A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21541/2007/23. számú határozata egyesületi határozat tárgyában. [1989. évi II. törvény (Et.) 10. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20391/2006/21., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21541/2007/23.*, Kúria Kfv.37113/2009/12.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.541/2007/23.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - a dr. Lesták Erika ügyvéd (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 21. IV/8.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen egyesületi határozat megtámadása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. április 11. napján kelt 8.P.20.391/2006/21. számú ítélete ellen a felperesek által 22. és 27. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg 15 nap alatt egyetemlegesen az alperesnek 12.000,- (tizenkettőezer) Ft másodfokú perköltséget és - leletezés terhével 8 nap alatt - rójanak le az iratoknál 17.000,- (tizenhétezer) Ft hiányzó fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban Etv.) 10. §-ának (1) bekezdése alapján terjesztették elő keresetüket, mert álláspontjuk szerint a 2005. november 17-i keltezéssel ellátott "Petíció a Magyar Köztársaság Kormányához" című irat dr. Gy. F. általi aláírása a Fővárosi Bíróság 3.K.31.215/2005/10. számú ítéletében kifejtettek szerint a társadalmi szervezet határozatának minősül. Keresetükben a petíció dr. Gy. F. általi aláírását támadták, és kérték annak megállapítását, hogy dr. Gy. F. nem írhatta volna alá a petíciót, ezért a petícióról a névaláírás alatt szereplő " alperes neve " szövegrész törlését kérték. Álláspontjuk szerint az alapszabály 21. §-ának (3) bekezdése alapján - figyelemmel az alapszabály 10. §-ára - az aláírás előtt a kérdésről az elnökségnek kellett volna dönteni. Az aláírást azért is jogsértőnek minősítették, mert a főtitkár megválasztására jogsértő módon került sor. Hivatkoztak arra is, hogy a főtitkár egyébként is túllépte hatáskörét. Álláspontjuk az volt, hogy a petíció szövegezése, különösen annak 1. oldal utolsó bekezdése az Etv. 2. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, mert az I. rendű felperes álláspontja szerint az jó hírnevét, becsületét sérti. Kifejtették, hogy a Köztisztviselők Szakmai Szervezete Szövetségének főtitkáraként hozott határozatot (aláírást) nem támadják, ezért csak a petíciónak a jogsértő jellegétől történő megfosztását kérhetik. Erre ezért van lehetőségük, mert a törvény szövege nem kívánja meg, hogy a határozat megsemmisítését kérjék. A II. rendű felperes a petíció aláírását azért is jogsértőnek tartotta, mert annak utólagos elnökségi jóváhagyására sem került sor.

Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte és perköltséget igényelt. Álláspontja szerint a felperesek az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése alapján nem jogosultak pert indítani, mert a petíció aláírása nem határozat, és annak aláírása nem törvénysértő. Álláspontja szerint csak olyan jogalakító aktus lehet határozat, amely valamilyen döntést vagy megállapítást tartalmaz. A felperesek által támadott aláírás viszont a normális képviseleti tevékenység körébe tartozó aktus volt. A főtitkár, mint természetes személy írta alá a petíciót, amelyre az alapszabály rendelkezése folytán jogosult volt. Egy társadalmi szervezet jogi hatást kiváltó aktusait nem lehet megtámadható határozatnak minősíteni.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felpereseknek a 2005. november 17-i "Petíció a Magyar Köztársaság Kormányához" elnevezésű iratra vonatkozó kereseti kérelmét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 nap alatt együttesen fizessenek meg az alperesnek 20.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése alapján elsődlegesen azt vizsgálta, hogy van-e olyan határozat, amelyet a társadalmi szervezet valamely szerve hozott, és amelynek a megtámadására a felperesek, mint az alperesi szervezet tagjai jogosultak. E körben azt vizsgálta, hogy az alperesnek van-e olyan szerve, amelynek a feladat- és hatáskörébe tartozott a petíció szövegének megtárgyalása és elfogadása, illetve az elnökség feladatai közé sorolható-e a petíció aláírásának eldöntése, bár a felperesek erre vonatkozó konkrét előadást nem tettek. A tanúk vallomása és a petíció alapján megállapította, hogy itt egyedi esetről volt szó, a petíció megtárgyalása és elfogadása nem sorolható az alperes egyetlen szervezeti egységének, így az elnökségnek a feladat- és hatáskörébe sem. Megállapította azt is, hogy az alapszabálynak nincs olyan rendelkezése, amelynek alapján levezethető lenne, hogy a petíció főtitkár általi aláírása határozathozatalnak minősülne.

Ezt követően azt vizsgálta, hogy a főtitkár aláírhatta-e a petíciót más szakmai érdekvédelmi szervezetek tisztségviselőivel együtt. Megállapította, hogy az alperes képviseletére jogosult elnök a tanácskozáson való részvételében akadályozott volt, így az alapszabály 3. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes képviseletére feljogosított elnököt a főtitkár helyettesíthette, amit a volt elnök is megerősített. Mindezek alapján megállapította, hogy a petíció aláírása nem minősül határozatnak, ezért nem vizsgálta, hogy a főtitkár aláírása előtt az elnökség határozatára szükség volt-e. A petíció 1. oldalának utolsó bekezdése kapcsán megállapította, hogy az nem egy vagy több beazonosítható személyről szól, hanem általánosságban a közigazgatásban dolgozókról. Erre figyelemmel az I. rendű alperesre vonatkozó olyan kitételt nem tartalmaz, amely személyhez fűződő jogait sértené.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérték új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Másodlagosan az ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének történő helytadást, valamint első-másodfokú költségeik megtérítését kérték.

Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság eljárási és anyagi szabálysértésekkel hozta meg határozatát. Kifogásolták, hogy a Fővárosi Bíróság a perből való kizártsága ellenére az ügyben eljárt. E körben arra hivatkoztak, hogy a jelen kereseti kérelem előterjesztése előtt a Fővárosi Bíróság ellen pert indítottak, mert a 8.P.632.046/2004. számon folyó eljárásban megsértette a törvényben meghatározott cogens határidőket. A perről a Fővárosi Bíróság Elnöke, és a perben eljáró bíró is tudott, ennek ellenére a kizárás kérdésében szükséges intézkedéseket nem tette meg. Sérelmezték, hogy az első fokon eljáró bíróság az ítélet meghozatalával nem várta meg a Heves Megyei Bíróság előtt P.20.096/2006. számon folyó eljárás jogerős befejeződését. Előadásuk szerint az ítélet megalapozatlan is, mert a felperesek által indítványozott bizonyítást az elsőfokú bíróság nem folytatta le, és annak mellőzését meg sem indokolta.