BH 1996.8.420 I Nincs helye az elbirtoklás megállapításának, ha hiányzik a sajátjakénti birtokolás [Ptk. 121. § (1) bek.].

II. A ráépítés címén történő tulajdonszerzési módozatok közötti elhatárolás [Ptk. 137. § 138. §, PK 7. sz.].

A perbeli ingatlan 1994-ben jóváhagyott és az ingatlannyilvántartáson is átvezetett megosztás eredményeként alakult ki. Ez eredetileg a megosztás előtt felépítményes ingatlannak olyan jól körülhatárolt, beépítetlen területe volt, amely alkalmas volt az önálló építési telekké nyilvánításra. Ennek a jelenleg az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdonosai 1287/1448-ad részben az I. rendű és 161/1448-ad részben a IV. rendű alperesek. Az ingatlan 402 négyszögöl területű, amelyet 1979-től a felperesek tartanak birtokban, és amelyre 1984 és 1985 között lakás céljára szolgáló felépítményt emeltek. A birtokba lépésük alapja az ingatlan haszonélvezőjével kötött szerződés volt, amellyel a haszonélvező ezt a területet az akkor még megosztatlan ingatlanból a korábban a felperesektől felvett 250 000 forint kölcsöntartozás kiegyenlítéseként engedte át a felpereseknek.

A bíróságok által megállapított tényállás szerint a felperesek a haszonélvezővel kötött szerződésük időpontjában is tudták, hogy a velük szerződő fél nem volt az ingatlan tulajdonosa, és folyamatosan tudomásuk volt arról, hogy a haszonélvező által a tulajdonjog megszerzése iránt indított perek nem vezettek eredményre. Ehhez képest a bíróság kifejtett jogi álláspontja az volt, hogy a felperesek a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerinti elbirtoklásra eredménnyel nem hivatkozhatnak, mert a tízéves szakadatlan birtoklásuk sajátjakénti jellege az adott esetben hiányzott. Enélkül pedig az elbirtokláson alapuló tulajdonszerzésük nem következhetett be, így az ezzel kapcsolatos elsődleges felperesi keresetet a bíróság elutasította.

Megállapította azonban a bíróság, hogy felperesek a birtokban tartásuk időtartama alatt, az üres terület értékét lényegesen meghaladó felépítmény létesítésével, a megosztott földrészleten a ráépítésük értéke arányában tulajdont szereztek. Ehhez képest az elkülönített és jelenleg önálló jószágtestként nyilvántartott ingatlan a telek tulajdonosaiként bejegyzett I. és IV. rendű alperesekkel közös tulajdonukká lett oly módon, hogy a földrészlet és a azon emelt épület értékarányai szerint az I. rendű alperes tulajdoni hányada 402/1448-ad, míg a IV. alperesé 50/1448-ad részre módosult, ezzel szemben a felpereseket egymás között egyenlő arányban 996/1448-ad rész illeti meg. Az így létrejött közös tulajdont a felperesek és az I. rendű alperes vonatkozásában megszüntette oly módon, hogy az I. rendű alperes eszmei hányadát 360 912 forint megváltási ár ellenében a felperesek tulajdonába adta, a IV. rendű alperes módosult eszmei illetőségének érintetlenül hagyásával. A közös tulajdon keletkezését a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésével, az arányok megállapítását a Ptk. e szakaszához is kapcsolódó, a Legfelsőbb Bíróság PK 7. számú állásfoglalásában kifejtett számítási mód alkalmazásával, a közös tulajdon részleges megszüntetését pedig a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdésével indokolta. Nem érintette azt a felperesek által a per során mindvégig érvényesített követelést, amely szerint a ráépítéssel kapcsolatos igényük elfogadása esetén a telektulajdonosok javára értéktérítés azért nem állapítható meg, mert a jogelőd részére teljesített 250 000 forinttal és annak időközi kamataival a teljes igényük kielégítést nyert.

A jogerős ítélet ellen a felperesek, illetőleg az I. rendű alperes terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A felperesek elsődlegesen az elbirtoklás megállapítása iránti igényük elutasítását sérelmezték, másodlagosan pedig az alperesi jogelőd javára teljesített kifizetésük beszámításának elmulasztását.

Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme a Ptk. 137. §-a (3) bekezdésének téves alkalmazását és ehhez képest a megtérítési összeg téves megállapítását sérelmezte.

A felperes felülvizsgálati kérelme az elbirtokolással kapcsolatos részében alaptalan, egyebekben pedig az ítélet a jelenleg rendelkezésre álló peradatok alapján érdemben nem bírálható felül.

I. A bíróság az elsődleges kereseti kérelem elbírálásánál helyesen mutatott rá arra, hogy a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerinti tulajdonszerzés megállapításához elengedhetetlen az egyébként szakadatlan birtoklásnak az elbirtoklást eredményező tízéves időtartama alatt a birtoklás sajátjakénti jellegének mint szubjektív tényezőnek a megvalósulása is.