A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37113/2009/12. számú határozata határozat megtámadása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 13. §, 14. §, 206. §, 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 29. §, 1989. évi II. törvény (Et.) 10. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kovács Ákos, Márton Gizella

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20391/2006/21., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21541/2007/23., *Kúria Kfv.37113/2009/12.*

***********

Kfv.II.37.113/2009/12.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljáró I.r., II.r. felpereseknek a dr. Lesták Erika ügyvéd által képviselt Magyar Közigazgatási Kar alperes ellen társadalmi szervezet határozatának megtámadása iránt a Fővárosi Bíróságon 8.P.20.391/2006. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 2008. október 16. napján kelt 5.Pf.21.541/2007/23. számú ítélettel befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperesek által 41. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.541/2007/23. számú ítéletét hatályában fenntartja azzal, hogy a felperesek együttesen kötelesek a másodfokú perköltség megfizetésére és a fellebbezési illeték viselésére.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül együttesen fizessenek meg az alperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felpereseket, hogy együttesen, 8 napon belül leletezés terhével fizessenek meg 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

a közigazgatási szakmai érdekvédelmi szervezetek által szervezett fórumon a jelenlévő 102 résztvevő a Magyar Köztársaság Kormányához intézendő petíciót fogalmazott meg, melyet B.J. a B. és R.D.Sz. főtitkára, F.J. a M.K. és K.Sz. főtitkára, Gy.F. a K.Sz.Sz.Sz. és a M.K.K. főtitkára, valamint M.P. a K.Sz.Sz. elnöke írt alá.

A felperesek az 1989. évi II. törvény (Etv.) 10.§-ának (1) bekezdése alapján keresetet terjesztettek elő, amelyben a petíciót - a Magyar Közigazgatási Kar nevében hozottnak és a főtitkár által történt aláírása folytán a társadalmi szervezet határozatának tekintve - támadták. Álláspontjuk szerint a petíciót a főtitkár - elnökségi döntés hiányában - nem írhatta volna alá, ezért kérték a petícióról a névaláírás alatt szereplő "Magyar Közigazgatási Kar" szövegrész törlését, és ezáltal a határozat jogsértő jellegétől való megfosztását. Kérték továbbá annak megállapítását is, hogy a főtitkár megválasztására jogsértően került sor, mivel összeférhetetlenségi nyilatkozatát megválasztásakor nem csatolta be, így részéről a határozat aláírása jogsértő. A petíció szövegezését is kifogásolták, állítva, hogy az sérti az Etv. 2.§-ának (2) bekezdését és az Alapszabály 9. és 10.§-ában foglaltakat. E vonatkozásban az első oldal utolsó bekezdésének törlését indítványozták.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, megállapítva, hogy a petíció nem minősül határozatnak, annak elfogadása, meghozatala nem tartozik az alperes egyik szervezeti egysége feladat- és hatáskörébe sem. Elfogadta, hogy a főtitkár az alapszabály 3.§-ának (2) bekezdése alapján az akadályoztatott elnök helyett eljárhatott. A főtitkár aláírási jogosultságának vizsgálatát mellőzte arra való hivatkozással, hogy annak vizsgálata csak a petíció határozatnak való minősítése esetén lenne szükséges. A keresetben kifogásolt szövegrészről azt állapította meg, hogy az nem sért személyhez fűződő jogokat.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az 5.Pf.21.541/2007/23. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperesek fellebbezésében hivatkozott eljárási jogsértésekre - így a Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Bíróság kizártságára, az elsőfokú ítélet időelőttiségére, a bizonyítási indítványuk mellőzésének hiányos indokolására, az alperesi jogi képviselő eljárási jogosultságának téves megítélésére, részítélet hozatalának szükségességére - vonatkozó kifogásokat nem találta alaposnak. Az ügy érdemét érintően a petíció szövege alapján - az elsőfokú bíróságtól eltérően - azt állapította meg, hogy az nem egy társadalmi szervezet határozata, hanem a Közigazgatási Szakmai-Érdekvédelmi Fórumon résztvevő 102 köztisztviselő elhatározása alapján a kormánynak címzett kérvény, amelyet Gy.F. a résztvevők megbízása alapján és nem az alperest képviselve írt alá. Az alapszabály 14.§-ának (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással utalt arra, hogy az alperesi szervezet tagja a neve mellett feltüntethette a "Magyar Közigazgatási Kar" megjelölést, a tisztségviselő a főtitkári tisztségét. A szervezet és a tisztség feltüntetése - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - sem az alperes képviseletében való eljárást nem igazolta, sem az alperesi szervezet részéről történt határozathozatalt nem támasztotta alá. Mindezek alapján az Etv. 10.§-ának (1) bekezdésére alapított keresetet alaptalannak értékelte. Utalt arra is, hogy a felperesek kereseti kérelme csak a határozat megsemmisítésére irányulhatott volna. A másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából a személyiségi jogsértéssel összefüggő részeket, kiemelve, hogy az ezzel összefüggésben előadott felperesi érvek a határozat jogszabályba ütközésének alátámasztását szolgálták. Gy.F. megválasztásának szabályszerűségét vitató érveket tartalmilag az álképviselő eljárását sérelmező kifogásként értékelte, és azt nem találta alaposnak, mivel a társadalmi szervezet képviselője Gy.F. eljárását utóbb jóváhagyta. A másodfokú bíróság a felpereseket egyetemlegesen kötelezte a perköltség megfizetésére, és a le nem rótt további fellebbezési illeték viselésére.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen "az elsőfokú bíróság vagy a másodfokú bíróság" új eljárásra utasítását kérték. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát kérték. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 213.§-ának (2) bekezdését, mert a másodfokú bíróság nem részítélettel döntött a fellebbezésükről, valamint a Pp. 206.§-ának (1) bekezdését, mert a tényállást nem tárta fel, a petíció elfogadásának körülményeit nem vizsgálta, e körben a meghallgatott tanúk nyilatkozatai közötti ellentmondásokat nem oldotta fel, továbbá a Heves Megyei Bíróság jogerős ítéletét sem vette figyelembe. Kifogásolták, hogy a petíciót elnökségi felhatalmazás, döntés hiányában olyan személy írta alá, akinek megválasztása törvénysértő volt. A másodfokú bíróság tévesen foglalt állást a petíció minősítése kérdésében. Az alapszabály 9.§ f) pontja, 10.§-a, f) és o) pontjai, 21.§ (3) bekezdése alapján az alperesi szervezet célkitűzése szerint az elnökség hatáskörébe utalt kérdésben hozták meg és fogadták el a petíciót, amely ezért határozatnak minősül. Vitatták, hogy az Etv. 10.§-ának (1) bekezdése alapján kizárólag a társadalmi határozat megsemmisítését kérhették volna. Ezzel összefüggésben sérelmezték a Pp. 7.§-ának (2) bekezdése és a Pp. 3.§-ának (3) bekezdése alapján erre történő kioktatásuk elmaradását, illetőleg erre figyelemmel - álláspontjuk szerint - a Pp. 252.§-ának (2) bekezdése szerint a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú ítéletet. Vitatták az alperes perbeli képviseletének törvényességét. Állították, hogy kizárás folytán a perben - a Pp. 13.§-ának (1) bekezdés a) és e) pontja, valamint a Pp. 14.§-a alapján - a Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla nem járhatott volna el. Kifogásolták a perköltségben és illetékben marasztalásukat, utalva arra, hogy nem egyetemleges pertársak.