A Kúria Mfv.10087/2014/7. számú precedensképes határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 2009. évi VI. törvény (Európai Szociális Karta) 1. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Nem rendeltetésellenes a munkáltatói joggyakorlás önmagában amiatt, mert a felmentés kiadásakor hatályos, utóbb alkotmányellenesség miatt megsemmisített jogszabályt alkalmazta. 2010. LVIII. Tv. 8. § (1) b), 1992. XXII. Tv. 4. §

***********

Mfv.I.10.087/2014/7.

A Kúria a dr. Práth Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Somogyi-Lovas Beatrix jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.4312/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.637.399/2012/5. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. május 28. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.637.399/2012/5. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 3.M.4312/2010/21. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 100.000 (egyszázezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2010. augusztus 19-én közölt intézkedéssel a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2010. október 20-ával indokolás nélkül a 2010. évi LVIII. tv. (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással megszüntette.

A felperes a keresetében az intézkedés alkotmányellenességét, az Esélytv. 8. § j) pontjába ütközését, jogellenességét, rendeltetésellenességét és uniós jogba ütközését állította.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 3.M.4312/2010/21. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság 1058/B/2010. számú határozatában állást foglalt a Ktjv. 8. § (1) bekezdésének alkotmányossága kérdésében, a hivatkozott rendelkezést alkotmányellenessége miatt 2011. május 31-ei hatállyal megsemmisítette. Ebből következően a 2011. május 31-ét megelőzően kibocsátott intézkedések tekintetében az akkor hatályban volt jogszabály alkalmazandó volt.

Álláspontja szerint az Európai Unió Alapjogi Chartája rendelkezései a tagállamok jogalkotóira akkor kötelezőek, amikor kifejezetten az Európai Unió rendeleteit, határozatait alkalmazzák, vagy irányelveket ültetnek át a nemzeti jogba. A Ktjv. megalkotásakor a Charta rendelkezései nem voltak irányadók, így a munkaügyi bíróság előtt közvetlenül azokra hivatkozni nem lehetett.

Megalapozatlannak találta a felperes hivatkozását arra, hogy az alperesnek az új SzMSz kialakításáig, azaz 2010. szeptember 1-jéig nem volt jogszerű lehetősége a jogviszonya megszüntetéséről intézkedni, mert a 2010. július 6-án kelt kinevezés-módosítással a munkáltatói jogkörgyakorló arról tájékoztatta, hogy a jogutód új szervezeti struktúrájának kialakításáig a felperes kormánytisztviselői jogviszonya változatlan marad. A kinevezés-módosítás ugyanis e körben tájékoztatásnak minősült, ezért nem képezhette akadályát az új SzMSz hatályba lépése előtti munkáltatói intézkedéseknek.

Az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatban a bíróság többszöri kioktatása ellenére a felperes mindösszesen azt állította, hogy a 2010. évi országgyűlési választások idején fennállt jelöltségére tekintettel érte a hátrányos megkülönböztetés a politikai tevékenysége, hovatartozása miatt. Önmagában azonban azzal, hogy a rá vonatkozó ezen adat interneten hozzáférhető, nem valószínűsítette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomása volt a felperes politikai nézeteiről és tevékenységéről. A felperes nem jelölt meg vele összehasonlítható helyzetben lévő csoportot sem, így a bíróság nem találta indokoltnak a bizonyítás elrendelését a munkáltató jogszerű eljárását illetően.

A rendeltetésellenes joggyakorlás tekintetében a felperes többszöri felhívás ellenére sem tett egyértelmű tényállítást és bizonyítási indítványt arra vonatkozóan, hogy mit tekint az Mt. 4. §-ával ellentétes munkáltatói magatartásnak. Az egyenlő bánásmód megsértését megvalósító munkáltatói magatartás nem azonos az Mt. 4. §-ában foglaltakkal, tehát az erre történő hivatkozást nem lehet rendeltetésellenes joggyakorlással összefüggő tényállásnak tekinteni. Önmagában az a felperesi érvelés, miszerint az indokolás nélküli felmentés egy "jogi nonszensz", szintén nem felel meg a rendeltetésellenes joggyakorlással kapcsolatos tényállítás követelményének.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 49.Mf.637.399/2012/5. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes a 2010. augusztus 19-én kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, amely 2013. február 22-én szűnt meg. Az anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltató eljárása az Mt. 4. §-ába ütközött.

Az alperes ugyan a felperes felmentésekor még nem ismerhette az Alkotmánybíróság döntését, de e körülmény önmagában nem jelenti azt, hogy az Alkotmánybíróság döntését megelőzően az érintett jogszabály nem minősült alkotmánysértőnek. Az alperes eljárása az intézkedésekor a hatályos jogszabályoknak megfelelt, de az Mt. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak nem, ugyanis alkalmas volt arra, hogy a felperes jogos érdekét csorbítsa, érdekérvényesítési lehetőségét korlátozza. Ha a munkáltató intézkedése jogszerű, nem jelenti ,hogy rendeltetésszerű is. Erre a felperes a másodfokú bíróság előtt eredményesen hivatkozott. A másodfokú bíróság e körben utalt az Alkotmánybíróság 8/2011. (II.18.) AB határozatának indokolására. Az Alkotmánybíróság azért semmisítette meg az Alkotmányba ütközés miatt a Ktjv. 8. § (1) bekezdését, mert ez a rendelkezés akadályozta az érdemi bírói jogvédelem igénybe vételét, nem nyújtott valódi hatékony jogvédelmet a munkáltató visszaélésszerű, önkényes döntésével szemben. A bíróságok ugyanis nem lehettek ismeretében azoknak a tényeknek és körülményeknek, amelyek a döntés indokát jelentik, csak formai szempontokból vizsgálhatták felül a munkáltató intézkedését.

Az Alkotmánybíróság 8/2011. (II.18.) számú határozata részletesen kifejtette, hogy a sérelmezett jogszabály miért alkotmánysértő, ezért ennek megismétlését a másodfokú bíróság mellőzte.

Álláspontja szerint a munkáltató eljárása az uniós jogba ütközött: az Alapjogi Charta 30. cikkét, és az Európai Szociális Karta 24. cikkét sértette. Ezen "alapelvek érvényre juttatása az Emberi Jogok Európai Bírósága több eseti döntésében is megjelenik (K.M.C. kontra Magyarország, C-473/93. számú ügy stb.)" ( II. fokú ítélet 5.oldal 5. bekezdés) .