A Fővárosi Ítélőtábla Bf.384/2016/11. számú határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY VAGYONI HÁTRÁNYT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 371. §, 373. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Fővárosi Ítélőtábla

8.Bf.384/2016/11.sz.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. január 23. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2016. október 20. napján kihirdetett 22.B.1656/2014/50. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlottak terhére megállapított bűncselekmény megnevezése helyesen: folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette.

A másodfokú eljárásban I. r. vádlottat terhelő 24.210 (huszonnégyezer-kettőszáztíz) forint bűnügyi költség merült fel.

Indokolás

A Fővárosi Törvényszék a rendelkező részben írt határozatával I.r, II.r. és III.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény ( továbbiakban korábbi Btk.) 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés], melyet II.r. és III.r. vádlottak bűnsegédként követtek el.

Ezért a bíróság I.r. vádlottat 2 év 2 hónap szabadságvesztésre, 2 év gazdasági társaság veszető tisztségének viseléséről eltiltásra és 2 év közügyektől eltiltásra;

II.r. és III.r. vádlottakat egyaránt 2 év 10 hónap szabadságvesztésre, 3 év gazdasági társaság vezető tisztségének viselésétől eltiltásra, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztést mindhárom vádlottal szemben börtönben rendelte foganatosítani. Megállapította, hogy a vádlottak a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók.

A vádlottakkal szemben vagyonelkobzást alkalmazott, valamint döntött több ingatlan és gépjármű tekintetében a zár alá vétel fenntartásáról. A NAV által előterjesztett polgári jogi igényt elutasította és rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen két irányban jelentettek be perorvoslatot.

Az ügyész a vádlottak terhére, súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása és a büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kimondó rendelkezés mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ítéletet ellen másfelől a vádlottak és a védők a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében terjesztettek elő jogorvoslatot.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF. 1120/2016/I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva, annak iránya szerint az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, egyebekben helybenhagyását indítványozta.

III.r. vádlott védője a másodfokú eljárásban a védelmi fellebbezést írásban részletesen indokolta (6. számú irat). Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása a Be. 351. § (2) bekezdés a-d) pontjaiban írt okokból megalapozatlan, valamint megállapítható, hogy az indokolási kötelezettség súlyos megsértése miatt a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezési ok is megvalósult. Erre figyelemmel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. A védelmi érvelés szerint a vádlottal szemben egyetlen olyan hitelt érdemlő bizonyíték sem áll rendelkezésre, melyből okszerűen lehetne következtetést vonni a bűnösséget megalapozó tények megállapítására. Az ügyész nem tudta bizonyítani megfelelően, és erről a bíróság sem adott törvényes indokolást, hogy a vádlott tagadásban megnyilvánuló védekezése miért cáfolható. Az indokolás több helyen iratellenes, és az egyes vallomásrészeket a bíróság nem a szövegkörnyezetnek megfelelően, hanem egy bűnösségi koncepciónak megfelelően értékelte. Téves az alap kiindulópont és belőle azon következtetés is, hogy az Kft. tényleges működtetését II.r. és III.r. vádlottak végezték, ezáltal nem helytálló azon ténymegállapítás sem, hogy segítséget nyújtottak I.r. vádlottnak az általános forgalmi adóval (Áfa) összefüggésben a vagyoni hátrány okozásában.

III.r. vádlott a fellebbviteli főügyészség átiratára részletes írásbeli észrevételt tett (7. számú másodfokú irat), melyben a bíróság terhére szóló ténymegállapításait és a bizonyítékok értékelésének mikéntjét is kifogásolta, tévesnek tartva védőjével egyezően az elsőbírósági ténybeli következtetéseket, és bűnösségének megállapítását. Ezért elsődlegesen felmentését, másodsorban a büntetés lényeges enyhítését kérte.

II.r. vádlott védője a másodfokú eljárásban jogorvoslatát írásban szintén indokolta részletesen (10.sz. irat), melyben kitért vallomásainak értékelésére, kifejtve, hogy egyik személy sem erősítette meg, miszerint a perbeli társaság tényleges irányítója volt. Érvelése szerint nincs arra semmilyen hitelt érdemlő bizonyíték, ami igazolná, hogy a vádlott részt vett a bűncselekmény elkövetésében. Tételesen elemezte a tanúvallomásokat és a releváns okiratokat, rámutatva, hogy sem közvetlen, sem közvetett bizonyítékot nem jelentenek arra a ténymegállapításra nézve, miszerint a társaságot irányítva a II.r. vádlott segítséget nyújtott volna az adóelkerüléshez. Az ítélet megállapításai ellentmondanak az adózási és a számviteli jogszabályoknak is.

A másodfokú nyilvános ülésen I.r. vádlott védője a felmentésre irányuló fellebbezést elsődlegesen megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezés, másodlagosan a büntetés enyhítése, és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása érdekében tartotta fenn.

II.r. vádlott védője a jogorvoslatában és annak indokaiban foglaltakat fenntartva a vádlott felmentését indítványozta.

III.r. vádlott védője a perorvoslat írásbeli indokait fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás súlyos megalapozatlansági hibában szenved felderítetlensége, iratellenessége és téves következtetései folytán, ezért elsősorban hatályon kívül helyezésre, másodlagosan a büntetés enyhítésére, a vádlottal szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt.

A fellebbezések nem alaposak.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban Be.) 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülvizsgálta. A másodfokú bíróság a törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan relatív jellegű eljárási szabálysértést, mely az érdemi felülbírálatot kizárná.

Nem osztotta ezért az ítélőtábla III.r. vádlott védőjének érveit, miszerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettség megsértésével abszolút eljárási hibát követett el. A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértés akkor állapítható meg, ha az indokolásból egyáltalán nem követhető nyomon az elsőfokú bíróság döntésének helyessége, azaz nem ellenőrizhető az ítéleti tényállás megállapításához vezető gondolati folyamat. A bizonyíték-értékelés és a ténymegállapítás kontrollálhatatlansága jelenti magát a felülbírálatra alkalmatlanságot. Ilyen revíziós és kasszációhoz vezető korlát tipikusan a ténykérdésekhez kapcsolódik, mert a jogi indokolás hiányosságai a másodfokú eljárásban orvosolhatók.