A Fővárosi Ítélőtábla Bf.434/2012/17. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 267. §, 270. §, 317. §, 322. §, 348. §, 363. §, 366. §, 371. §, 372. §, 375. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 305. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3 Bf.434/2012/17. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. október 17. és 30. napján tartott nyilvános, folytatólagos tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A hivatali visszaélés bűntette miatt indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 4. napján kelt 8.B.933/2011/13. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. r., II. r. és a III. r. vádlottak bűnösök a 2012. évi C. törvény 305. § a) és c) pontja szerint minősülő hivatali visszaélés bűntettében, melyet az I. r. és a II. r. vádlottak társtettesi, a III. r. vádlott bűnsegédi minőségben követett el.

Ezért az I. r. vádlottat 8 (Nyolc) hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 (Kettő) évi közügyektől eltiltásra ítéli.

A II. r. vádlottat 6 (Hat) hónapi börtönbüntetésre, valamint 300 (Háromszáz) napi tétel - 10.000 (Tízezer) forint napi tétel összegű - összesen 3.000.000 (Hárommillió) forint pénzbüntetésre ítéli.

A szabadságvesztés végrehajtását 2 (Kettő) évi próbaidőre felfüggeszti.

Az I. r. és a II. r. vádlott - utóbbi vádlott a szabadságvesztése végrehajtásának elrendelése esetén - a börtönbüntetés kétharmad részének a letöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra.

A III. r. vádlottat 300 (Háromszáz) napi tétel - 30.000 (Harmincezer) forint napi tétel összegű - összesen 9.000.000 (Kilencmillió) forint pénzbüntetésre ítéli.

A pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a II. r. vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozata az irányadó, ha annak végrehajtását elrendelték, egyébként a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani.

Kötelezi a vádlottakat, hogy egyetemlegesen fizessék meg az eljárásban eddig felmerült összesen 363.827 (Háromszázhatvanháromezer-nyolcszázhuszonhét) bűnügyi költséget az államnak.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 4. napján kelt 8.B.933/2011/13. számú ítéletében az I. r., II. r. és III. r. vádlottakat - utóbbit mint bűnsegédet - az ellenük a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A bűnjelként lefoglalt, a Bb Kft. 4 évre szóló beszámolóit tartalmazó CD adathordozó lefoglalását megszüntette és e gazdálkodó szervezet részére rendelte kiadni. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 361.587,- Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlottak és védőik tudomásul vették, ellene az ügyész a vádlottak elítéléséért, felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabásáért jelentett be jogorvoslatot.

A fellebbezés ügyészi indokolása szerint az elsőfokú bíróság - tévesen - figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlottak kizárólagos célja az állam tulajdonában lévő ingatlannak az azt kezelő vagyonigazgatóságtól a Cc Kft-nek történő eljuttatása volt. Minden további részcselekmény e célnak az eszköze, illetve e folyamat egy-egy állomása volt. Az önkormányzat 2006. júniusától ezért igyekezett kitartóan megszerezni a telket, mely fejlesztési tervében nem szerepel, rendezési tervvel, a vételárra fedezettel nem rendelkezett, saját erőből nem volt képes helyreállítani, hasznosítani. A bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy a Cc Kft. ügyvezetője miért tartotta szükségesnek az önkormányzat figyelmét felhívni a telekre, rajta kívül más nem kezdeményezte annak megvásárlását. Nyilvánvaló, hogy Dd bizalmi állása megtartásának feltétele az együttműködése volt a képviselő testület többségével. A kérdéses ingatlan az Őő és környéke rekultivált terület mellett terült el. Az Cc Kft. ezt a területet a KVI-től kizárólag nyilvános pályázaton vásárolhatta volna meg, mely eljárás esetén semmilyen garancia nincs arra, hogy ő lesz a biztos nyertes. A bíróság nem értékelte a jogi kiskaput, az Áht. 109/D. § (6) bekezdés d.) pontjának alkalmazásával az önkormányzat abban a biztos tudatban jelentkezett vevőként, hogy neki köteles a KVI az ingatlant eladni, amely kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a valós vételi szándékkal nem rendelkező önkormányzat és a Cc Kft. mindenki más számára meghiúsítsa a vevőkénti fellépést. Tekintettel arra, hogy más cégnek, személynek nem volt lehetősége a telek megvételére, a Cc Kft. jogtalan előnyhöz jutott az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével. A bíróság figyelmen kívül hagyta a Bb Kft. által felvett hitel és a közérdekű kötelezettségvállalás összegének egyezőségét, mely nem tekinthető véletlennek.

Az ügyészi fellebbezés 2. oldal 4. bekezdésében írtak szerint "a kerületi költségvetésben a telek vételárára a fedezet hiánya más területekről - elsősorban ún. jóléti körben - történt elvonást eredményezett, ezt pótolták a közérdekű kötelezettségvállalással (mely lehetőség alkalmazása e formában korábban még nem fordult elő)". Utóbbi fedezete a Cc Kft-től származó hitel volt, melynek kiegyenlítésére a telek akként szolgált, hogy az azt tulajdonló cég az üzletrészét eladta a Cc Kft-nek. Szemben a bíróság álláspontjával az időbeli és összegbeli egyezőség az ügylet egésze szempontjából jelentőséggel bírt, ez igazolta kétséget kizáróan, hogy az önkormányzat valójában a Cc Kft. finanszírozásában vásárolta meg a telket. Az indokolás is hiányos e körben, mivel nem csupán a hitel és a közérdekű kötelezettségvállalás összege egyezik meg, hanem a telek KVI felé fizetendő vételára is. A vádlottak cselekvősége a beszerzett önkormányzati iratok alapján kétséget kizáró és mindenre kiterjedő volt. Közreműködésük, minden egyes cselekményük a telket egy-egy lépéssel a Cc Kft. felé terelte, így tisztában voltak a várható eredménnyel. A képviselőtestület által elfogadott döntések végrehajtása a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozott, ahol az apparátus azt már nem bírálhatta felül, annak végrehajtására volt köteles. Az I. r. és a II. r. vádlottak az általuk vezetett frakciók képviselőtestületi többsége tudatában biztosak voltak abban, hogy megszavazott előterjesztéseiket követően a hivatali ügyintézés lezajlik. A kerületi önkormányzatnak ugyanakkor semmilyen érdeke nem fűződött a telek megvásárlásához, így a hivatali apparátus egy magáncég érdekében végzett számottevő tevékenységet. Kérte ezért az ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és mindhárom vádlottnak a vád szerinti bűnössége megállapítását, velük szemben büntetés kiszabását.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1061/2012/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Az elsőfokú bíróság eljárását törvényesnek, az általa megállapított tényállást hibamentesnek értékelte. Utóbbi tekintetében kiemelte, hogy a vádlottak hivatali, illetve gazdasági pozícióit, a gazdasági eseményeket, a jogi tranzakciók sorrendiségét, tartalmát és időpontjait helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság. Tévesnek tartotta viszont a gazdasági műveletekből levont jogi következtetését, mely szerint az I. r. és II. r. vádlottak magatartásában nem volt fellelhető pozíciójukból fakadó lehetőségeiket visszaélésszerűen kihasználó magatartás, illetve ehhez kapcsolódó bűnsegédi tevékenysége. Az elsőfokú bíróság ugyanis a gazdasági tranzakciókat vizsgálva csak az egyes lépések jogi formájának megfelelőségét, illetve azt kutatta, hogy ezek okoztak-e valamilyen vagyoni érdeksérelmet. Nem elemezte a gazdasági folyamatok összhatását, melyekhez kapcsolódó jogi és gazdasági tranzakciókat egyetlen racionális cél fogott össze, az hogy a telek az állam tulajdonából a versenyhelyzetet kizárva a Cc Kft. tulajdonába kerüljön. Az I. r. és a II. r. vádlottak hivatali pozíciójukkal, tekintélyükből fakadó függőség, befolyás kihasználásával, nyomásgyakorlással segítették elő az önkormányzatot érintő olyan színlelt jogi és gazdasági ügyletek létrejöttét, melyekről tudták, hogy célja a III. r. vádlott gazdasági társaságának előnyhöz juttatása. Az ötletgazda a III. r. vádlott, aki az ügyvezetője volt a Cc Kft-nek. A gazdálkodó szervezet csak az akkori Kincstári Vagyonigazgatóságtól vásárolhatta volna meg az ingatlant nyilvános pályázaton, mely eljárás esetén semmi sem garantálta a kft. biztos nyertességét. Értékelés nélkül maradt a bíróság részéről az a jogi kiskapu - az Áht.190/D. § (6) bekezdés d) pontja -, melynek alapján az önkormányzat vevőként abban a biztos tudatban jelentkezett, hogy a KVI az ingatlant neki köteles eladni. Ez pedig kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a valós vételi szándékkal nem rendelkező önkormányzat és a Cc Kft. mindenki más számára meghiúsítsa a vevőkénti fellépést. Ezzel kizártak minden más céget, személyt abból, hogy lehetősége nyíljon a telek megvételére, így a Cc Kft. jogtalan előnyhöz jutott, az ingatlan tulajdonjogának megszerzése tekintetében. Az I. r. és a II. r. vádlottak a döntést hozó képviselő testület előtt valós céljaikat elhallgatták, akik így ezt át sem láthatták.