BH 2007.12.399 Az adócsalással okozott adóbevétel-csökkenést nem mérsékeli a valótlan tartalmú adóbevallás benyújtása és az ennek megfelelő adó befizetése után végzett önellenőrzés eredményeként kimutatott adóhiány kiegyenlítése [Btk. 310. §].

I. Az elsőfokú bíróság a 2005. augusztus 31-én kelt ítéletében a terheltet 1 rb. adócsalás bűntette, 1 rb. adócsalás vétsége és 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 500 forintban állapította meg. A bíróság a terheltet az ellene 1 rb. adócsalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az ügyben másodfokon eljáró bíróság a 2006. június 28-án hozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az ítéleti tényállás bevezető részében felsorolja a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről, valamint a bírósági végrehajtóra vonatkozó számviteli és adóelőírásokat tartalmazó jogszabályokat. Ezt követően történeti tényállás szerint az önálló bírósági végrehajtó terhelt a 2000. és 2001. évben a személyi jövedelemadó alapját képező bevételt naplófőkönyvében és bevallásaiban nem szerepeltette. Az adókötelezettség szempontjából jelentős tényt - a bevétel tényleges mértékét - az illetékes adóhatóság előtt elhallgatta, s ezzel az adóbevételt - a 2002. szeptember 6-án benyújtott önellenőrzési adóbevallások tartalmára tekintettel - 2000. évben a személyi jövedelemadó nemben 401 589 forinttal, az EHO adónemben 67 561 forinttal, míg a 2001. évben személyi jövedelemadója tekintetében 34 490 forinttal csökkentette.

Nem az ítéleti tényállás, hanem a bizonyítékok mérlegelésének indokolása tartalmaz tényállásba tartozó adatokat arra vonatkozóan, hogy a vád tárgyává tett időszakot érintően a terhelt tevékenységének adminisztrációját végző titkárnője ellen - a terhelt feljelentése alapján - sikkasztás bűntette miatt büntetőeljárás folyt. Ennek kapcsán tartalmaz utalást az ítélet arra vonatkozóan is, hogy a terhelt ezzel a büntetőeljárással összefüggésben 2002 őszén önellenőrzést végeztetett, melynek nyomán 2000. és 2001. évi adóbevallását korrigálta. Az ítélet indokolásából állapítható meg, hogy a terhelt az önellenőrzés nyomán megállapított adóhiányok összegét pótlólagosan befizette az adóhatóságnak, így 2000. évben a személyi jövedelemadó hiányból 415 171 forintot, az EHO adóhiányból 91 195 forintot, 2001-ben a személyi jövedelemadó hiányból 157 887 forintot pótlólagosan megfizetett.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az adóhatóság tévedésbe ejtése folytán előállt adóhiány büntetőjogilag ezekkel az összegekkel csökkentve értékelhető, minthogy ezen összegek tekintetében - az önellenőrzés kapcsán - a törvényi tényállás egyik eleme a megtévesztés, - hiányzik.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását részben hiányosnak találta, ennek kapcsán az iratok alapján rögzítette, hogy az APEH megyei igazgatósága 2001. január 1-jétől 2001. december 31-éig terjedő időszakra tartott ellenőrzést a terheltnél. E revízió tárgya volt a 2000. és 2001. évi önellenőrzési bevallás is. Az ellenőrzési jegyzőkönyvet a terhelt 2002. október 9-én kapta meg, gyanúsítotti kihallgatására a jelen ügyben 2003. február 19-én került sor, amikorra a saját kezdeményezésére indított önellenőrzési eljárásban feltárt (valójában nem teljes) adóhiányt megfizette.

II. Az ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amely a terhelt bűnösségének megállapítását sérelmezte. Az indítvány indokolása szerint a jogerős ítélet anyagi jogszabálysértés folytán hagyta figyelmen kívül, hogy a terhelt adókötelezettségét illetően ténybeli tévedésben volt, javára a Btk. 27. § (2) bekezdésében foglalt büntethetőséget kizáró ok állapítható meg. A védő érvelése szerint a feltárt tényekből kitűnően ugyanis a terheltet nem vezette adózási kötelezettségének kikerülésére irányuló törekvés, hiszen mulasztása észlelésekor a könyvelőjének soron kívül önellenőrzésre adott megbízást. Az ennek során feltárt hiányosságok kapcsán pótlólagos adóbevallással költségvetési befizetési kötelezettségeinek eleget tett, ezért joggal vélte úgy, hogy további adótartozása nincs. Jogkövető magatartását értékelve megállapítható tehát, hogy ténybeli tévedés folytán nem fizette meg az adóhátralékként még kimutatható összegeket, hiszen az önellenőrzésben bízva nem feltételezhette, hogy mulasztásainak teljes feltárására nem került sor. Minderre tekintettel a védő a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva az első- és másodfokú határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő új határozat meghozatalát indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a védői indítványt alaptalannak találta. Indokolásában rámutatott arra, hogy a terhelt az adócsalás bűntettét és vétségét szándékosan, az adóalapot képező bevétel elhallgatásával, a naplófőkönyv és az adóbevallások tartalmának tudatos meghamisításával követte el, e hamis bevallások nyomán a különböző adónemekben a törvényes adónál kevesebb adót vallott és fizetett be. Csupán ezt követően került sor az önellenőrzésre és az adóhiány pótlólagos és részleges rendezésére. Mindebből a Legfőbb Ügyészség azt a jogi következtetést vonta le, hogy amikor a terhelt a neki felrótt adócsalásokat elkövette, az adóhatóságot szándékosan tévedésbe ejtette, csökkentette az állami adóbevételt, s ezzel büntetőjogilag nincs kapcsolatban az utólagos önellenőrzés, illetve annak nyomán részben rendezett adótartozás. Utal az ügyészi átirat egyébként arra is, hogy az alapügyben elfoglalt jogi állásponttal ellentétben sem az önrevízió, sem az annak nyomán pótlólagosan befizetett adótartozás nem érinti a terhelt büntetőjogi felelősségét.

A terhelt védője észrevételeket tett a Legfőbb Ügyészség átiratára, melyben kifejtette, hogy a terheltet adózási kötelezettségének teljesítése során nem vezette az adó csökkentésére irányuló szándék, mulasztását a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő adójogszabályban való tévedése okozta, hiszen úgy vélte, hogy a végrehajtói letéti számlával összefüggően elegendő a nyilvántartás vezetése is, a letéti számla forgalmát azonban könyvelni nem kell. Erre a tévedésre a terheltnek alapos oka volt, hiszen az önellenőrzést végző könyvelő - tanúvallomása szerint - a vonatkozó jogszabályokat ugyanígy értelmezte. Hasonló jogértelmezésre jutott az elsőfokú bíróság a jelen ügyben hozott elsőfokú ítéletben is, amikor azt állapította meg, hogy az adóhatóság ellenőrzése folytán (valójában az önellenőrzés eredményeinek egyeztetése során) nem tárt fel adóhiányt. Mindez alapot nyújtott a terheltnek a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedésre, hiszen a hatósági eljárás nyomán is oka volt arra, hogy a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő adójogszabályban tévedjen.