A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20006/2008/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24213/2006/7., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20006/2008/3.*, Kúria Pfv.21830/2008/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.006/2008/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kárpáti Miklós ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, ....jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2007. november 15. napján meghozott, 19.P.24.213/2006/7. számú ítélete ellen az alperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 56.250 (ötvenhatezer-kettőszázötven) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 90.000 (kilencvenezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az általa kiadott ... című lap ...-i számában megjelent "..." című cikkben közzétett azon valótlan híreszteléssel, miszerint "a szelíd ..., akinek a "dögöljön meg ..." sor bármilyen kontextusban ki tudott gördülni a tolla alól", megsértette jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől. A jogsértés miatt 750.000 Ft nem vagyoni kártérítés és 2006. január 28-tól a kifizetésig járó törvényes kamatai megfizetésében is kérte marasztalni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a felperesnek a ... című lapban ...-én közzétett publicisztikájára, amelyben a "dögöljenek meg" fordulat szerepel. A cikk a kormány tevékenységét bírálta, így csak a kormányban résztvevőkre vonatkozhatott. Az adott időszakban pedig a ... ... volt. Így tehát bár szigorú összetételben nem valós a közlés, de nem lehet sértő tartalmú a felperes személyére nézve. Az alperesi cikk egészét elemezve a lényegi mondanivaló az a bírálat volt az írásban, amely nem osztotta az ... cikkében a felperes személyéről megfogalmazott véleményt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az általa kiadott ... című napilap ...-i számában a "..." című cikkben valótlanul állította, hogy felperes neve tolla alól bármilyen kontextusban kigördült volna a "dögöljön meg ..." című kitétel, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 750.000 Ft tőkét, annak 2006. január 28. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát és 45.000 Ft perköltséget. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 45.000 Ft illeték megfizetésére az alperest kötelezte a Magyar Állam javára, külön felhívásra.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában rámutatott, hogy a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján ún. szabad bizonyítási rendszer érvényesül a magyar eljárásjogban, erre figyelemmel az 1999-es felperesi cikket önállóan is értékelte. Maga is a sajtó-helyreigazítási perben elfoglalt bírósági állásponttal azonos következtetésre jutott. Megállapította, hogy érdemben nem vonható le olyan következtetés, hogy a felperes által használt publicisztikai fordulat az akkori kormány vezetőinek a halálát kívánta volna, az adott kifejezés a felperesi szerzőnek a politikának mindenre való rátelepülésével kapcsolatos elégedetlenségét fejezte ki. Így tehát tényként nem volt alappal állítható, hogy a felperes az alperesi cikk szerzője szerinti tartalommal írt volna ilyet a volt ... vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem súlytalan annak állítása egy publicista esetében, hogy ilyen, az újságírói eszközökön túlmenő kijelentést tett volna, erre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította a jogsértést. Jogkövetkezményként eltiltotta az alperest a további jogsértéstől. A nem vagyoni kártérítés körében kifejtette, hogy a jogsértés tárgyi súlya nem jelentéktelen, megalapozatlanul súlyos kijelentést tulajdonítottak a felperesnek a cikkben, amelyet valójában nem tett meg, ez alkalmas újságírói hitele rombolására az olvasók előtt. A tényleges következmények körében a felperes személyes előadása állt rendelkezésre, aki fenyegető levelekről, névtelen telefonokról számolt be, amelyben őt indokolatlanul gyalázták. Mindezekre figyelemmel a felperes által igényelt 750.000 Ft nem vagyoni kártérítést a ténylegesen bekövetkezett jogsértéssel arányban állónak találta, ezért annak megfizetésére kötelezte az alperest.

A perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes ...ban ...-én megjelent írásában a "... vezette kormány" tevékenységét bírálta. Ezen hatalom hibáira kívánt rámutatni, majd úgy zárta sorait "dögöljenek meg, csak azért sem fogok írni ...ról". Az alperes szerint az elsőfokú bíróság önkényesen értelmezte ezt a fordulatot akként, hogy ez a felperesnek a politikának mindenre való rátelepülésével kapcsolatos elégedetlenségét fejezte ki, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem igazolható, miszerint a felperes ... halálát kívánta volna. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes cikkének értelmezésekor a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalásában foglaltakat alkalmazta, míg az alperesi cikk tekintetében ezt elmulasztotta. Az alperes cikkében a szerző a ... főmunkatársa által írt jegyzetet vette górcső alá, amelyben ... azt elemezte, hogy a felperes az ellene irányuló támadásokat "váratlan szelídséggel, tenyérbe mászó türelmével, udvariasságával" védi ki. Ezzel az alperesi szerző nem értett egyet, és ellenvetését fejezte ki a per tárgyát képező mondattal, amivel ... írásának ellentmondására kívánt rámutatni. Ebben a szövegösszefüggésben annak van jelentősége, hogy a hatalom gyakorlóival kapcsolatban a felperes leírta a "dögöljenek meg" kifejezést és nem annak, hogy ezt általában a hatalom gyakorlóival, vagy konkrétan az akkori kormányfő személyére vonatkoztatva jelentette ki. Kitért arra is, hogy a sajtó-helyreigazítás iránti per döntésére alapítani nem lehet automatikusan a jelen per tényállását, mivel a személyhez fűződő jog megsértése miatti perben többlettényállásra van szükség a tényállítás objektíve sértő jellegére. A szövegösszefüggés vizsgálatával megállapítható, hogy a felperes személyére nézve a közlésnek nincsen sértő jellege. A nem vagyoni kártérítést úgy ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy külön bizonyítást erre nézve nem folytatott, a tényleges következmények tekintetében csak a felperes személyes előadása állt rendelkezésre, ami ilyen összegű kár megtérítésének igénye esetén nem elegendő. A felperesnek módjában állt volna állításait tanúkkal bizonyítani, mivel az általa hivatkozott fenyegető levelek és gyalázkodó telefonhívások más személyek előtt is ismertek lehettek. A Pp. 163. § (1)-(3) bekezdése alapján a bizonyítás csak akkor mellőzhető, ha azt a felek kölcsönösen egyezően adják elő, vagy köztudomású ténynek minősül. A felperes által felhozott hátrányok azonban nem tartoznak egyik körbe sem. Utalt arra is, hogy a Pp. 166. § (1) bekezdése még példálózó jelleggel sem említi bizonyítási eszközként a peres fél személyes előadását. Mindezek alapján a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó kötelezés minden alapot nélkülöz.