A Szegedi Ítélőtábla Bf.78/2019/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, 160. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 458. §, 504. §, 562. §, 564. §, 583. §, 584. §, 590. §, 591. §, 605. §, 606. §, 607. §, 615. §] Bírók: Benedek Tibor, Cserháti Ágota, Sefta Márta

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.78/2019/7.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2019. április 10. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2019. január 21. napján kihirdetett 3.B.503/2018/14. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésből mellőzi a legkevesebb három hónap kitöltésére történő utalást.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Kecskeméti Törvényszék vádlott neve vádlott bűnösségét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettében állapította meg. Ezért 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.37/2019/4. számú átiratában - amelyet az ügyész a fellebbezési nyilvános ülésen változtatás nélkül fenntartott - az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésből mellőzze azt, hogy annak legkorábbi időpontja legkevesebb három hónap kitöltését követő nap.

A fellebbezési nyilvános ülésen a védő perbeszédében arra hivatkozott, hogy a vádlott elkövetéskori tudattartalma nem kellően bizonyított. A bíróság szerint a vádlott egyenes szándékkal követte el a bűncselekményt, erre azonban a nyomozás során nem folytattak le részletes bizonyítást. Az elsőfokú bíróság által felsorolt, ezt alátámasztó körülményekből az eshetőleges szándékú elkövetésre is lehet következtetni. A védő érvelése szerint az alanyi tényezők azonban inkább azt támasztják alá, hogy a vádlott szándéka csak a testi sértés okozására terjedt ki, az nincs kétséget kizáróan bizonyítva, hogy szándéka a sértett halálát is átfogta.

Ezért a védő elsődlegesen azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét halált okozó testi sértés bűntettének minősítse és a büntetését erre figyelemmel enyhítse. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a vádlott az élet elleni bűncselekményt eshetőleges szándékkal követte el, és ezt a másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelve, enyhítse a büntetést. Egyebekben, változatlan minősítés mellett is, fenntartotta a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését.

A vádlott fenntartva az enyhítésre irányuló fellebbezését, az utolsó szó jogán megismételte a nyomozás során előadottakat.

Az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak.

Tekintettel arra, hogy a fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetés tartama ellen irányultak [Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja], az ítélőtábla a Be. 590. § (3) bekezdése alapján az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül. A korlátozott felülbírálat azonban a Be. 590. § (5) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 606. § (3) bekezdésére is - kiterjedt a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre, valamint azon eljárási szabályok megtartásának a vizsgálatára is, amelyek megsértése esetén a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

Az ítélőtábla e vonatkozásban azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat megtartva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. Ítéletét a Be. 504. § (6) bekezdése alapján előkészítő ülésen hozta meg. A felülbírálat során az ítélőtábla is azt állapította meg, hogy ennek a Be. 504. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban részletezett törvényi feltételei fennálltak. Az elsőfokú bíróság az ítélet írásba foglalásakor a jogi indokolás terjedelmét illetően helyesen, a Be. 562. § (2) és 564. § (4) bekezdése szerint járt el.

A fellebbezések a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján kizárólag a kiszabott büntetés tartama ellen irányultak. Ezért a Be. 584. § (3) bekezdése alapján a fellebbező az 583. § (3) bekezdése szerinti fellebbezését a későbbiekben nem terjesztheti ki.

Ily módon a védő a bűncselekmény minősítését is támadó fellebbezést a másodfokú eljárásban nem terjeszthet elő, ugyanakkor a másodfokú bíróság a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja alapján a korlátozott felülbírálat során is vizsgálja a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést.

A Be. 591. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag az 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be.

Az ekképp irányadónak tekintett tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette.

A jogi indokolás 5. oldal első bekezdését a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy a vádlott egyenes szándékkal követte el az élet elleni bűncselekményt.

Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a vádlottnál nem állapítható meg olyan méltányolható okból származó indulati állapot, ami az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapítására lenne alkalmas. E vonatkozásban az ítélőtábla mindenben osztotta az elsőfokú bíróságnak az első fokú ítélet 5. oldal harmadik bekezdésében kifejtett álláspontját. Ezt csupán azzal helyesbítette, hogy nem a vádlott terhére, hanem javára nem állapítható meg az emberölés privilegizált esete.

Az ítélőtábla a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja szerinti vizsgálat körében megállapította, hogy a vádlott javára a halált okozó testi sértés bűntette sem állapítható meg. E körben a következőkkel egészítette ki az első fokú ítélet indokolását:

A 3/2013. Büntető Jogegységi határozat I. pontja szerint a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés bűntettének elhatárolása során vizsgálni kell az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalmát. Az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi és az alanyi tényezőkből lehet következtetni.