A Győri Ítélőtábla Bf.44/2008/13. számú határozata sikkasztás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY ÉRTÉKRE elkövetett sikkasztás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 21. §, 87. §, 317. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Csák Csilla, Miklós Mária, Nagy Zoltán

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.44/2008/13. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2009. december 9. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Zala Megyei Bíróság 2008. április 17. napján kihirdetett 2.B.9/2006/77. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

II.r. vádlottnak a Btk. 317.§ (1) bekezdésébe ütköző és (5) bekezdés a/ pontja szerint minősített cselekményét bűnsegédi minőségben elkövetett sikkasztás bűntettének (Btk. 317.§ (1) bekezdés, (6) bekezdés a/ pont) minősíti.

I.r. vádlottnál a terhére megállapított sikkasztás bűntette tekintetében a részben társtettesi minősítést mellőzi.

II.r. vádlottat a terhére megállapított bűncselekmények miatt az első fokú bíróság által megállapított fő- és mellékbüntetéseket tekinti kiszabottnak.

I.r. vádlottal szemben 117.209.699 (száztizenhétmillió-kettőszázkilencezer-hatszázkilencvenkilenc) Ft összegre,

II.r. vádlottal szemben 2.887.250 (kettőmillió-nyolcszáznyolcvanhétezer-kettőszázötven) Ft összegre vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 6.000 (hatezer) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet I.r. vádlott visel.

I n d o k o l á s:

A Zala Megyei Bíróság Zalaegerszegen, 2006. november 14-17., 2007. április 4., május 23., szeptember 26., november 8., 2008. január 23. és április 16-17. napján tartott tárgyalások alapján hozott és 2008. április 17. napján kihirdetett 2.B.9/2006/77. számú ítéletében I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettében, részben mint társtettest, valamint társtettesként elkövetett csődbüntettben. Ezért halmazati büntetésül 2 év fogházbüntetésre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

II. r. vádlottat jelentős értékre, társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében és társtettesként elkövetett csődbüntettben mondta ki bűnösnek, ezért halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra, továbbá 6.750.000.-Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A pénzmellékbüntetést 15.000. forintonként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni.

A lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszűntette, azok iratokhoz való csatolását, illetve és kiadását rendelte el.

Az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség egy részének megfizetésére egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat, és külön I. r. vádlottat kötelezte 206.650 Ft. megfizetésére.

Az ügyész mindkét vádlott vonatkozásában fellebbezést jelentett be a kiszabott büntetés súlyosítása végett.

I. r. vádlott és védője felmentés, illetve enyhítés érdekében, valamint a bizonyítási indítvány elutasítása miatt, II. r. vádlott és védője az ítélet megalapozatlansága és a bizonyítási indítvány elutasítása miatt jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.125/2008/1-I. számú átiratában, és képviselője a fellebbezési eljárás nyilvános ülésén a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést módosított formában fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket pedig nem tartotta alaposnak. A tényállás kismértékű pontosítását, II.r. vádlott cselekményének átminősítését indítványozta a teljes számla nélkül átvett összeg elsikkasztásában való közreműködése miatt, a Btk. 317.§ /6/ bekezdésének a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettére. I. r. vádlott cselekményének minősítéséből a részbeni társtettességre való utalás mellőzését, valamint az indokolásból annak megállapítását indítványozta, hogy a csődbüntett tekintetében - eshetőleges szándék helyett- egyenes szándékkal történt az elkövetés. Továbbá, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetések tartamának jelentős mértékű emelésével, I. r. vádlott büntetésének letöltésére elrendelt enyhébb végrehajtási fokozat mellőzésével, és mindkét vádlottal szemben elkobzás elrendelésével az elsőfokú ítélet megváltoztatására tett indítványt. Egyebekben rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a büntető eljárási szabályok betartásával lefolytatott bizonyítás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségét teljesítette.

Az ítélőtábla másodfokú nyilvános ülésén I. r. vádlott védője perbeszédében kifejtette, hogy bűncselekmény a csődbüntett vonatkozásában nem valósult meg, mivel védencének nem volt szándéka a H.Pa csődbejuttatása, és mindent megtett a bérleti díjak leszállítása érdekében. A vádlottaknak az a cselekménye, hogy közös elhatározással visszabérelték az eladott apartmanokat, jogellenesség hiányában a csődbűntettet nem valósította meg. A védence ezen túlmenően nem tulajdonította el a nyugta nélkül átvett vételárakat, azok összegét az alapeljárásban kidolgozott 61. és 70. sorszám alatti beadványában írtaknak megfelelően az építkezésre fordította. A sikkasztás bűntette helyett álláspontja szerint legfeljebb adócsalás bűntettében lehetne a bűnösségét megállapítani. Amennyiben azonban másodfokon a tényállás megváltoztatása nélkül az átminősítés nem lenne lehetséges, tárgyaláson további bizonyítás felvételét, illetve nagy terjedelmű bizonyítás szükségessége esetén az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Fenntartotta másodlagosan az enyhítésre irányuló fellebbezést, és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését indítványozta, az időmúlásra, a vádlott idős korára, anyagi helyzetére, büntetlen előéletére figyelemmel, az enyhébb végrehajtási fokozat fenntartásával.

A II. r. vádlott védője írásban indokolt fellebbezésében és perbeszédében kifejtette, hogy az ingatlanok visszabérlése volt az egyetlen ésszerűtlen gazdasági döntés, amelyet további gazdaságtalan döntések nem követtek, így - a folyamatos veszteséges gazdálkodással - a csődbüntett törvényi tényállása nem valósult meg. A bérleti díjak csökkentésének jogi lehetősége nem volt, a cégaláírások megtagadása pedig nem állt okozati összefüggésben a H.Pa kft. gazdálkodásával, ezért védence tényállásszerű magatartásának hiányában a felmentését indítványozta. A sikkasztás bűntette alól pedig azért indítványozta a vádlott felmentését, mert a befolyt vételárakkal sajátjaként nem rendelkezett, azok összegét el sem tulajdonította. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényekből tévesen vont az eltulajdonítással elkövetett sikkasztás bűntettére jogi következtetést. Azáltal ugyanis, hogy a vádlottak az átvett vételárat a cég könyvelésében nem szerepeltették, szándékuk szerint az adóvonzatot kívánták csökkenteni, amely adócsalás megállapítására alkalmas magatartás, de ennek vizsgálatához könyvszakértő bevonásával nagy terjedelmű bizonyításra lenne szükség. Indítványozta erre figyelemmel elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését. A fellebbviteli főügyészség indítványát a /6/ bekezdéses, különösen nagy értékre, bűnsegédként elkövetett sikkasztás bűntettének megállapításában, az első fokú eljárásban előterjesztett törvényes vád hiánya, és a vád másodfokon történő kiterjesztése miatt, nem tartotta alaptalannak. Másodlagos indítványa szerint, ha az adócsalás a fellebbezési eljárásban érdemben elbírálható, ezért a cselekményért pénzfőbüntetés alkalmazását indítványozta, a csődbüntett vádja alóli felmentés mellett.