1166/1998. (XII. 30.) Korm. határozat

az 1999. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekről

A Kormány a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 8. § (2) bekezdése alapján, a kormányprogramban megfogalmazott törekvéseknek megfelelően

- a társadalmi jólét növekedése,

- a mind teljesebb foglalkoztatás,

- a társadalmi kohézió, valamint

- a munkavállalók és a munkaadók pozíciója javítása érdekében,

figyelembe véve

- társadalmi-gazdasági folyamatokat, a gazdaság és a foglalkoztatás növekedését és a munkanélküliség csökkenését,

- a gazdaság növekedésének elősegítését, az ország Európai Unióhoz való csatlakozást erősítő orientációját,

- a gazdasági, foglalkoztatási, oktatási, szociális és területfejlesztési szakemberek javaslatait,

- a gazdaság szereplői érdek-képviseleti szervezeteinek véleményét,

az 1999. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekről a következő határozatot hozza:

A Kormány erősíti a foglalkoztatáspolitika szerepét a gazdaságpolitika végrehajtásában. A foglalkoztatáspolitikának a gazdaságpolitika fő céljaival összhangban elsősorban

- a versenyképesség javítását,

- a világgazdasági változásokhoz való alkalmazkodásunkat, integrálódásunkat,

- a gazdaság növekedését, a foglalkoztatottak számának bővülését,

- a regionális különbségek mérséklését, valamint

- a családok helyzetének javítását

kell segítenie.

A világgazdasági változásokhoz, valamint az Európai Unióhoz való alkalmazkodást, az informatikai társadalom kihívásaira való felkészülést a foglalkoztatáspolitika azzal tudja szolgálni, hogy segíti a technológiai változásokhoz való alkalmazkodást, súlyt helyez a rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztésére, bevezeti a foglalkoztatáspolitikában a hosszú távú tervezés gyakorlatát, és folyamatosan épít a társadalmi párbeszéd elvére.

A gazdaság növekedésének, a foglalkoztatottak száma bővülésének érdekében a legfontosabb feladat új munkahelyek teremtése és a vállalkozások munkahelyteremtő képességének növelése.

A gazdaság versenyképessége növelésének alapvető feltétele, hogy növekedjen a munkaerő képzési színvonala, alkalmazkodási készsége, és fokozódjon a kutatás-fejlesztési tevékenységek szerepe.

A regionális különbségek csökkentését, a kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetű - ezen belül is elsősorban egyes Kelet-magyarországi - térségek felzárkóztatásának gyorsítását a tőkebevonás révén megvalósuló munkahelyteremtések ösztönzésével, a tőkemozgás orientálásával, a vállalkozások létrehozásának segítésével kell a foglalkoztatáspolitikának ösztönöznie.

A családok szerepének felértékelődésével összhangban a foglalkoztatáspolitika erősíti a foglalkoztatás biztonságát, bővíti a munkanélkülivé válás megelőzését célzó intézkedéseket, és nagyobb súlyt helyez a foglalkoztatási esélyegyenlőség biztosítására.

A Kormány meggyőződése, hogy az irányelvekben foglalt célok, feladatok az 1999. évi költségvetési törvény által meghatározott kereteken belül, a rendelkezésre álló pénzügyi források célirányosabb felhasználásával, a támogatási rendszerek korábbiaknál összehangoltabb és hatékonyabb működtetésével, valamint a meglévő intézményrendszer eredményesebb tevékenységével valósíthatók meg.

I. A foglalkoztatottak számának növelése

1998-ban a gazdaság teljesítménye, teljesítőképessége várhatóan 5%-kal növekszik. Az előrejelzések szerint valamennyi nemzetgazdasági ágazatban bővül a termelés, amely a legdinamikusabb fejlődést mutató ipar esetében meghaladja a 10%-ot is. A nemzetgazdaságban az egy foglalkoztatottra jutó termelékenység várható növekedése 3,5%. Az ez évi várható fogyasztói árindex mértéke 14,5%. A foglalkoztatottak száma kisebb mértékben nő, inkább a foglalkoztatottság viszonylag alacsony szintű stabilizálódásáról beszélhetünk, ugyanis annak szintje az 1997. évi adatok alapján (52,7%) lényegesen alacsonyabb az EU-országok (60,4%-os) átlagánál.

A népesség valamennyi korcsoportjában, mindkét nemhez tartozók körében számottevő a gazdasági inaktivitás. Különösen magas az inaktivitás aránya a nők és a 20-29 évesek korcsoportjában. A regisztrált munkanélküliek száma egy év alatt több mint 60 ezer fővel csökkent. A harmadik negyedévi - nemzetközi összehasonlításban alkalmazott - munkanélküliségi ráta 7,5% volt, s ez kedvezőbb, mint az EU-országok 1998 júliusában kimutatott 10,1%-os mértéke.

A regisztrált munkanélküliek összetételére jellemző, hogy magas a tartósan munkanélküliek aránya, amely a KSH adatok szerint a III. negyedévben meghaladta az 50%-ot. Az összes nyilvántartott munkanélküli 28%-a 25 éven aluli fiatal, ami körükben 13,3%-os munkanélküliségi rátát jelentett. Ez kedvezőbb az EU országok 1998. júliusi 20%-os átlagánál, és ugyancsak pozitívum, hogy a fiatalok munkanélkülisége csökkenő tendenciát mutat.

A gazdaság teljesítőképességében, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek arányában jelentős területi különbségek vannak. A gazdaságilag elmaradott térségekben - elsősorban a Kelet-magyarországi régiókban - a tőkebevonás, valamint az új munkahelyek kialakítása tekintetében elmaradás érezhető, és ennek következtében itt a munkanélküliségi mutatók is rosszabbak.

A következő év gazdaságpolitikai folyamatai különböző hatásokkal járnak a foglalkoztatáspolitika számára. A többségében kedvező tendenciák mellett a foglalkoztatás színvonalának növelésére ellentétes hatást gyakorolhat a termelékenység növekedése és az infláció mértékének csökkenése.

A Kormány a gazdasági növekedés ösztönzését, bár termelékenységi tartalékaink még vannak, a foglalkoztatottak számának növelésével együtt kívánja elérni. A nemzetgazdaság termelékenységi színvonalának növekedési üteme - főként a nagymértékű létszámcsökkentésből adódó lehetőségek kimerülése miatt - várhatóan mérséklődik.

A gazdaságpolitika elkötelezett amellett, hogy az infláció mérséklésére irányuló erőfeszítések és az új munkahelyek teremtésének kormányzati ösztönzése együttes hatásukként a foglalkoztatási színvonal javulását eredményezzék.

A foglalkoztatás színvonalának alakulására nem lesz érdemi hatással a közszférában elhatározott létszámcsökkentés. Ez egyrészt a természetes munkaerőmozgás nagyságrendjén belül van, a költségvetési területről történő nyugdíjazásokkal, munkahely-változtatásokkal levezethető, másrészt az eláramló munkaerő viszonylag könnyebben kamatoztathatja tudását a szolgáltatásokban és a gazdaság más szféráiban is.

Az előzőekben ismertetett tényezők, valamint a kormányzat határozott munkahelyteremtési törekvései figyelembevételével a következő évben a foglalkoztatottak számának néhány tízezres (30-50 ezer fő) bővítése prognosztizálható.

1. Mindezeket figyelembe véve a kormányzat a legfontosabb feladatnak a foglalkoztatottak számának növekedését tartja.

A foglalkoztatási helyzet javítása érdekében a Kormány - a versenyképesség fokozása mellett - erőteljesen ösztönzi a foglalkoztatás utóbbi években tapasztalt szerény mértékű bővülését, és javítja a gazdaság rendelkezésére álló munkaerő kapacitások kihasználását. Olyan aktív foglalkoztatáspolitika kialakítása a cél, amely képes megfelelően kezelni a strukturálisan megújuló gazdaság munkaerő-piaci feszültségeit, és jól illeszthető a kidolgozásra kerülő növekedésösztönző gazdaságfejlesztési stratégiához is.

1.1. A foglalkoztatáspolitikának - a gazdaságpolitika szerves részeként - legfontosabb feladata az új munkahelyek teremtése, és ennek eredményeként a minél teljesebb foglalkoztatás lehetőségének biztosítása. A Kormány a közgazdasági környezet és szabályozórendszer olyan irányú változtatását kezdte meg, amely ösztönzi a gazdálkodói kör munkahelyek létrehozására irányuló erőfeszítéseit, a gazdaság élénkítését, a keresleti oldal bővítését, a gazdaság egészséges szerkezetű növekedését. Az elvonások mértékének csökkentése elősegíti a foglalkoztatásbarát gazdasági környezet kialakítását. Első lépésként 1999-re csökkennek a béreket terhelő munkáltatói járulékok mértékei.

1.2. A gazdasági növekedés az egyes nemzetgazdasági ágazatokban, alágazatokban különböző mértékben valósul meg. A munkahelyek számának bővítése érdekében alapvető feladat a növekvő gazdasági ágakban foglalkoztatottak számának növelése. Az iparban elsősorban az exportképes feldolgozóipar és az azt kiszolgáló háttéripari kapacitások bővítése révén növelhető a foglalkoztatás. Az ipari foglalkoztatás jelentős hányadát adó élőmunka-igényes szakmák esetében - figyelembe véve a fokozódó versenyhelyzetből adódó követelményeket - törekedni kell a foglalkoztatás fenntartására. Az agrárágazat - a nemzetközi tendenciákkal összhangban - nem növeli a foglalkoztatottak számát. A foglalkoztatás számottevő bővítésére a személyi és közösségi szolgáltatások területén van lehetőség, összefüggésben a szociális gondoskodásban meglévő hiányosságok mérséklésével és a családok védelmét, valamint az időskorú népesség ellátását szolgáló tevékenységek bővítésével.

1.3. Az elkövetkező év egyik legfontosabb feladata lesz a gazdaságfejlesztést szabályozó eszközrendszer áttekintése és az annak erőteljesebb összehangolását célzó tevékenység megkezdése azért, hogy az egyes tárcáknál működtetett támogatási rendszerek hatékonysága, eredményessége javuljon.

1.4. A foglalkoztatás bővítésében - főként az új munkahelyek kialakításában - jelentős szerepet kell kapnia a rugalmas foglalkoztatási lehetőségek szélesítésének, feltételeik javításának.

1.5. A foglalkoztatottak számának növelésében fontos és növekvő szerep vár a munkaerő-piaci intézményrendszerre. Ez elsősorban a munkaerő-piaci szolgáltatások bővítésével, fejlesztésével, az állami munkaerő-közvetítés hatékonyabbá tételével, valamint a foglalkoztatást segítő szolgáltatások egységes rendszerének fokozatos kiépítésével valósítható meg.

1.6. A tartós munkanélküliek foglalkoztatási esélyeinek javítása érdekében erőteljesebb lépések szükségesek a nem profitszempontok által vezérelt ún. második munkaerő-piac építésének irányába. Ennek keretében tovább kell folytatni a közhasznú és közmunkaprogramokat, a rendszereik összehangolását. A közmunkaprogramok tekintetében a döntési rendszer olyan irányú átalakítása indokolt, amelynek eredményeként ebben nagyobb szerepet kapnak a régiók, valamint az önkormányzatok. A Kormány a civil szféra foglalkoztatáspolitikai szerepvállalását a munkaerő-piaci intézményrendszeren és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által meghirdetett programokon keresztül is tovább kívánja ösztönözni.

1.7. A Kormány elő kívánja segíteni minden olyan helyi kezdeményezés, önszerveződés kialakulását, majd ezek folyamatos működését, amelynek keretében az adott térségben élő szervezetek, vállalkozók, állampolgárok együttműködve hosszabb távú, a térség adottságaira alapozott stratégiai fejlesztési irányokat határoznak meg, azokkal összhangban lévő munkahelyteremtő programokat dolgoznak ki, valósítanak meg.

II. A vállalkozások munkahelyteremtő képességének növelése

1. Alapvető gazdaságpolitikai érdek a beruházások növelése, a hazai és a külföldi működő tőke támogatása, elsősorban a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű, főként az ország keleti térségeiben, valamint a jelentősebb számú, korszerű munkahelyek létesítése esetében. A fejlesztéseket segítő központi támogatási rendszerek működtetése során a területi szempontokat kiemelten kell figyelembe venni.

1.1. A mikro- és kisvállalkozások számára a költségvetési támogatáson belül erősíteni érdemes a forrás-koordinációt biztosító összehangolt pályázati rendszerek működtetését. E körben jelentős szerepe van a piaci információk, a menedzsment ismeretek intézményes biztosításának, az üzletviteli készségek fejlesztését segítő tanácsadó hálózatok működtetésének. Célszerű a nemzetközi támogatásoknak e vállalkozói réteg felé történő intézményes orientálása, mivel megfelelő projekttámogatások mellett már e vállalkozói kör is képes befogadni és kellő színvonalon hasznosítani ezen források által nyújtott lehetőségeket. A források elnyeréséhez kapcsolódó szakmai ismeretek javíthatják e réteg exportképességét és belpiaci kooperációs képességét, ami foglalkoztatási szerepüket is tovább erősíti.

1.2. A kisvállalkozások megerősítése érdekében a célzott szolgáltatások nyújtásához pénzügyi forrásokat indokolt biztosítani. A vállalkozásokat segítő intézményrendszerek, szervezetek tevékenységét (szolgáltatás, tanácsadás, képzés, vállalkozói információk átadása, információs rendszerek fejlesztése, adminisztrációs teendők intézése stb.) össze kell hangolni, továbbá meg kell teremteni a területfejlesztési és munkaerő-piaci intézményrendszerhez való kapcsolódás feltételeit.

1.3. A kis- és középvállalkozások fejlesztésére kidolgozott program foglalkoztatási hatásainak erősítése érdekében is folytatni kell a vállalkozásbarát adórendszer kialakítását, valamint ösztönözni a munkahelyteremtő gazdálkodási feltételek, gazdasági környezet kiépítését, a vállalkozásfejlesztési intézményhálózat meglévő hitelezési lehetőségeinek bővítésével, a mikrohitel program korszerűsítésével.

1.4. A szektor továbbfejlesztése érdekében egyszerűsíteni indokolt a vállalkozásokkal kapcsolatos adminisztrációs, ügyintézési tevékenységet is. Folytatni kell a kis- és középvállalkozások részére hatékony szolgáltatást nyújtó infrastruktúra, információs és tanácsadó rendszerek fejlesztését, főként a vállalkozásokat segítő regionális, illetve megyei szintű szervezetek tevékenységének összehangolásával.

1.5. A középvállalkozások számára olyan működési erőteret célszerű kialakítani, ahol a finanszírozás banki, tőkepiaci, illetve állami eszközei a meglévő saját forrásokkal kombinálva különösebb állami segítség nélkül is elérik azt a hatást, hogy ezen vállalkozások gazdasági növekedése gyorsuljon, piaci lehetőségei szélesedjenek. Az állami költségvetési támogatásoknál viszonylag szűk körben, jól meghatározott szakmai prioritások kijelölése célszerű. E prioritások meghatározott ideig kaphatnak - fokozatosan leépülő - támogatást. Indokolt, hogy 1999-ben elsősorban a multinacionális vállalatok beszállítói hátterének kialakítását szolgáló program működtetése kerüljön a kormányzati figyelem középpontjába. Ennek során segíteni kell a hazai vállalkozásokat, hogy meg tudjanak felelni a fokozottabb, a minőséggel, a szállítási fegyelemmel kapcsolatos követelményeknek is.

2.1. A vállalkozásfejlesztési központok komplex szolgáltatásokkal és hitelek nyújtásával, az önkormányzatok pedig adókedvezményekkel, kedvezményes ingatlanvásárlási és -bérleti lehetőségek biztosításával, valamint egyéb támogatásokkal és kedvezményekkel segítsék elő, hogy az önfoglalkoztatók, egyéni vállalkozók vállalkozásaikat alkalmazottak felvételével bővítsék. Az említett szervezetek a családi vállalkozások kialakulásához, fejlesztéséhez és a pályakezdő fiatalok vállalkozóvá válásának segítéséhez nyújtsanak külön kedvezményeket, támogatásokat.

2.2. Vállalkozói képzési programokra épülő foglalkoztatási programok összeállításával növekedjen a munkaerő-piaci hálózat szerepe a vállalkozások indításában és fejlesztésében.

III. A foglalkoztatottak biztonságának erősítése

1.1. A foglalkoztatás bővülésének egyik forrása az ún. rejtett gazdaság kifehérítéséből származik. A feketemunka korlátozására elsősorban további segítő, ösztönző típusú és nem csak büntető jellegű szabályozásokat, intézkedéseket kell kidolgozni. E cél elérését elsősorban a jövedelempolitika különböző területeinek összehangolása segítheti.

1.2. Meg kell kezdeni a pénzbeli ellátások, segélyek, a munkából származó jövedelmek, valamint az ezeket terhelő adók és járulékok integrált, együttes kezeléséhez szükséges feltételek kialakítását. Hosszú távon az adó- és segélyrendszer reformja javíthatja a munkavállalásra való ösztönzést.

1.3. A Kormány bővíti a fekete- és szürkegazdaságról, valamint foglalkoztatásról rendelkezésre álló információk körét, s azokat fel kívánja használni a vonatkozó jogszabályok módosításánál, az ellenőrzési rendszer továbbfejlesztésénél.

Erősíteni szükséges a munkaügyi és egyéb ellenőrzési tevékenységet a munkahelyi diszkriminációval, az elbocsátásokkal, valamint a bejelentett bérekkel kapcsolatban. Meg kell vizsgálni az érdek-képviseleti szervekkel történő fokozott együttműködés lehetőségeit az ellenőrzés erősítése érdekében.

1.4. Az elmúlt években az alkalmi munkavállalói könyv bevezetésével történtek lépések a nem általánosan elterjedt foglalkoztatási formák elterjesztése és a feketemunka-vállalás visszaszorítása irányában. A következő évben a rendszer működési tapasztalatai alapján át kell tekinteni a szabályozást annak érdekében, hogy a tapasztalatok hasznosításával az alkalmazási kör kiszélesítése megtörténhessen.

1.5. A munkavállalók és a munkaadók védelmét egyaránt szolgálja a munkaviszony központi regisztráló rendszere kialakításának előkészítése.

2. Kiemelten fontos szempont a családi életközösség védelme, a családok jólétének növelése. Ehhez szükséges, hogy a munkavállalók harmonikusabban, foglalkoztatási karrierjük minél kisebb sérelmével tudják összeegyeztetni a családi és munkahelyi hivatásukat.

2.1. A Kormány - a családok védelme miatt is - a foglalkoztatáspolitika fontos területének tekinti a nem általánosan elterjedt foglalkoztatási formákat. Ennek keretében - a családi és munkahelyi kötelezettségek ellátásának összehangolása érdekében - célzott pályázati programmal segíti a részmunkaidős foglalkoztatási formák, valamint - összhangban az informatikai társadalom fokozatos kialakításával is - a távmunka széles körű terjedését, elsősorban a családok, a nők, a gyermekes anyák, a fogyatékkal élők és a közeli hozzátartozójukat ápolók esetében. A részmunkaidős foglalkoztatási formák általánosabb elterjesztéséhez a jövő évi feltételek olyan irányú átalakításának előkészítése szükséges, amely a munkáltatók ösztönzését növeli.

2.2. A munkaügyi hálózat és az önkormányzatok a munkanélküli nyilvántartó és az ellátó rendszereiket tegyék alkalmassá arra, hogy azok jobban figyelembe tudják venni a családok érdekeit. Különösen olyan rendkívüli esetben, amelyben mindkét szülő (vagy a gyermekeket egyedül nevelő szülő) munkanélkülivé válik, az aktív és passzív foglalkoztatáspolitikai eszközök, valamint a szociális ellátás összehangolt működtetésével segítsék megakadályozni azt, hogy a családok reménytelen helyzetbe kerüljenek.

IV. A foglalkoztatottak gazdasági változásokhoz való alkalmazkodásának segítése

1. Az emberi erőforrás fejlesztése, a munkavállalók iskolázottságának emelése, szakértelmének erősítése, a korszerű technológiák alkalmazása érdekében a Kormány kiemelt feladatnak tekinti az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés - ezen belül a foglalkoztatást közvetlenül segítő képzések - fejlesztését, a felnőtt tanulók számának emelését.

1.1. A munkaerő-piaci képzések szakirányát és tartalmát fokozottabban indokolt a helyi és regionális gazdasági szükséglethez igazítani, hogy a képzés jobban segítse a munkaerő alkalmazkodását. Támogatni szükséges a gyors indítású, a munkaadók speciális igényeihez igazodó, a munkanélküliek elhelyezkedését garantáltan segítő képzési programokat. Ehhez elengedhetetlen a munkavállalók számára a szakmai tudás átadása mellett azon készségek és kompetenciák elsajátításának segítése, amelyek növelik a képzések munkaerő-piaci értékét.

1.2. Fokozni kell az erőfeszítéseket a szakképzetlen, illetve az alacsony iskolázottságú munkavállalók képzésbe kerüléséért, különösen a tartósan munkanélküliek körében. E rétegek számára a személyiséget (a motivációt és a pályairányultságot) fejlesztő, többlépcsős képzési programok alkalmazása szükséges. Az ilyen programok a szakképzés megkezdése előtt biztosítják a hiányzó alapismeretek pótlását, és lehetővé teszik a szakképesítés több lépcsőben való elérését, amelyek különösen a halmozottan hátrányos helyzetűek felzárkózását segítik.

1.3. A munkavállalók alkalmazkodóképességének javítását, valamint a technológiai fejlődéssel kapcsolatos munkaerőigényének kielégítését elősegítheti a nyitott szakképzési formák továbbfejlesztése.

1.4. A Kormány szükségesnek tartja, hogy a támogatott munkaerő-piaci képzések esetében, lehetőség szerint mindegyik képzési programban szerepeljen álláskeresési technikák oktatása. A munkaügyi szervezet ösztönözze a nyitott távoktatási formákba való bekapcsolódást is.

1.5. A tartós munkanélküliek ellátási rendszerében - a munkanélküliekre vonatkozó együttműködési kötelezettség keretében - erősíteni szükséges a pályaorientációt segítő tevékenységet, a munkanélküliek részére pályaorientációs és álláskereső tréningeket szükséges szervezni.

2. A Kormány fontosnak tartja, hogy megtörténjenek az első lépések az élethosszig tartó tanulás eszközrendszerének kialakítására és alkalmazására. A kezdő lépéseket az alábbi - hosszabb távon követendő - irányokba kell megtenni:

2.1. Az élethosszig tartó tanulás keretében szükséges a "Második esély iskolájának" kialakítása, amely az egy bizonyos képzettséggel rendelkező, de valamely okból azt hasznosítani nem vagy csak részben tudó munkavállaló új, vagy magasabb fokozatú szakmatanulását teszi lehetővé.

2.2. Azon rétegek számára, amelyek már meglévő és hasznosítható tudással rendelkeznek, biztosítani kell az ismeretek további bővítésének, illetve a magasabb tudásszint elérésének lehetőségét a jobb munkaerő-piaci pozíciók érdekében.

2.3. Ahhoz, hogy az egyén önmaga tervezze saját tanulási útjait, szükséges, hogy a különböző intézménytípusokban megszerzett ismereteket, kompetenciákat más intézménytípusok és képzési formák felhasználják, beszámítsák, kreditálják, és arra építve közvetítsenek további ismereteket. Ehhez átfogó stratégiai tervezés megalapozása szükséges.

2.4. Az élethosszig tartó tanulás egyik kulcskérdése, hogy a tanulók számára milyen információs csatornák biztosítják a képzési kínálat megismerésének lehetőségét. Ezért elengedhetetlen az információs csatornák bővítése a különböző célcsoportok elérése érdekében.

3. A Kormány különösen fontosnak ítéli a különböző képzési formák minőségének biztosítását, ezért elő kívánja segíteni mind az iskolarendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli szakképzés esetében a minőségbiztosítási rendszerek kiépítését és működtetését.

V. A munkanélkülivé válás megelőzése

1. A Kormány az új munkahelyek teremtése mellett a meglévők biztonságát is fontosnak tartja. A munkaadók olyan profilváltásra irányuló törekvéseit, amelynek következtében a feleslegessé váló munkaerőt az elbocsátások elkerülése érdekében az új munkaterületeken hatékonyan tudják továbbfoglalkoztatni, átmeneti támogatással segíti.

1.1. A világgazdaságban kialakult válsággócok közvetett és közvetlen hatásai kedvezőtlen irányban módosíthatják növekedési és export törekvéseinket. E tendenciák gazdaságunkra gyakorolt hatását, azok ágazati és területi foglalkoztatási vetületeit folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és a gazdaságpolitikai, valamint a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer összehangolt működtetésével indokolt a negatív hatásait kivédeni, illetve mérsékelni.

1.2. A gazdasági szükségszerűség miatti csoportos létszámcsökkentés kedvezőtlen hatásainak mérséklése érdekében, továbbá azért, hogy minél kevesebben kényszerüljenek a munkanélküli ellátás igénybevételére, gyors helyszíni beavatkozással, egyes célzott munkaerő-piaci szolgáltatások erősítésével, továbbá a prevenciós (átképzési, önfoglalkoztatási, mobilitási stb.) támogatások igénybevételi lehetőségének megteremtésével elő kell segíteni, hogy az elbocsátott emberek mielőbb új munkahelyet találjanak.

A munkaügyi szervezet személyre szóló segítő munkájába be kell vonni a munkaadót, az érdekképviseleteket, az adott körzet minden olyan szereplőjét (önkormányzatok, kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok, képzőintézmények, civil szervezetek stb.), aki érdekelt a tömeges elbocsátások kedvezőtlen hatásainak csökkentésében.

1.3. Az ifjúsági munkanélküliség csökkentése és az esélyegyenlőség növelése, a korszerű piacképes tudás megszerzése és megtartása, a fiatalok, elsősorban a szakképzett fiatalok foglalkoztatásának elősegítése érdekében a foglalkoztatáspolitika, az oktatás- és szociálpolitika szempontrendszerének, valamint a területen dolgozó intézmények tevékenységének összehangolása szükséges. A pályakezdők problémáinak megkülönböztetett kezelése érdekében a Kormány a feltételrendszerek változtatásával kívánja növelni az érintettek képzésben történő részvételét, valamint szükségesnek ítéli a fiatalok vállalkozóvá válási lehetőségeire vonatkozó javaslatok kidolgozását.

1.4. A pályakezdők munkanélküliségének csökkentésére - a foglalkoztatást segítő eszközök alkalmazásán túl - a képzések szélesítése szükséges. Elsődleges cél a szakképzetlen munkanélküli pályakezdők első szakképzéshez juttatása, ezért erre megyei célprogramokat indokolt kidolgozni, és megvalósítani.

VI. A foglalkoztatási esélyegyenlőség elősegítése

1. A foglalkoztatási esélyek jelentősen különbözőek attól függően, hogy egy adott térség milyen közlekedési infrastruktúrával, szellemi kapacitásokkal, természeti adottságokkal stb. rendelkezik. A gazdasági fejlődésben elmaradott térségekben lakók foglalkoztatási esélyegyenlőségének elősegítése érdekében a foglalkoztatás bővítésének ezeket a feltételeit tovább kell javítani. Ez a különböző tárcák támogatási rendszereinek (infrastruktúra támogatása, munkahelyteremtés segítése) összehangolt működtetésével, valamint az érintett térség gazdasági, szellemi értékeinek bemutatását segítő idegen nyelvű propagandaanyagok terjesztésével és nemzetközi diplomáciai eszközökkel egyaránt segíthető. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök működtetését elsősorban a tömeges munkanélküliséggel veszélyeztetett régiókban (szénbányászati szerkezetátalakítással érintett térségek, a többségében cigányok által lakott települések stb.) területfejlesztési és szerkezetkorszerűsítési programokhoz indokolt kötni.

2. A Kormány alapvető jelentőséget tulajdonít annak, hogy mind a munkaadók, mind a munkavállalók rendelkezzenek megfelelő munkaerő-piaci ismeretekkel. Az információk elsősorban a munkavállalók jogaira, valamint kötelezettségeire, a munkahelyi diszkrimináció elkerülésére, az egyenlő elbánás elvének érvényesítésére terjedjenek ki. A tájékoztatás javítása érdekében indokolt tematikus kiadványok készítésével a munkaügyi központok, kirendeltségek szintjén segítséget nyújtani. A hatókör bővítése érdekében mindezen túl támogatni kell az önkormányzatok, a vállalkozások, a szakszervezetek és a civil szervezetek keretei között működő jogsegély- és információs szolgálatokat.

3. Tovább kell folytatni olyan programok kidolgozását és megvalósítását, amelyek az egyes munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok munkába való visszailleszkedését segítik.

3.1. A tartósan munkanélküliek közül azon rétegek problémáját, amelyek munkába való bevonására személyiségi, életviteli gondok miatt nyilvánvalóan nincs lehetőség, elsősorban a szociális ellátás keretében indokolt kezelni. A cigányság foglalkoztatási esélyeinek növelése a képzésen túl a foglalkoztatáshoz kapcsolódó megkülönböztetett támogatásokat is indokolttá teszi.

3.2. Az elmúlt években a nők között közel megduplázódott azoknak az aránya, akik szociális-jóléti ellátásból vagy egyéb jövedelemforrásból élnek. A nők foglalkoztatási helyzetének kedvezőtlen alakulása különösen egyes csoportok, mint pl. az idősebb korúak, a keresett szakképzettséggel nem rendelkezők, a gyermekgondozási szabadságról, a GYES-ről munkába visszatérni kívánó nők esetében érzékelhető. E gondok megoldására az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani.

3.3. Megkülönböztetett figyelmet igényel a rehabilitációra szoruló munkavállalók problémáinak kezelése. A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci esélyeinek javítása érdekében fel kel gyorsítani a foglalkoztatási rehabilitáció orvosi, jogi, érdekeltségi feltételeinek kiépítését. Ennek keretében a foglalkoztatás szerkezetére tekintettel korszerűsíteni kell a munkahelyeken folyó foglalkozási rehabilitáció szabályozását, egyidejűleg megteremtve a megváltozott munkaképességűek megfelelő munkajogi védelmét, valamint folytatni kell a fogyatékos és a hátrányos helyzetű fiatalok szakképzésével kapcsolatos fejlesztéseket.

A munkáltatói érdekeltség rendszerét át kell alakítani, hogy az jobban legyen összhangban a rehabilitációs foglalkoztatási kötelezettséggel, segítse elő a kisvállalkozások rehabilitációban való szerepvállalását, egyidejűleg a támogatás feltételei legyenek figyelemmel a munkaképességváltozás mértékére is.

VII. A foglalkoztatási kapcsolatok fejlesztése

1. A Kormány alapvető érdeke a társadalmi párbeszéd erősítése, ezért annak rendszerét a jelenleginél magasabb szintre kívánja emelni. Érdemi tárgyalásokra, megegyezésre irányuló párbeszéd folytatására törekszik az érdekképviseletekkel, elsősorban a foglalkoztatás- és szociálpolitika területén. Ugyanakkor szükségesnek tartja az érdekegyeztetéssel olyan jellegű átalakítását, amely igazodik a társadalmi változásokhoz.

1.1. A Kormány és a gazdálkodó szervezetek korábbi évtizedekre jellemző kapcsolatrendszere felbomlott, a jelenlegi kapcsolatrendszer gyakran személyi ismeretségen alapul, az érdekegyeztetés ezen szintjének intézményes formái nincsenek. Ennek megteremtése érdekében a Kormány ágazati szinten a foglalkoztatást középpontba helyező, új érdemi kapcsolati rendszer kialakítását kezdeményezi a gazdasági kamarákkal, a szakmai és az érdek-képviseleti szervezetekkel.

1.2. A foglalkoztatáspolitikai célok és javaslatok jelenjenek meg a térségi kapcsolatokban. Szükséges az egyes régiókhoz tartozó megyék kapcsolataiban a foglalkoztatáspolitikai célok, törekvések egyeztetése. A több megyére vonatkozó fejlesztési elgondolások kidolgozásakor is indokolt a foglalkoztatási és a foglalkoztathatósági feltételek feltárása és a tennivalók meghatározása.

1.3. Fokozatosan felértékelődik a gazdálkodó szervezeti szintű egyeztetés, amelyben a Kormány célja a konfrontáció csökkentésére törekedve a helyi konfliktusokban, illetve megoldásukban játszott állami szerepvállalás minimalizálása.

2. A foglalkoztatási kapcsolatok továbbfejlesztésének egyik alapvető feladata az érdekegyeztetés különböző szintjei közötti kommunikáció erősítése, elősegítése.

VIII. A foglalkoztatás hosszú távú tervezésének előkészítése

1. Mind a nemzetgazdaság ágazataiban, mind a térségek tekintetében (elsősorban regionális és megyei szinten) indokolt megtenni a foglalkoztatástervezés feltételrendszerének, illetve kialakításának kezdeti lépéseit. Ezek a nemzetgazdaság számára rendelkezésre álló munkaerő-kapacitás hosszú távú, ésszerű felhasználásának megalapozását célozzák.

2. A gazdálkodáshoz szükséges munkaerő változó körülmények közötti folyamatos biztosítása több vállalkozásnál példamutatónak minősíthető. A társadalmi-gazdasági fejlődés jelenlegi szakaszában a munkaerőigények kielégítése, a keresleti-kínálati tendenciák összehangolásának elősegítése érdekében szükséges megtenni azokat a kormányzati lépéseket, amelyek a sikeres foglalkoztatástervezési modellek adaptációját, elterjesztését segítik elő.

IX. Nemzetközi kapcsolatok

1. Gyorsítani szükséges az Európai Unióba történő belépés foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci feltételrendszerének kialakítását, amelynek integráns részét képezi a személyi és szervezeti feltételek megteremtése is.

2. A magyar munkavállalók munkavállalási célú későbbi migrációja elősegítése, valamint a tagállamoknál a csatlakozással összefüggésben érzékelhető "migrációs félelem" csökkentése érdekében, a jelenlegi külföldi illegális munkavállalás magyarországi részesedésének megbízható, az egyes európai tagállamokkal közös felmérésére, közös kutatásokra kell törekedni.

3. Támogatni kell a munkavállalók külföldi munkavállalási hajlandóságának felmérését célzó közvélemény-kutatásokat, azok nyilvánosságra kerülését, illetve a nemzetközi fórumokon történő ismertetését.

4. A magyar munkavállalók jelenlegi migrációjának elősegítése érdekében továbbra is törekedni kell olyan megállapodásokra, amelyek lehetővé teszik a magyar munkavállalók külföldi foglalkoztatását, a pályakezdő fiatalok esetében a gyakornoki foglalkoztatást.

5. Az EU tagországainak gyakorlatát, tapasztalatait feldolgozva elő kell készülni az Unió Strukturális Alapjaiból származó pénzügyi források, fejlesztési támogatások hazai felhasználására.

A fentiekben ismertetett célok elérése, a bemutatott cselekvési irányok realizálása feltételezi a kormányzat összehangolt munkáját, a kormányzati szinten rendelkezésre álló források célirányos felhasználását, a különböző tárcák által működtetett támogatási rendszerek adta lehetőségek minél teljesebb kihasználását. Mindemellett szükség van az érdek-képviseleti szervezetek, önkormányzatok, a regionális és helyi társadalmi erők összefogására, a munkaerő-piaci szervezetek, valamint a civil szféra aktív közreműködésére is.

A Kormány ezért kéri a foglalkoztatáspolitikai feladatok ellátásában felelősséget érző és szerepet vállaló szervezeteket, hogy az irányelvekben foglaltakat munkájuk során alkotó módon vegyék figyelembe.