A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.30/2018/8. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 305. §] Bírók: Belovai Henriette, Mészáros László, Ruzsás Róbert

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.30/2018/8. s zám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. szeptember 21. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A hivatali visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2018. március 19. napján kihirdetett Kb.I.23/2017/15. számú ítéleté t helybenhagyja.

Indokolás:

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa a 2018. március 19. napján kihirdetett Kb.I.23/2017/15. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 305. § a./ pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettében, ezért 180 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 12.104 forint bűnügyi költség megfizetésére.

A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott irányának megjelölése nélkül, míg védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.309/2018/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a vádlott viselt rendfokozata helyesbítésével, a hivatalos személy jogszabályi megjelölésével, a 2017. szeptember 05-ei dátum tárgyalási napként való feltüntetésének mellőzésével az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Álláspontja szerint a határozatban fel kell tüntetni, hogy a vádlott a Btk. 459. § 11/k. pontja alapján hivatalos személy. Utalt arra, hogy a védői fellebbezés kizárólag a bizonyítékok újraértékelésére és átmérlegelésére irányul, ami tilalmazott. Utalt továbbá arra is, hogy a vádlott viselt rendfokozata címzetes rendőr főtörzsőrmester, illetve, hogy 2017. szeptember 05-én az ügyben érdemi tárgyalás nem történt, ezért azt a napot szükségtelen feltüntetni a rendelkező részben.

A védő a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását. Ebben az elsőfokú ítélettel szemben előterjesztett jogorvoslati nyilatkozatot kiegészítve elsődlegesen védence felmentését, másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Másodlagos indítványát arra alapozta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete felderítetlen, hiányos, részben iratellenes, valamint téves ténybeli következtetéseket tartalmaz. Ez a megalapozatlanság olyan mértékű, hogy a másodfokú eljárásban kiegészítéssel, vagy helyesbítéssel nem orvosolható. Utalt arra, hogy a védencére terhelő vallomást tett tanú1 vallomása nem tekinthető elfogulatlannak, ő érdekelt tanú. Kifogásolta, hogy ha tanú1 tudott arról, hogy őt körözik, és erről vádlottól szerzett tudomást, akkor miért csak hét hónappal később tett feljelentést a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál. A védői álláspont szerint kizárólag azért, hogy vádalkut köthessen. Utalt arra is, hogy tanú1 a nyomozati vallomásában, illetve a kézzel írt feljelentésében eltérő módon adta elő, hogy hogyan szerzett tudomást a vádlottól a körözés tényéről. Álláspontja szerint ezt az ellentmondást az elsőfokú bíróság nem oldotta fel. Vitatta azt az ítéleti megállapítást, hogy tanú1 tanú vallomása azért fogadható el, mert ő olyan információkat és tényeket mondott el, amit csak akkor tudhatott meg, ha a vádlott a valóságnak megfelelően tájékoztatta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen vetette el a vádlott védekezését, azt, hogy az adott időpontban azért járt tanú1nál, hogy a lakás megvételéről tárgyaljanak. Kifogásolta, hogy a tanú a tárgyaláson nem mondta el összefüggően önmagától az eseményeket, hanem korábbi vallomása felolvasását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak le kellett volna ellenőrizni, hogy mi volt az a négy-öt további bűncselekmény, amelyről a tanú a Nemzeti Védelmi Szolgálatnak beszámolt, hogy az elrendelt nyomozás eredményei alátámasztották-e tanú1 feljelentéseit.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsődlegesen felmentés, másodsorban hatályon kívül helyezés érdekében bejelentett fellebbezést fenntartotta. Elsődleges indítványával kapcsolatban hivatkozott a Be. 592. § (2) bekezdés b./ és d./ pontjaira, kifejtve azt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben felderítetlen, részben helytelen következtetéseket tartalmaz. Az 593. § (1) bekezdés b./ pontja alapján tett indítványt arra, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló iratok tartalma alapján eltérő tényállást állapítson meg, mely védence felmentéséhez vezet. Kifejtette azon álláspontját, hogy a jelen esetben nincs tényálláshoz kötöttség a hivatkozott megalapozatlanság miatt. Az elsőfokú bíróságnak csupán egyetlen közvetlen bizonyítéka volt, tanú1 vallomása, amely azonban ellentmondásokat tartalmaz, mely ellentmondások a bizonyítási eljárás során nem kerültek feloldásra. Kifejtette azon álláspontját, hogy tanú1 vallomását önmagában cáfolja az a körülmény, hogy a vádlottal való találkozást követően Budapestre utazott. Ezt nem tette volna meg, ha a vádlottól valóban a körözésére vonatkozó információt kap. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta tisztázni, hogy a vádlott pontosan mely napon, milyen körülmények között járt a rendőrségen. Értékelni kellett volna, hogy tanú1 csak egy évvel később tett feljelentést. Utalt továbbá arra, hogy a jelen ügyben egy állítás és egy tagadás áll egymással szemben. Ilyen körülmények között a közvetett bizonyítékoknak kiemelt szerepe van. A 2018. július 01-jén hatályba lépett Be. kiemelt szerepet tulajdonít a fegyveregyenlőségnek. Ennek alapján pedig elsődlegesen védence felmentésének van helye, míg másodsorban az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kell helyezni, és az RSZVSZ iratainak beszerzését követően lehet megalapozott döntést hozni az ügyben.

A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által előadottakhoz. Elmondta, hogy az eljárás során mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését.

A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

A felmentésre és hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezések, indítványok nem alaposak.

A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az elsőfokú ítélete rendelkező részében szükségtelenül tüntette fel a 2017. szeptember 5-i tárgyalási napot, mert azon a napon érdemi tárgyalást nem tudott tartani. Egyébként az eljárási szabályokat betartotta.

A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett.

A vádlott a nyomozás során nem tett vallomást. A tárgyaláson vallomást tett, melyben tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezést terjesztett elő, mely szerint a vádbeli időben valóban járt tanú1 lakóhelyén, azonban vele lakásvásárlásról beszéltek, és nem tájékoztatta arról, hogy ellene elfogató parancsot adtak ki, mert arról nem is volt tudomása. Nem tévedett a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a tényállást a vádlott tagadásával és védekezésével szemben tanú1 terhelő vallomása, a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomása, a tárgyaláson felolvasásra került tanúvallomás, valamint az ismertetésre került iratok alapján állapította meg. Megállapítható, hogy tanú1 mind feljelentésében, mind a nyomozás során tett vallomásában a lényeget illetően következetesen tette meg a vádlottra nézve terhelő nyilatkozatait, majd azt a tárgyaláson felolvasást követően fenntartotta, illetve kérdésekre kiegészítette, megerősítette. Az ő vallomását támasztották alá a vádlott rendőr kollégáinak, további tanúknak a vallomásai, valamint az ismertetésre került okirati bizonyítékok. Az elsőfokú bíróság ítélete 2. oldal utolsó bekezdésétől az 5. oldal 1. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott vallomását és védekezését fogadta el a tényállás alapjául.