A Kúria Kfv.38071/2015/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 5. §, 17. §, 68. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 84. §, 85. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Rothermel Erika

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.38.071/2015/4.szám

A Kúria a Dr. Jaczkovits Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Jaczkovits Zita ügyvéd) által képviselt I. rendű Felperes és II. rendű Felperes felpereseknek (mindketten: cím), a dr. ... jogtanácsos által képviselt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 5.) alperes ellen kiskorú védelembe vétele ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. június 12. napján kelt 17.K.27.075/2014/19. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által 21. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.075/2014/19. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felpereseket egyetemlegesen arra, hogy fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felperesek 2009 augusztusában kötöttek házasságot, melyből 2 gyermek született, N. 2011. október 3. napján, J. 2013. augusztus 23. napján. A kk. N. a kötelező BCG védőoltást születése után még a kórházban megkapta, ezt követően azonban a szülei egyetlen egyszer sem vitték el az életkorhoz kötött kötelező védőoltások beadására. Kiskorú J. születésekor a szülők már a kórházban nyilatkoztak arra vonatkozóan, hogy a gyermeket kizárólag édesanyja jelenlétében vizsgálhatja az orvos, a szülői tiltás miatt a kórházban és a későbbiekben sem kapott védőoltást. A Nyíregyházi Járási Hivatal Járási Népegészségügyi Intézete jelzéssel élt a Gyámhivatal felé, hogy a fiúgyermeket a szülők nem vitték el az életkorhoz kötött kötelező védőoltások beadására. A Népegészségügyi Intézet jelzése alapján a Gyámhivatal hivatalból eljárást indított a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Gyer.) 84. § (1) bekezdése alapján a fiúgyermek védelembe vétele tárgyában, melynek során a családgondozó úgy nyilatkozott, hogy a védelembe vételre csak a fertőző betegségek elleni védekezés és egyéb megbetegedések elkerülése érdekében van szükség. A feltárt tényállás alapján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Nyíregyházi Járási Hivatal Járási Gyámhivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2013. szeptember 25. napján kelt SZ-10C/03423/7/2013. számú határozatával N. kiskorút védelembe vette. Kötelezte a szülőket, hogy a családgondozóval működjenek együtt, és a fertőző betegségek elleni védekezés és egyéb megbetegedések elkerülése érdekében a kötelező védőoltások beadásához járuljanak hozzá. Figyelmeztette a szülőket, ha védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét megszüntetni nem lehet és az már 2 éve fennáll, a Gyámhivatal haladéktalanul meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket.

A határozathozatalt követő napon született J., aki tekintetében az elsőfokú hatóság 2014. március 24. napján kelt SZ-10C/0784-11/2014. számú határozatában döntött a kiskorú védelembe vételéről.

A felperesek mindkét elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nyújtottak be, amely folytán eljárt alperesi hatóság kk. N. esetében a 2013. december 11. napján kelt SZ-C-01/01631-4/2013. számú határozattal, míg kk. J. esetében 2014. július 2. napján kelt SZ-C-01/00677-10/2014. számú határozattal az elsőfokú határozatokat helyben hagyta. Határozatainak indokolásában hivatkozott a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 5. § n) pontjának, 17. § (1)-(2) bekezdéseinek, 68. § (1) és (3) bekezdéseinek előírásaira, valamint a Gyer. 84. § (1) és (2) bekezdéseiben, valamint 85. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakra. A határozatok indokolásában felhívta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) rendelkezéseit, valamint a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésről szóló 18/1998. (VI.3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM r.) 5. § (1), (2) és (8) bekezdéseit, és a 14. § (1) bekezdését. A határozat indokolásában rögzítette, hogy az egészségügyi előírások szerint védőoltás alóli mentesség csak orvosi vélemény alapján adható, a konkrét esetben pedig egyik gyermek sem rendelkezett ilyen mentességgel. Az alperes kifejtette, hogy a védőoltás elmaradása a gyermekek egészségét veszélyezteti, még akkor is, ha ez a jelenlegi életszakaszban nem jelentkezik. A fertőző betegség elleni küzdelem orvosi szakkérdés, a jogalkotó az orvostudomány eredményei alapján teszi valamely védőoltást kötelezővé vagy ajánlottá, kötelező oltások pedig azért kötelezőek, mert egyéni és össztársadalmi érdek fűződik azok beadásához.

A felperesek keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseiből, a Gyvt. 5. § n) pontjából, 68.§ (1) és (3) bekezdéseiből, a Gyer. 86. §-ából, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (2) bekezdéséből az a következtetés vonható le, hogy a Gyámhivatalnak mindenek előtt azt kellett tisztáznia, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége fennáll-e. A bíróság álláspontja az volt, hogy mielőtt a jogalkotó egyes életkorokhoz kötött védőoltásokat jogszabályi szinten kötelezővé tesz, éppen a felperes által felvett orvosi szakkérdéseket vizsgálja, és mérlegeli a társadalom átoltottságához fűződő össztársadalmi érdek, valamint az egyéb önrendelkezési joghoz, lelkiismereti- és vallásszabadságához fűződő egyéni érdek között feszülő ellentétet. A bíróság álláspontja az volt, hogy a szülők valós veszélyhelyzetet teremtettek azzal, hogy gyermekeik esetében a védőoltások elmaradtak. Az elsőfokú bíróság szemben az alperessel úgy vélekedett, hogy a gyermekek értelmi fejlődésének veszélyeztetettsége hipotetikus, az, hogy a gyermekeket majd a védőoltások elmaradása miatt gyermekközösségbe nem veszik fel, egy feltételezés, amelynek alapjául nem egy jogszabály, hanem egy módszertani levél szolgál. A felperesek által felhívott Legfelsőbb Bíróság BK.EBH.2009/20029. számú döntésével kapcsolatban rámutatott, hogy a bíróság abban az ügyben úgy foglalt állást, hogy akkor, amikor a büntetőjog eszközrendszerével nem szankcionál egy tényállást, még nem jelenti azt, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége a gyámügyi eljárásban, illetőleg a védelembe vétel szempontjából ne lenne megállapítható. A bíróság hangsúlyozta, hogy a felperesek sem vitatták, hogy az ő gyermekeik tekintetében nincs olyan orvosi indok, ami kizárná a kötelező védőoltások beadását, nem áll fenn ún. "mentességi ok". A bíróság rögzítette, hogy a Pp. 336/A. §-ában foglaltak alapján a bizonyítási teher a felpereseken volt, akik a rájuk rótt bizonyítási kötelezettségnek nem tettek eleget, nem sikerült megdönteniük az alperesi határozat tényállásában rögzített és a bíróság által is elfogadott megállapítást, hogy a védőoltás elmaradása miatt gyermekeik a Gyvt. 5. § n) pontjában körülírt veszélyeztetettsége fennáll. A bíróság kifejtette, hogy az eljárás megszüntetésének sem volt meg az indoka [Gyer. 85. § (2) bekezdés], mivel az alapellátás önkéntes igénybevétele a felperesek határozottan kinyilvánított álláspontja miatt nem jöhetett szóba. Így a Gyer. 85. § (3) bekezdése alapján az alperes, illetőleg az elsőfokú hatóság helyesen döntött a védelembe vétel mellett. A bíróság elutasította a felpereseknek az Alkotmánybíróság eljárásának, valamint az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére irányuló indítványát. A bíróság kifejtette, hogy az Alaptörvényből levezethető, miszerint az egészségügyi törvény rendelkezései között kötelező védőoltás beadása során gyakorlatilag az önrendelkezési jog jogszerűen került korlátozásra. A bíróság nem értett egyet azzal, hogy a jogforrási hierarchiában nem megfelelő szinten került szabályozásra ez a kötelezettség, tekintettel arra, hogy maga az Eütv. határozza meg általánosságban a védőoltást, az NM r.-ben szabályozott védőoltások konkrét köre pedig nem töri le a törvényi szabályozás elsődlegességét. A bíróság nem látott alapot arra sem, hogy nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata miatt forduljon az Alkotmánybírósághoz, tekintettel arra, hogy védőoltások kötelező beadása nem kizárólag Magyarországon van jogszabályban rendezve, hanem más Európai Uniós állam is él ezzel a lehetőséggel. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy önmagában az a tény, hogy Magyarországon a legszélesebb az életkorhoz kötötten kötelező védőoltások száma, még nem Alaptörvény-ellenes, nem ütközik nemzetközi szerződésbe, mint ahogy nem áll fenn nemzeti jogszabály Európai Uniós szabályozással ellentétes volta sem. Maga a védőoltások kötelezővé tétele pedig nem is tárgya jelen pernek, ezt csak egy népegészségügyi szakigazgatási szerv által hozott közigazgatási határozat ellen benyújtott bírósági felülvizsgálat során lehetne érdemben vizsgálni. A jelen eljárásban azonban sem az Eütv., sem az NM r. rendelkezései nem kerültek közvetlen alkalmazásra, részletes idézésük csupán arra szolgált, hogy alátámasztást nyerjen, miszerint az életkorhoz kötött védőoltásokat jogszabály teszi kötelezővé. A bíróság összegezve megállapította, hogy a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésének nem volt helye.