A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20834/2008/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.834/2008/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Budakörnyéki Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a jogi főelőadó által képviselt Budapesti Rendőr-főkaptányság (1139 Budapest, Teve u. 4-6.) I. rendű, az ügyész által képviselt Legfőbb Ügyészség (1055 Budapest, Markó u. 16.) II. rendű, valamint a személyesen eljárt III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű, IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű, V.rendű alperes neve (V. rendű alperes címe) V. rendű, VI. rendű alperes neve (VI. rendű alperes címe) VI. rendű, továbbá a dr. Földvárszki Szimonetta ügyvéd által képviselt VII.rendű alperes neve (VII. rendű alperes címe) VII. rendű, a személyesen eljárt VIII.rendű alperes neve (VIII.rendű alperes címe, II. 9.) VIII. rendű, a dr. Kozma Ildikó ügyvéd által képviselt IX.rendű alperes neve (IX. rendű alperes címe) IX. rendű, továbbá a dr. Sári Miklós ügyvéd által képviselt X. rendű alperes neve (X. rendű alperes címe) X. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. január 28. napján kelt 56.G.P.633.304/2005/38. szám alatti ítélete ellen a felperes részéről 39. sorszám alatt előterjesztett és 41. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az I., valamint a II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg 15 nap alatt a felperesnek személyenként 500.000,- (Ötszázezer) forintot.

A felperest az I. és a II. rendű alperesek részére fizetendő elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti, és az I. és II. rendű alpereseket kötelezi, hogy fizessenek meg 15 nap alatt a felperesnek személyenként 30.000,- (Harmincezer) forint elsőfokú perköltséget.

A feljegyzett 108.000,- (Egyszáznyolcezer) forint kereseti illeték viselését akként rendezi, hogy abból a felperes 48.000,- (Negyvennyolcezer) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni, ezt meghaladóan a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a VII. és a X. rendű alpereseknek személyenként 5.000,- (Ötezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi az I. és a II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg 15 nap alatt a felperesnek személyenként 15.000,- (Tizenötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében az I-II. rendű alpereseket a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdése alapján 500.000 - 500.000 forint, míg a III-X. rendű alpereseket a Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdése alapján személyenként 100.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.

Előadta: 2000. szeptember 10-én este 20 óra 45 perckor a BRFK Akció Osztályának négy tagja, a III., IV., V., VI. rendű alperesek a b-i parkolóban összerugdosták, majd megbilincselték és előállították a BRFK Kerületi Rendőrkapitányságára. Mivel fájdalmai voltak, az ügyeletes tiszt kórházba szállíttatta, ahol olyan látlelet született, miszerint a hátán és a vese két oldalán többszörös vérbeszűrődést, a vesetájék zúzódását és léptáji zúzódást szenvedett el. A rendőrök azt követően, hogy őt kórházba szállították, kitalálták, hogy azért kellett vele szemben intézkedni, mert ittasan vezette a tulajdonát képező és a parkolóban álló Mercedes típusú személygépkocsiját, valamint mert parkolás közben gátolta a forgalmat. Ezzel szemben a B. S. által készített videofelvételről - amely a releváns időtől, 20 óra 45 perctől rögzítette a történteket - kitűnik, hogy az adott időpontban nem is vezetett gépkocsit. A vérvételi jegyzőkönyv szerint továbbá tőle 0 óra 02 perckor vették le a vért, majd a látleletben rögzítetteknek megfelelően a H. Kórházat 1 óra 04 perckor elhagyta. Ennek ellenére a büntetőeljárás során készíttetett szakvélemény szerint az elkövetés időpontja 20 óra 45 perc helyett 20 óra volt, a vért pedig tőle 2 órakor vették le, így az utóbbi időpontra megállapított 0,54 g/l (ezrelék) véralkohol koncentrációból történt visszakövetkeztetés az intézkedés szakvéleményben meghatározott időpontjára nézve. Szeptember 11-én aztán egy valótlan tartalmú rendőri jelentés is készült, miszerint ő a gépkocsijával orral a nyitott kapu irányában állt a kérdéses időpontban, így akadályozta a forgalmat, valamint súlyosan ittas állapotban szóváltásba keveredett az intézkedő rendőrökkel, akiket a parkolóban előre- és hátramenetben majdnem elgázolt. Erről a jelentésről az ORFK jelentése megállapította, hogy ellentmondásoktól hemzsegő és szakszerűtlen, mégis ez alapján került sor arra, hogy ittas járművezetés miatt már szeptember 12-én nyomozást rendeltek el ellene, sőt a VII. rendű alperes 2000. november 4-i átiratában a vétségi ügyben a nyomozás határidejét meghosszabbította, továbbá kötelezte a nyomozó hatóságot, hogy jelentse fel őt hivatalos személy elleni erőszak bűntettének alapos gyanúja miatt is. Ez megtörtént, ugyanakkor egy ügyészségi nyomozó közölte vele, azért rendelték el ellene törvénysértően a nyomozást hivatalos személy elleni erőszak bűntettében illetékes személyek, mert feljelentette az intézkedő rendőröket bántalmazás hivatali eljárásban vétségének elkövetése miatt.

A felperes előadta: az ellene indított büntetőügyben a Székesfehérvári Városi Bíróság 10.B.363/2003. szám alatt hozott ítéletet, amely 2005. április 28-án első fokon jogerőre emelkedett. Eszerint a bíróság őt az ittas járművezetés vétsége és a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Az adott ügy kapcsán 5 évig állt teljesen törvénytelenül büntetőeljárás hatálya alatt és szerepelt a bűnügyi nyilvántartóban, ami hátrányosan érintette több évtizede folytatott ügyvédi praxisát, sokan megvonták tőle a meghatalmazást, mikor megtudták, hogy büntetőeljárás hatálya alatt áll. A Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság területén működő bírók is tudomással bírtak az előzmények miatt az ellene folyó büntetőeljárásról és többször megkérdezték, folytathat-e még ügyvédi tevékenységet. E hátrányok bekövetkezte miatt igényel nem vagyoni kártérítést azoktól, akiknek magatartása okozta a törvénytelen eljárást, akik az ő álláspontját a büntetőeljárás során végig figyelmen kívül hagyták. E személyek közül a VIII. rendű alperes szerkesztette vele szemben az ittas járművezetés miatti megalapozatlan vádindítványt, a IX. rendű alperes pedig a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatti vádindítványt. Ez utóbbi személy kizárólag a rendőrök vallomása alapján tekintette bizonyítottnak a bűncselekményt. A X. rendű alperes volt az, aki a bizonyítékként beszerezett videofelvételről jegyzőkönyvet készített olyan - valótlan - tartalommal, miszerint a felperesi Mercedes gépkocsit a kérdéses időben látta közlekedni a felvételen, ezzel akarván bizonyítani, hogy ténylegesen részt vett ittasan a járműforgalomban. Ezzel szemben a büntetőpert lefolytató Székesfehérvári Városi Bíróság rögzítette, hogy a felvételen a felperesi Mercedes gépkocsi nem látható; ilyen tartalmú a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentése is, ami a nyomozati iratok között szerepel. A IV. rendű alperes 2000. szeptember 11-én készült rendőri jelentése valótlan tényeket állít, de a többi rendőr (a III., V. és VI. rendű alperes) is valótlanságokat nyilatkozott; holott az adatok szerint objektíve nem is követhette el az ittas járművezetés vétségét. A 0,56 ezrelékes véralkoholszint ugyanis nem számít objektíve bűncselekménynek, legfeljebb szabálysértést valósíthatna meg. Ez az eredmény is úgy jött ki, hogy nemcsak a vérvétel időpontját írták el, hanem az elkövetés időpontját is korábbra tették a nyomozati szakvéleményben egy órával, így téves következtetést vontak le a cselekmény minősítését illetően.