BH 1993.8.516 I. A károsult és a károkozó megállapodhatnak természetbeni (pl. szolgáltatás nyújtásával történő) kártérítésben [Ptk. 355. § (1)-(2) bek.].

II. Az egyezség formájában létrejött megállapodás a vagyonbiztosítási szerződés alapján helytállásra kötelezett biztosítót csak akkor köti, ha azt a maga részéről is elfogadja, de ha a szolgáltatás pénzbeli értéket képvisel és a szolgáltatás teljesítése bizonyítható, a biztosító azt nem kifogásolhatja [Ptk. 559. § (1) és (2) bek., (4) bek.].

A felek vagyonbiztosítási szerződést kötöttek többek között a hévízi kemping vagyon- és felelősségbiztosítására is. Ebben a kempingben szállt meg H. R., akinek a lakókocsijára 1989. augusztus 20-án egy szélvihar következtében letört faág ráesett, s abban kárt okozott. A felperes a károsulttal szemben a kártérítési felelősségét a számlával igazolt 10 800 DM összegben elismerte, és a kár megtérítésének módját egyezségben rendezték.

A felperes a vagyonbiztosítási szerződés alapján a kárigényét az alperesnél bejelentette, aki a kár megtérítése elől elzárkózott. Ezért a felperes a keresetében 435 316 Ft és ennek évi 2%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a biztosítási általános feltételek 32. záradéka szerint az alperes felelőssége fennáll, mert ezen záradék kimondja, hogy a szálloda, a panzió és a kemping fenntartói minőségben - a felelősségbiztosítási feltételek keretei között - a biztosítás kiterjed mindazon fizető vendégeket ért személyi, sérülési és tárgyrongálási károkra, amelyekért a biztosított a magyar jog szerint kártérítési kötelezettséggel tartozik. A kockázatviselés helyén bekövetkezett, a "fizető" vendégeket ért tárgyrongálásból eredő károk esetén a biztosító nem hivatkozhat arra, hogy a kár szerződéses jogviszonyból ered. Előadta, hogy a kárt olyan módon térítette, illetve téríti meg a károsultnak, ahogy azt az 1990. szeptember 28-án létrejött megállapodás tartalmazza, vagyis 1990. október 1. és 1996. március 31. között a külföldi fél részére a kár megtérítéseként biztosítja a 60 m2 területet két személy részére áramszolgáltatással.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a felelőssége jogalapját és a kár összegét. Utalt a vagyonbiztosítási feltételek IV/c 2/b pontjában foglaltakra, s kifejtette azt az álláspontját, hogy a felperes a száraz faágat nem vágta le, s ezáltal ügyfelével szemben hibás teljesítést nyújtott. Egyébként pedig a felperes nem igazolta számlával a kár összegét és annak a károsult részére történő kifizetését.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a vagyonbiztosítási feltételekre és a Ptk. 559. §-a (1) és (2) bekezdésére hivatkozva azért utasította el, mert a felperes nem bizonyította, hogy a külföldi fél kárát megtérítette. Ez pedig az áthárítási igény érvényesítésének előfeltétele.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen értelmezte, mert a károsulttal a megállapodást éppen azért kötötte meg, mert kártérítésként kapta meg a károsult az ingyenes kempingszolgáltatást 1990. október 1. és 1996. március 31. közötti időre.

A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás az ügy megnyugtató eldöntéséhez nem elegendő.