BH+ 2009.2.94 A kérelemre indult eljárásban a bizonyítás nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli [2003. évi XCII. tv. 134. §]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.33422/2006/11., Kúria Kfv.35301/2007/9. (*BH+ 2009.2.94*)

***********

A felperes az adóhatósághoz benyújtott - pontosított - beadványában 26 571 000 Ft személyi jövedelemadó, 278 447 Ft egészségbiztosítási alapot, 539 283 Ft nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék, 142 000 Ft egészségügyi hozzájárulás, 484 719 Ft késedelmi pótlék és 209 860 Ft adóbírság tartozás mérséklését, illetve 72 havi részletfizetés engedélyezését kérte.

Az elsőfokú adóhatóság a kérelmet a 2006. március 24. napján hozott határozatában - az elévült összegek, valamint a járuléktartozások tekintetében érdemi vizsgálat nélkül - elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. május 23. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes érdemi döntése a következőket tartalmazza:

A felperes 1990. szeptember 2003. február 15-ig egyéni vállalkozóként művészet menedzser, egyéb alkotó tevékenység és máshová nem sorolt gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatást végzett, amelyből bevétele nem származott. A felperes 2005. február 15. napjától, mint egyéni vállalkozó kulturális és egyéb társadalmi szakmai tervezési tevékenységet folytat. A lakhatásul szolgáló lakás nem a felperes tulajdona, ott 85 éves keresztanyjával lakik "családtagként, gondozóként". Az idős hölgy 61 532 Ft nyugdíjjal rendelkezik. Havonta rendszeresen felmerülő kiadásként a felperes 24 000 Ft közös költséget, 1500 Ft gáz, 2948 Ft villany és 10 000 Ft orvosi költséget jelölt meg.

A felperes nem rendelkezik ingatlannal, értékesebb ingósággal, vagyoni értéket megtestesítő jogosultsággal, és nyilatkozata szerint munkahelye és jövedelme sincs. A gondozott nem közeli hozzátartozó, így az ő jövedelme kérelem elbírálásánál nem vehető figyelembe. A felperes gondozottja személyes adatait egyébként sem közölte, és környezettanulmány felvételétől is elzárkózott. Alappal feltételezhető, hogy a felperes olyan jövedelemmel vagy egyéb forrással rendelkezik, amelyről az adóhatóságot nem tájékoztatta. Az adóhatóságnak nem volt lehetősége arra, hogy az adótartozást a valós anyagi körülményekkel összevesse, hogy a kérelem teljesítéséhez szükséges törvényi feltételek fennállását kétséget kizáróan megállapíthassa, és a kedvezményt megadja. A rendelkezésre álló adatok nem elégségesek a kérelem elbírálásához, illetve a felperes kereseti-jövedelmi viszonyaira vonatkozó információk hiányosak, ellentmondásosak, ezért a jövedelmi-vagyoni helyzet reális megállapítására, érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor. Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 133-134. §-aiban foglaltakra alapította.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és érdemi döntése nem felel meg a Pp. 339/B. §-ában, a 7001/2005., 7004/2006. AEÉ APEH irányelvekben foglaltaknak. Az adatközlés elmaradása csak annyiban eshet a terhére, "amennyiben a rendelkezésre álló adatokból más nem következik okszerűen". Az alperesnek környezettanulmány nélkül nyilvántartásaira, a bevallásra és az egyéb adatokra figyelemmel kellett volna vizsgálnia a méltányosságra okot adó körülményeket és határozatát nem feltételezések alapján, hanem a rendelkezésére álló adatokra figyelemmel kellett volna meghoznia.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a méltányosság tekintetében - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, jogi álláspontja a következő volt: