérletét róni.

A fentiek miatt az ügyészi álláspont szerint az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 351. § (2) bekezdés b) és d) pontja, valamint a Be. 373. § (1) bekezdés III/a. pontjában meghatározott okból, a Be. 376. § (1) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására.

A fellebbviteli tárgyaláson a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásban előterjesztett indítványt módosította a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményére tekintettel. Álláspontja szerint az ügyben nem kell eltérő tényállást megállapítani, hanem a tényállást ki kell egészíteni, illetve pontosítani a vádlottnak a gyanúsítottként tett vallomásában elhangzottakkal, és ezek alapján helyes ténybeli következtetéssel a vádlott bűnösségére kell következtetést levonni. Ugyanis a vádlott gyanúsítotti vallomása, valamint a tanúvallomások alapján egyértelmű, hogy a vádlott tudta, hogy terhes, és azt is, hogy szülni fog. Azt ugyan nem tudta, hogy a gyermek halva született, azonban nem győződött meg arról, hogy a gyermek él-e és ellátatlanul a wc csészében hagyta, a mentősök előtt is letagadta, hogy szült, ugyanakkor tudatosan készült a szülésre, ezt támasztja alá, hogy a munkahelyén is felmondott. A fentiek alapján megállapítható a vádlott bűnössége az emberölés bűntette minősített esetének (Btk. 166. § (1) (2) bekezdés i) pontja) kísérletében, amelyet eshetőleges szándékkal követett el. Arra figyelemmel azonban, hogy a gyermek halva született, cselekményét alkalmatlan tárgyon követte el, emiatt a büntetés korlátlan enyhítésének van helye. Végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.