BH 1998.8.385 A különvagyonba utalásra irányuló jognyilatkozat nincs alakszerűséghez kötve [Csjt. 27. § (1) bek.].

Az I. rendű alperes és néhai T. Gy. házastársak voltak; a felperes néhai T. Gy. gyermeke.

A perbeli lakás az I. rendű alperesnek és családjának bérleménye volt. A házastársak ebbe a lakásba költöztek be.

A perbeli lakás megvásárlására 1992 januárjában lehetőség nyílt. Az 1992. január 14-én kelt szerződés szerint a 84,30 m2 nagyságú két és fél szobából és az alapító okiratban feltüntetett helyiségekből álló lakást az I. rendű alperes megvásárolta az ingatlankezelő vállalattól 446.115 forint vételárért. A szerződés 3. pontjában rögzítettek szerint a vevő a vételár 10%-át, 44 611 forintot az eladó részére megfizet; a hátralékot pedig - évi 3%-os kamatteherrel - havi 1.547 forintos részletekben teljesíti.

T. Gy. külön nyilatkozattal a lakás elővásárlási és haszonélvezeti jogáról felesége javára lemondott.

T. Gy. 1993. január 3-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt.

A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy a perbeli lakás 1/2 részének tulajdonjoga őt illeti meg.

A I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, védekezése szerint a perbeli lakás különvagyona.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és az I. rendű alperes részére 10.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában kifejtett álláspontja szerint a peradatok, különösen a néhai nyilatkozata, valamint az előtörlesztéssel és a későbbi törlesztőrészletek teljesítésével kapcsolatos körülmények azt igazolják, hogy a perbeli ingatlan az I. rendű alperes különvagyona.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva megállapította, hogy a 84 m2-es öröklakás 1/2 részére néhai T. Gy. házassági vagyonközösség jogcímén tulajdonjogot szerzett. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az I. rendű alperes a perbeli ingatlan különvagyoni jellegére a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdésében felsorolt egyik jogcímen sem hivatkozhat. A másodfokú bíróság megítélése szerint amennyiben az örökhagyónak az volt a célja, hogy az I. rendű alperes szerezzen az ingatlanon egyedül tulajdonjogot, úgy az általa írt lemondó nyilatkozat helyett ajándékozási szerződést kellett volna az I. rendű alperessel készítenie. Ez esetben a Csjt. 28. §-a (1) bekezdése b) pontja szerint az I. rendű alperes különvagyona megállapítható lenne. A bíróság a továbbiakban megállapította, hogy a lemondó nyilatkozat alaki hiány okából nem felel meg az említett szerződésnek, így a házassági életközösség fennállásának ideje alatt kötött adásvételi szerződésre tekintettel a perbeli ingatlan az I. rendű alperest és néhai T. Gy.-t illeti.

A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben néhai T. Gy. nyilatkozatában kifejezésre juttatott és a per egyéb adataival is alátámasztott szerződési akarat figyelmen kívül hagyását, az ingatlan közös vagyonhoz tartozásának megállapítását jelölte meg a jogszabálysértés okaként.