BH 2006.8.248 Két különálló lapból álló öröklési szerződés második lapja nem minősül önálló végintézkedésnek, ha csak az első lapon rögzített rendelkezésekhez kapcsolódó mellékkötelezettségeket tartalmaz [Ptk. 629. § és 656. §].

A felperes a 2004. június 6-án elhunyt N. J. örökhagyónak a gyermeke, az alperes pedig az örökhagyó unokaöccse.

Az örökhagyó életében több végintézkedést tett.

1988. március 8-án az örökhagyó az alperessel öröklési szerződést kötött, melyben az alperes által 1970. június óta nyújtott tartás és gondozás, valamint a szerződéssel a továbbiakban is vállalt tartási, gondozási szolgáltatásai ellenében a tulajdonát képző d.-i társasházi öröklakása örököséül az alperest nevezte.

1993. február 1-jén az örökhagyó és az alperes között öröklési szerződést kiegészítő szerződés jött létre.

Ez utóbbi szerződés két lapból áll, az első lapon a szerződés l., 2., 3., és 4. pontjai, továbbá az okiratot készítő ügyvéd aláírása és pecsétje, a második lapon - folyamatos sorszám nélkül - a szerződés 5., 6., és 7. pontjai, valamint a felek és két tanú (köztük az ügyvéd) aláírása szerepel.

A szerződés első lapján a felek rögzítették adataikat és szerződési pozíciójukat, valamint az 1. pontban azt, hogy 1988. március 28. napján öröklési szerződést kötöttek, melyet az alábbiakkal egészítenek ki. A 2. pontban rögzítették, hogy időközben az örökhagyó részére a kárpótlási eljárásban a kárpótlási jegyen túl 939 000 forint értékű mezőgazdasági vállalkozói támogatást állapítottak meg és az ezzel kapcsolatos letéti igazolást a B. Bank Rt. D.-i Fiók jogosult kiadni. A felek a 3. pontban megállapodtak abban, hogy az örökhagyó a mezőgazdasági vállalkozói támogatást ingatlanárverés útján kívánja felhasználni, abból mezőgazdasági földet vásárol, és a termőföldvásárlás során az így tulajdonába kerülő mezőgazdasági földekre az 1988. március 8-án kelt öröklési szerződés rendelkezései lesznek az irányadók. A letéti igazolás alapján vásárlásra kerülő földterületekre is az eltartó örökös jogosult tulajdonjogot szerezni. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben a földvásárlás megtörténik, az öröklési szerződést kiegészítik a letéti igazolás helyébe kerülő mezőgazdasági ingatlanok helyrajzi számával. A 4. pont a felek azon megállapodását tartalmazza, amelynek értelmében az öröklési szerződés egyéb rendelkezéseit változatlan tartalommal hatályában fenntartják.

A második lapon a szerződés 5. pontjában a felek az ügyvédet a szerződés elkészítésére meghatalmazták, a 6. pontban rendelkeztek az öröklési szerződést kiegészítő szerződéssel kapcsolatban felmerülő költségek viselésről, a 7. pontban pedig arról, hogy megkeresik a földhivatalt az ingatlanok teherlapjára az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése végett.

A második lapon egy 1993. december 3-án kelt kézzel írt feljegyzés is szerepel, amely a három ingatlan helyrajzi számát, valamint az örökhagyó és az örökös aláírását tartalmazza.

Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban a felperes az 1993. február 1-jén kelt szerződés alaki érvénytelenségére hivatkozott.

Az eljárt közjegyző a d.-i 0298/39., 0300/49. és 0300/57. helyrajzi számú ingatlanokat az öröklési jogvitára figyelemmel ideiglenes hatállyal, de az öröklési szerződés alapján az alperes részére adta át.

A felperes keresetében az 1993. február 1. napján kelt öröklési szerződést kiegészítő szerződés és az 1993. december 3. napján kelt rájegyzés érvénytelenségének a megállapítását, valamint a három mezőgazdasági ingatlan vonatkozásában törvényes öröklés jogcímén tulajdonjoga megállapítását kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó és az alperes között 1993. február 1-jén megkötött öröklési szerződést kiegészítő szerződés, valamint az 1993. december 13-án - helyesen 1993. december 3-án - kelt kézzel írt rájegyzés érvénytelen. Az örökhagyó hagyatékát képező d.-i 0298/39., 0300/49. és 0300/57. helyrajzi számú ingatlanok 1/1 tulajdoni arányát a felperes részére adta át. Megkereste a földhivatalt a tulajdonváltozás bejegyzése és az elidegenítési és terhelési tilalom törlése végett. Az alperest kötelezte 1 000 000 forint perköltség és - kijavított ítéleti rendelkezéssel - 900 000 forint le nem rótt illeték megfizetésére.

Az ítélet indokolása szerint az öröklési szerződést kiegészítő szerződés alakilag érvénytelen, a Ptk. 629. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek nem felel meg, mert nincsen minden lapja folyamatosan sorszámozva, és nem tartalmazza a végrendelkező és a két tanú aláírását. A szerződés aláírásokkal ellátott második lapja pedig nem tekinthető önálló írásbeli végrendeletnek, mert abból a végrendeleti minőség nem derül ki. Az elsőfokú bíróság a kézzel írt rájegyzés érvénytelenségét is megállapította a Ptk 656. §-ára tekintettel, mert abból nem tűnik ki a végintézkedési szándék és tanúk aláírását sem tartalmazza.

Utalt továbbá arra is, hogy alaki hiba kiküszöbölésére a favor testamenti elve nem szolgálhat.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes keresetét az öröklési szerződést kiegészítő szerződés érvénytelenségének megállapítása, és ezzel összefüggésben a felperesnek a perbeli ingatlanok törvényes öröklés címén történő tulajdonszerzése, és az alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlését illetően elutasította. Kötelezte a felperest 750 000 forint első- és másodfokú perköltség, valamint 1 800 000 forint le nem rótt első- és másodfokú eljárási illeték megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélet indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az okirat második lapját nem találta érvényesnek. A második lapból kétséget kizáróan megállapítható ugyanis, hogy az egy öröklési szerződést kiegészítő szerződés, amelynek szerződő felei N. J. és N. F. A perben nem volt vitatott, hogy az örökhagyónak és az alperesnek az 1988. március 8-ai öröklési szerződésén kívül más öröklési szerződése nem volt, ezért az alapszerződés nevesítése nélkül is megállapítható, hogy az okirat öröklési szerződést módosító rendelkezést tartalmaz.

A másodfokú bíróság a korábbi szerződés tartalmára utalással azt az álláspontot fejtette ki, hogy mivel a perbeli szerződés a korábbi öröklési szerződés kiegészítése volt, az eltartó kötelezettségeit valamint azt, hogy a szerződő felek jogutódlást tartalmazó rendelkezést tesznek, nem kellett megismételni. A felek az örökhagyó újabb vagyontárgyait vonták az öröklési szerződés hatálya alá és rendelkeztek annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzéséről.

Mivel a felek között nem volt vitás, hogy a szerződés tárgyát az a három ingatlan képezte, amely a hagyatékban fennmaradt, és amelyet elidegenítési és terhelési tilalom terhel, nem volt szükséges ebben a körben bizonyítási eljárást lefolytatni. Ennek során lehetett volna jelentősége a favor testamenti elvének, és e körben bizonyítékként értékelhette volna a bíróság az alakilag érvénytelen végintézkedésnek minősülő 1993. december 3-ai keltezésű kézírásos kiegészítést.