A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37583/2008/2. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1990. évi IV. törvény (Ehtv.) 13. §, 15. §, 1993. évi III. törvény (Szoc. tv.) 4. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék K.26940/2007/4., *Kúria Kfv.37583/2008/2.* (BH 2009.3.94)

***********

Kfv.IV.37.583/2008/2.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Olajos Csaba ügyvéd /1054 Budapest, Fejér György u. 8./ által képviselt felperes neve /1154 Budapest, Bánkút u. 67-69.) felperesnek a dr. Kecskés Péter főosztályvezető-helyettes által képviselt Foglalkoztatási és Szociális Hivatal /alperes címe/ alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Pest Megyei Bíróság 2008. január 3. napján kelt 9.K.26.940/2007/4. számú - a 4-I. számú végzéssel kijavított - jogerős részítélete ellen az alperes által 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 9.K.26.940/2007/4. számú részítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetének a részítélettel érintett részét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /tízezer/ forint elsőfokú és 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

A részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperest 1995. december 11. napján természetes személyek alakították. Fő tevékenysége szociális ellátás, amelynek keretén belül a felperes idősek otthonait tart fenn és üzemeltet.

A felperes valamennyi üzletrészét 2006. évben megvásárolta a Kálvin János Presbiteri Misszió, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Magyarországi Missziója.

A felperes 2006. november 28. napján terjesztett elő kérelmet 2007. évre vonatkozóan az első fokon eljárt Magyar Államkincstár Budapest és Pest Megyei Regionális Igazgatóságához, ún. kiegészítő támogatás kiutalása iránt.

Az elsőfokú hatóság a 2007. március 30. napján kelt 1426/07/2007. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a hatályos jogszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy nem egyházjogi személyiséggel rendelkező szervezetet az egyház a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény /a továbbiakban: Lvt./ 13. § /3/ bekezdése alapján egyházi jogi személlyé nyilvánítson.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 2007. június 18. napján kelt 2591-2/2007. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében - egyebek mellett a részítélet felülvizsgálata szempontjából releváns részében - az alperes határozatának akként való megváltoztatását kérte, hogy a felperes egyházi kiegészítő támogatásra való kérelme helyt adásra kerüljön. Másodlagosan a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

A megyei bíróság részítéletével a felperes keresetét a kiegészítő állami támogatás körében alaposnak értékelte, annak helyt adott és az alperes 2591-2/2007. SZMM számú határozatát akként változtatta meg, hogy megállapította a felperes az egyházi kiegészítő támogatásra 2007. január 1. napjától 2007. december 31. napjáig jogosult.

Részítéletének indokolásában kifejtette a megyei bíróság, hogy szemben a közigazgatási szervek álláspontjával, az ítélkezési gyakorlat egységesen kimondja, hogy nincsen semmilyen nyilvántartásba vételi bejelentési kötelezettséghez kapcsolódó feltétele a szervezeti jogalanyiságon alapuló egyházi jogi személy létrejöttének.

Osztotta a megyei bíróság a felperes álláspontját, miszerint az alperesi jogszabály-értelmezés ellentétes az Lvt. 13. § /2/ bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. Eszerint az egyház - és ha az alapszabály így rendelkezik, az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége, szervezete, intézménye, egyházközsége, stb. - jogi személy; tehát a törvény ehhez további cselekmény elvégzését, további, bármely és más körülmény bejelentését, nyilvántartásba vételét nem kívánja meg.

Hivatkozott a megyei bíróság a felperes által becsatolt bizonyítékra, a Somogy Megyei Bíróság végzésére, amely szerint az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységét az egyház alapszabálya nyilváníthatja jogi személlyé, bírósági nyilvántartásba vételnek nincs helye. Erre való tekintettel a megyei bíróság szükségtelennek találta a megtámadott határozatok további jogszabálysértő voltának vizsgálatát, és a felperesnek az egyházi kiegészítő támogatásra való jogosultságát az Art. 4. § /1/ bekezdés a/ pontja alapján megállapította.

A jogerős részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, vagy a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.

Arra hivatkozott, hogy a jogerős részítélet anyagi és eljárási jogszabályt sért. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság a felperesi fenntartót a kiegészítő támogatásra jogosult egyházi jogi személyként kezelte, nem vette figyelembe az állam és egyház elválasztásának elvét a szociális intézmények fenntartóira, és a szociális szolgáltatások állam általi finanszírozására vonatkozó törvényi szabályozást, valamint az egyházi és a gazdálkodó szervezetek eltérő jellegére vonatkozó jogszabályokat. Mindez - az alperes álláspontja szerint - döntő jelentőséggel azért bír, mert a perbeli ügyben a felperes kiegészítő egyházi támogatásért folyamodott, a támogatásra azonban csak abban az esetben lenne jogosult, ha az Lvt. alá tartozó egyházi jogi személynek minősülne.

Kifejtette az alperes, hogy eljárási jogszabálysértést követett el a megyei bíróság, amikor megváltoztatta részítéletével az alperes határozatát, holott ebben az eljárásban a bíróságnak nincs reformatorius jogköre, csak kasszációs.

Az alperes megítélése szerint a jogerős részítélet sérti a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény /a továbbiakban: Sztv./ 4. §-ában, a nem állami és egyházi fenntartású szociális intézmény és szociális szolgáltató normatív állami támogatását szabályozó 188/1999. /XII. 16./ Kormányrendeletben /a továbbiakban: Kormányrendelet/ foglaltakat, az Lvt. 13. és 15. §-át, továbbá a Pp. 339. § /2/ bekezdés g/ pontját.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § /1/ bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal rögzítette részítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban - az ide vonatkozó jogszabályok téves értelmezésével - nem helytálló jogi következtetést vont le.