A Fővárosi Ítélőtábla Pkf.25144/2008/4. számú határozata a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegy ügyben hozott határozatának megváltoztatása tárgyában. [1997. évi XI. törvény (Vt.) 3. §, 5. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Lesenyei Terézia, Pestovics Ilona

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pkf.25.144/2008/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Gödölle, Kékes, Mészáros & Szabó Szabadalmi és Védjegy iroda (...., ügyintéző: dr. Gödölle István szabadalmi ügyvivő) által képviselt felperes neve (....) kérelmezőnek, a Juhász, Császár, Csvila Ügyvédi Iroda (....., ügyintéző: dr. Csvila István ügyvéd) által képviselt alperes neve (....) ellenérdekű fél ellen, védjegy lajstromozását elrendelő MSZH határozat megváltoztatása iránt indított ügyében, a Fővárosi Bíróság 2007. szeptember 12-én kelt, 1.Pk.20.558/2007/4. számú végzése ellen a kérelmező részéről 5. sorszám alatt, az ellenérdekű fél részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - a felek személyes meghallgatását követően - meghozta a következő

végzést:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja, az indokolását részben megváltoztatja és megállapítja, hogy a "ZIZI" szómegjelölés abból az okból is kizárt a védjegyoltalomból, hogy a megjelölést lajstromozás nélkül korábbtól fogva belföldön ténylegesen használó kérelmező hozzájárulása nélkül történő megjelölés használat jogszabályba ütközne.

A felek a másodfokú eljárási költségüket maguk viselik.

A kérelmező köteles 8 napon belül leletezés terhe mellett az iratoknál 4.000 (Négyezer) Ft hiányzó fellebbezési illetéket leróni.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság végzésével megváltoztatta a Magyar Szabadalmi Hivatalnak (a továbbiakban: Hivatal) a "ZIZI" szómegjelölés védjegyként történő lajstromozását elrendelő határozatát és a védjegybejelentés iránti kérelmet elutasította. Kötelezte az ellenérdekű felet, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezőnek 150.000 Ft eljárási költséget.

Az elsőfokú bíróság a kérelmezőnek a Hivatal határozatának megváltoztatása iránt előterjesztett kérelmét a védjegy rosszhiszemű bejelentésére vonatkozó kizáró ok tekintetében találta megalapozottnak.

A rosszhiszeműség fogalmi meghatározásakor abból indult ki, hogy a védjegybejelentő akkor jár el rosszhiszeműen, ha úgy lajstromoztat egy megjelölést, hogy tudja, hogy az nem őt, hanem mást illet.

Ennek vizsgálata során az elsőfokú bíróság értékelte a kérelmező, mint szállító és az ellenérdekű fél, mint megrendelő között 2000. március 10-én létrejött keretszerződést, amelynek mellékletét képező terméklistán szerepelt a "Zizi-rock" drazsé. Ebből megállapította, hogy az ellenérdekű fél már 2000. márciusában ismerte a kérelmező "Zizi-rock" elnevezésű termékét, így a védjegybejelentés megtételekor (2003. június 25.) tisztában volt azzal, hogy hasonló megjelöléssel "más már gyárt cukordrazsé terméket".

Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy az ellenérdekű félnek a védjegybejelentés időpontjában tudomása volt arról, hogy a megjelölés azonos árukra - jogutódlás folytán - a .... javára ... lajstromszám alatt már oltalom alatt állt. Indokolása szerint az a körülmény, hogy a korábbi elsőbbségű védjegy oltalma megszűnésének megállapítása iránt az ellenérdekű fél által indított eljárásban - a védjegybejelentést követően - a támadott védjegy jogosultja hozzájáruló nyilatkozatot adott, utólag nem igazolja az ellenérdekű fél jóhiszeműségét. Miután a korábbi védjegy oltalmának megszüntetésére nem került sor, az ellenérdekű félnek a más javára lajstromozott védjegyről való tudomását is a rosszhiszemű bejelentés körében értékelte.

Mindezek alapján megállapította, hogy mivel a tárgyi védjegy bejelentésére rosszhiszeműen került sor, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján kizárt a védjegyoltalomból. Erre tekintettel a Hivatal határozatát megváltoztatta és a védjegybejelentés iránti kérelmet elutasította.

Nem találta ugyanakkor alaposnak a kérelmezőnek a védjegybejelentést megelőző használata alapján a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt kizáró okra történt hivatkozását.

A kérelmező által csatolt bizonyítékok alapján a kérelmező 1992. októbere óta fennálló saját korábbi megjelölés használatát kellően bizonyítottnak fogadta el. Ezért a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt kizáró ok további feltételét vizsgálta, azt, hogy a megjelölésnek a korábbi használó hozzájárulása nélküli használata jogszabályba ütközik-e.

Rögzítette, hogy az ...-i elsőbbségű, ... lajstromszámú "Zizi" megjelölés a ..... javára állt védjegyoltalom alatt. Megállapította, hogy miután a Vt. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a védjegyjogosultnak a védjegy használatára kizárólagos jogosultsága áll fenn, és a kérelmező semmivel sem támasztotta alá, hogy saját megjelölés használatára a védjegyjogosult hozzájárulásával került volna sor, ezért a kérelmezői használat jogellenes. A kérelmező a jogellenes megjelölés használata alapján pedig nem hivatkozhat arra, hogy másnak az ő hozzájárulása nélkül történő használata jogszabályba ütközik. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt polgári jogi alapelvvel ellentétes ugyanis, ha valaki saját jogellenes megjelölés használatára hivatkozva kíván előnyhöz jutni.

Az elsőfokú végzés ellen mindkét fél fellebbezett.

Az ellenérdekű fél fellebbezésében a végzés megváltoztatását és a megváltoztatási kérelem elutasítását kérte.

Előadta, hogy a védjegybejelentés napját megelőző napon indított eljárást a korábbi védjegy oltalmának használat hiánya miatti megszűnése megállapítása iránt. Így a védjegybejelentést abban a tudatban tette meg, hogy a támadott védjegy oltalma a Vt. 30. § d) pontjának rendelkezése alapján a bejelentés napját megelőzően megszűnik, és bízott abban is, hogy a Vt. 4. §-a (3) bekezdésének rendelkezése értelmében a megjelölés nem lesz kizárva a védjegyoltalomból, mert olyan védjeggyel ütközik, amelyet annak jogosultja nem használt a Vt. 18. § előírásainak megfelelően. Ezek a körülmények a rosszhiszeműségét kizárják.

A kérelmező fellebbezése a végzés mindkét lajstromozást kizáró okra vonatkozó indokolásának megváltoztatására irányult.

Kérte annak megállapítását, hogy a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti rosszhiszemű bejelentés amiatt is fennáll, hogy az ellenérdekű fél a védjegy bejelentésekor tudott az ő korábbi tényleges megjelölés használatáról. Értelmezése szerint ugyanis az elsőfokú bíróság az ellenérdekű fél rosszhiszeműségét csak a korábbi védjegyről való tudomása alapján állapította meg.

A végzés indokolásának megváltoztatását a Vt. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti kizáró ok tekintetében is kérte annak megállapításával, hogy a tárgyi megjelölés az ő korábbi használata miatt kizárt a védjegyoltalomból, mert annak az ellenérdekű fél által történő használata jogszabályba ütköző módon a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §-ában tiltott szolgai utánzást valósítana meg.

Álláspontja szerint a megjelölés korábbi tényleges használóját megillető versenyjogi védelem nem függ a védjegyen harmadik személy javára fennálló oltalomtól, amely ellen e harmadik személy saját használatának hiánya miatt nem is tudott volna fellépni. Mivel a fogyasztók a megjelölés tényleges használatát észlelik, a versenytárs (ellenérdekű fél) által megvalósuló használat a korábbi tényleges használó hozzájárulása nélkül tisztességtelen piaci magatartásnak minősül. Ezt a versenyjogi helyzetet a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt jogelv nem változtatja meg.